Czipész Szaklap, 1916 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1916-01-01 / 1. szám

am Q XIX. évíoiy.im 'MS. 4-t­srz Budapest kör-ivéke, Sz-t.-Endre, 1916. január I. CZIPÉSZ­MAGYARORSZÁGI CZIPÉSZEK ANYAGI« ÉS SZAKÉRDEKEIT KÉPVISELŐ KÖZLÖNY. Aranyérem : Pécs Előfizetési dijak: Egy évre ... 10 kor. Fél évre . . . 5 „ Egyes szám ára 50 fill. Külföldre egész évre 14 K Hirdetések díjszabás szerint Apró hirdetések ára 2 K dkpolu jozstíF Megjelenik minden hó­nap 1-én és 15-én divat- és szabás melléklettel. A melléklet minden elő­fizetőnek ingyen jár. Nyilt-téri közlemény 6 K 20 petit-sorig. Szerkesztőség: SZENTENDRE Budapest környéke Szerkeszti és kiadja: BODH JÓZSEF, czipészipari szaktanító Ezüstérem: Budapest Kiadóhivatal: SZENTENDRE lstván-u. 266. sz. Az Országos Czipészkísíparos Szövetség központjának, a Vidéki Czípész-, Csizmadia- és Papucskészítő - kisiparosok Országos Szövetségének az Aradi, Brassói czípésztársulat, — a Bajai, Berettyóújfalui, Czeglédi, Erzsébetfalvaí, Esz­tergomi, Győrvárosí, czípésztársulat, — a Gyulai, Kalocsai, Kecskeméti, Kolozsvári, Mískoíczi Nagyszombati,Nagykárolyt Pécsi czípész-és csizmadia-társulat, — a Szabadkai, Szatmár-Németf czípésztársulat, aSzegedi, Újpesti IpartestületiCzipász-Szakosztályok, több magán-társulatnak és az „Első Budapesti Magán Czípész-Szakískola“ hivatalos-lapja. Munkatársak: Krazsof János, Németh Imre. Szabó Lajos, Unger Alajos, Schaffer Márkus czipészmesterek. Háborús újév. A mostani háborúban a második újévet értük meg. Már második éve harcban áll az öreg Európa népe egymással, de különösen har- czolunk mi, magyarok,szövetségeseinkkel együtt, fennmaradásunkkért. Ugyan ilyen harczot viv a magyar czipészkisipar is, noha annak fenntar­tóját, megmunkálóját, kézműtani, szépészeti ok­tatóját, és az iparáért lelkesedő ifjúságát is „kitessékelte“ a háború parancsszava tanter­meiből és dolgozó műhelyeiből. Az itthon ma­radt hitesebb munkások és mesterek azonban, erőnek erejevel küzdenek, harczolnak az őket és a czipészkisipart megsemmisíteni akaró drá­gaságot mesterségesen előidéző belső ellenség­gel, de, hogy sikerül-e győztesen kikerülni a küzdelemből, azt majd csak a háború utáni idők fogják megmutatni. A czipészipar terén a veszteség óriási ; az elvont és teljesen elveszett munkaerő egy­hamar nem pótolható, — emberfölötti erővel kell tehát küzdeni, dolgozni, tanítani s tanulni azoknak, akik ma — megmaradtak — mű­velői a czipészkisiparnak. A háború előtti 10 év alatt, a szakok tatás szervezésével, továbbképző, vándor- és mestertanfolyamok létesítésével a keres­kedelemügyi minisztérium felhatalmazása foly­tán a Technológiai Iparmű zeum, nagy tehetségű agilis igazgatója — Gaul Károly kir. tanácsos — kifejtett és elért sikerek majd nem úgy oszlanak el, mint a vizen a buborék. Pusztítása, rombolása a háborúnak szinte kiszámíthatatlan, szinte elképzelhetetlen. Elpusz­tított. megsemmisített annyi értéke*, vagyont, egyéni és technikai erőt, amiket pótolni, visza- állitani szinte lehetetlenség. De igaz, teremtett is ! Teremtett bajt, szomorúságot, nélkülözést, nyomort. És teremtette — a drágaságot is. És pedig . . . minden téren nagy, az el­viselhetetlen drágaságot, de sehol sem annyira, mint az élelmezés terén. A termelőnek a földje mégis ma aranybánya ; búzakalász helyett ők aranykalászt arattak. ’Az iparos, de különösen a kisiparos műhelye a nyomor, a kétsegbeesés tanyája; a kisiparosnak immár második éve nincs aratása és nincs szürete, minden kere­setét felemészti a gyomor, elrabolja minden kis hasznát, a legparányibbat a lelketlenek által óriási orányúvá tett vérlázitó drágaság. És e szörnyűséges közgazdasági nagy veszedelem leginkább a kisiparost, tehát a czipészkezmű- iparost is sújtja, mondhatni: a végveszedelembe kergeti. Az ipart fenyegeti az összeroppantás- ! sál, az ipart, amelyről a mi Szterényink azt mondotta a kiváltságosak országgyűlésén, hogy: „a háborút tulajdonképpen az ipar nyerte meg!“ Úgy van. az ipar nyerte meg; a fenye­gető bajok, a borzalmas drágaság tehát az ipar-

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents