Czipész Szaklap, 1927 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1927-01-01 / 1. szám

XXX. évfolyam Budaocst környéké. Szentendre. 1927. január I. I. szám frany-erem Pécs. Szerkesztőseg : SZENTENDRE Budapest környéke. Előfizetési dijak Fél evre 8 pengő. (100,000 korona.) Depóid Jó*»«#. Megjelenik minden hónap l-en divat- es sza­bás melléklettel. Ezüst érem : Budapest Egyes szám ara 1 pengő 44 f (18000 korona) A melléklet minden előfize­tőnek ingyen jár. Apróhirdetések ara 2 pendö. Kiadóhivatal: SZENTENDRE Katalin u. 28. sz. Szerkeszti es kiadja BODH JÓZSEF cipészipari szaktanító A* Országos Cipészkisiparos Szövetség központjának, a Vidéki Cipész-. Csizmadia és Papueskészitő-kisiparosok Országos Szövetségének az Aradi. Brassói, Bajai, Beret­tyóújfalui. Czeglédi, Krzséóetfalvai, Esztergomi, Gyárvárosi, Gyulai, Kalocsai, Kecske­méti, Kolozsvári, Miskolczi. Mezőkövesdi, Nagyszombati, Nagykárolyi, Pécsi, Saabadkai. Szatmárnémeti, Szegedi. Újpesti Ipartestületi Cipész-Szakosztályok, és az „Első Budapesti Magán Cipész-Szakiskola“ hivatalos lapja. Előfizetési dijak félévre: Cseh-Szlovákiába 60 cseh korona, Jugoszláviába ÍOO dinár, Romániába 333 le Munkatársak: Németh Imre, Szabó Lajos, Unger Alajos, Schaffer Márkus, Gaál Lajos, Herédi Gyula cipészek. Elmúlt év — Újév. Tisztelt olvasóink ne várják tőlünk, hogy boldog újévet kívánjunk, mert erről h hazug udvariasságról mar ie kell szoknunk. Jelentősége úgy sincsen. Inkább vessünk egy pillantást, az elmúlt év főbb eseményeire. A dolgozó polgár­ságra, tehát cipészkisiparosságra is, — az el­múlt 1926. év éppen oly nyomorúságos, éppen kétségbeejtő volt mint a többi előitevaió évek. Munkahiány, keresethiány; a fogyasztó nép tömegek lehetetlensége; az. óriási adók és azok könyörtelen behajtása, — mind olyan tényezők, melyek a dolgozó polgárságot a pusztulásba, a kétségbeesésbe kergetik. A csődök, a bukások, melyek az 1925-ik évből mint fertőző betegsé­gek az 1926. évre is átszármaztak. Hivatalos kimutatás szerint 1925 évben 2.394 csödeset volt. Ennyi iparos és kereskedő existencia pusz­tult el egy év alatt. Nem is szólva a tulajdon­képpeni nagy fogyasztóról: a munkásosztályról, amely szétszóródva: mint kivándorló, mint be­teg nyomorult, mint öngyilkos, pusztult el, tűnt el nyomtalanul. Tetézte, a kétségbeejtő helyzetet, már az év elején kipattant Frankhamisítás világraszóló botránya, miáltal a francia hitelezők rögtön meg­vonták a magyar kereskedőktől, az addig élve­zett hitelt. Ez is újabb válságot vont maga után. Alig hogy valamelyest lecsillapult a frank­hamisítás botrányának hullámverés-^, — követ­kezett egy másik gazdasági megrázkódtatás a „Viktória“ malomszövetség összeomlása, miál­tal újra száz és száz ember került az uccára dobva munkahiány miatt. A „Viktória“, kapi­talista jellegű malomszövetség összeomlása még súlyosbította az amúgy is katasztrofális gazda­sági helyzetet, mert elvitte azokat a sok-sok 100 milliárdokat, melyeket a közvélemény állandó nyomása alatt a miniszterelnök — állítólag — az általános lakásépítkezésre szánt. Tehát az általános, lakásépítkezés megindításából se lett semmi. De az angol- és amerikai hitelező ban­károkat kifizette Bethlen, a miniszterelnök, hogy árisztokrata politikai befolyását továbbra is fenn­tarthassa, angol híveinél. Hogy mi lesz itthon, ebből a kifosztott maradék-országból ?! Az előtte nem fontos — sőt úgy latszik kívánatos, hogy legyen mindenkor egy kétségbeesett, mindenre kapható, munkanélküli tömeg . . . A nyáron augusztus havában ipartestületi országos kongresszus volt Mohácson, a történeti gyászhelyen, — mely ugyancsak gyászosan vég­ződött, mert botrányba fulladt, mi nagyon is ártott a kisiparosság amúgy is szorongatott hely­zetének. Itt megint kitűnt, hogy az iparos osz­tállyal nagyon nehéz feladata közjóléten való mun­kálkodás, mert a törtetők egyéni érdekből ezt Szerkesztőségünkben a modern szabászatot meglehet tanulni.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents