Czipész Szaklap, 1911 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1911-01-01 / 1. szám

XIV. évfolyam CZIPÉSZ-SZAKLAP A czipész-iparosság szellemi művelődése, szak­iparunk virágzása s annak fejlődésére vezető munkás­ság lebegett szemünk előtt 13 éven keresztül s ez a czél vezérel bennünket a jövőben is. Műveltségre, képzettségre, tudásra, értelmiségre emelni a ''czipészipart megszabadítani a rendet­len viszonyoktól, egyesíteni, együvé tömöríteni, szer­vezni az iparosságot, hogy közös erővel s egyetértéssel rendezettebb állapotokat teremthessen magának, hogy a kézimunkának tisztességes értéket szerezve, a meg­élhetési viszonyok terén javulás mutatkozzék. Segítsé­get, tanácsot nyújtani szaktársainknak, ha bajba ke­rülnek , ostorozni az igazságtalanságot, eltekintve attól, hogy ez honnan jön, mely a szakmánk kicsinylésére, ócsárlására tör; tehát: minden támadástól megvédeni törekedett és törekszik minden erejével ezentúl is a Czipész­­Szaklap. Ipari szakoktatásunkban irányító szerepet teljesít, országra szóló munkát végez, szolgálja a közérdeket, fejleszti a tudást, az ízlést, a szakszerűséget, tanít, oktat, művelődést, tekintélyt önt iparunkba, mely a leg­biztosabb termő fa, mely folyton nő és erősödik, jó és rossz időben egyaránt, hogy azáltal fejlődjön s erősöd­jön a czipészipar és a fiatal nemzedék, hogy nagygyá, a művelt társadalom tényezőjévé váljon. Ezen törekvéseknek a sikerét ezentúl annál is inkább remélheti, mert eredményekben s becsületes munkálkodásban gazdag 13 év ad lapunknak tekintélyt, szavunknak súlyt. Abban a tudatban fordulunk­­. olvasóinkhoz, hogy a tizenhárom éven át kipróbált jóbarátot, a Czi­­posz­ Szaklapot pártolják a jövőben is, hogy mint ed­zett harc­os, tovább is szolgálhassa a czipész-iparosság valamennyi érdekét. Tisztelettel kérjük előfizetőinket és lelkes szak­társainkat, hogy az új év alkalmával előfizetéseiket be­küldeni, a Czipész-Szaklapnak új híreket szerezni, azt mindenhol ajánlani szíveskedjenek. A Czipész-Szaklap havonta kétszer jelenik meg, minden hó 1-én divatmellékletet, 15-én pedig annak sza­básmintáját hozza természetes nagyságban, 8-9 oldalra terjedő tanulságos szaktartalommal, 11 —12 oldal bevá­sárlási c­égek hirdetéseivel, összesen 20 oldal terje­delemben. Előfizetési árak: Egész évre melléklettel együtt 10 K. — Félévre 5 K. — Egyes szám ára 50 fillér. Szaktársi üdvözlettel Bodh József Budapest-Környéke, „Czipesz-Szaklap­ja“ Szentendre, szerkesztősége és kiadóhivatala 18. A pesti polgári szabadalmazott né­met czipészipartestü­let alakulásának (1872 ) 39 » 19. A budapesti czipészsegédek szak­egylete alapításának 34 » 20. Az első magyar czipész-szaklap és czipész-szakiskola Depóid József által tör­tént alapításának. 32 » 21. Knefel Róbert halálának. 27 * 22. A székesfővárosi czipészipartestü­let szervezésének 26 • 23. A székesfővárosi czipészmesterek köre fennállásának 21 » 24. Az első magyarországi czipészkon­gresszus megtartásának 16 » 25. Első Budapesti Magán Czipész­ Szakiskola alapítása (1898.) 13 » 26. A magyar czipészipari vándorta­nitás szervezése. (1901.) 10» 3 A modern műveltség és a modern lábbeli viselet. Az emberiség művelődéstörténete korszakait megfi­gyelve észrevehetjük, hogy a lábbeli viselet mindig ter­mészetes összefüggésben volt az elmúlt évezredek kü­lönböző korszakaival. A régi germánok kezdetleges lábbepályázása állat­bőrökkel — teljesen összeillet egész ruházatuk egyszerű­ségével, lakásviszonyaikkal és életmódjukkal. A rómaiak és egyéb régi kulturnépek által viselt szandáloknak kiváló művészettel való kidolgozása pom­pás harmóniában volt eme népek fényűző életével s különösen építészetük művészi fej­l­ődöttségéve­l. Vájjon ki vonhatná kétségbe azt, hogy a jelenben a mi lábbelieink alakja, sőt egész kivitele annyira egy­bevágó egyéb viszonyainkkal és életkörülményeinkkel szemben, hogy lábbeli viseletünket nem is tudjuk másnak és alkalmasabbnak elképzelni. A ruházkodási divatviszonyokban semmi sem ke­letkezik véletlenül, hanem sokkalta inkább a fokozatos­ság és fejlődés törvényei szerint,­­ tehát a fejlődési viszonyok hasonlatosak a láncznak egymásba fogódzó szemeihez s úgy azt kell gondolnunk, hogy azok csak olyanokká lehettek aminek, és nem másfélékké. Az ókorban fából készült állványkákkal biró ko­­turnusokban jártak, s igy a láb és a lábon viselt mez megóvható volt az utak mély szennyétől. Már manap gummi-felsőczipők vannak hasz­nálatban mint ami viszonyainknak megfelelők — külö­nösen pedig városaink jobb karban levő gyalogjáróinak, amelyeket csak gyengén szokott befödni a hó vagy elárasztani az esővíz s hozzá csak átmenetien. Még nagyobb utazások alatt is könnyű, divatos czipőket viselünk és csak különleges útrakelésekre, pl. a tropikus éghajlati vagy sarki kutató expedíc­iókra viszünk különleges czipőket és csizmákat, amelyek az éghajlati viszonyoknak megfelelnek. A mai divatos városi czipők és csizmák hossza­sabb gyalogolásokra alkalmatlanok , a vasúti vagyonok­­ban való ültünkben azonban, ha mindjárt keskenyek és szűkek is, komolyabb bajt nem igen okoznak a lábnak Szokítaniok azonban nem szabad, így befolyásolja a kulturális fejlődés a czipő alak­ját, minőségét és kivitelét, és ha majd a léghajó álta­lánosan használt közlekedési eszközzé lesz, akkor ez a körülmény a mostaninál még könnyebb czipőket fog eredményezni. A gondolkodni szokott szakember előtt a prakti­kus hasznosság eszméje világos — azok után, amiket elmondottunk. Kell tehát, hogy a lábbeli a maga különleges czéljainak megfelelő legyen. Alkalmazkodnia kell a vá­rosokban szokásos kevésbé fárasztó mozgáshoz, és arra való figyelemmel, hogy mindinkább igénybe vétetnek a modern útialkalmatosságok és a gya­ogjárók nap-nap után járhatóbbakká lesznek, a czipőnek is mind köny­­nyebbé és hajlékonyabbá kell lennie Egyszersmind azonban az évszakok szerinti divat és művészi fejlő­­döttség ízléséhez is kell alkalmazkodnia külső vonalai­ban és bírnia kell a kivitel ama raffináltságával, amelyet egyéb műipari készítmények oly meglepő határozott­sággal mutatnak fel. Szép Jenő: Pártoljuk a „Czipész­ Szaklapot“

Next