Czipész Szaklap, 1927 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
XXX. évfolyam Budapest környéke. Szentendre, 1927. január II. szám Előfizetési dijak Fél évre 8 pengő. (100,000 korona.) Megjelenik minden hónap l-én divat- és szabás melléklettel. Ezüst érem : Budapest Az Országos Cipészkisiparos Szövetség központjának, a Vidéki Cipész-, Csizmadia és Papucskészítő kisiparosok Országos Szövetségének az Aradi, Brassói, Bajai, Berettyóújfalui, Czeglédi, Erzsébetfalvai, Esztergomi, Gyárvárosi, Gyulai, Kalocsai, Kecskeméti, Kolozsvári, Miskolczi, Mezőkövesdi, Nagyszombati, Nagykárolyi, Pécsi, Szabadkai, Szatmárnémeti, Szegedi, Újpesti Ipartestületi Cipész-Szakosztályok, és az „Első Budapesti Magán Cipész-Szakiskola“ hivatalos lapja. Előfizetési díjak félévre: Cseh-Szlovákiába 60 cseh korona, Jugoszláviába 100 dinár, Romániába 333 le Munkatársak: Németh Imre, Szabó Lajos, Unger Alajos, Schaffer Márkus, Gaál Lajos, Herédi Gyula cipészek. Aranyerem Pécs. Szerkesztőség : SZENTENDRE Budapest környéke. Depaid Jó*»«#. Egyes szám ára 1 pengő 44 f (18000 korona) A melléklet minden előfizetőnek ingyen jár. Apróhirdetések ára 2 pengő. Kiadóhivatal: SZENTENDRE Katalin u. 28. sz. Szerkeszti és kiadja BODH JÓZSEF cipészipari szaktanító Elmúlt év — Újév. Tisztelt olvasóink ne várják tőlünk, hogy boldog újévet kívánjunk, mert erről a hazug udvariasságról már le kell szoknunk. Jelentősége úgy sincsen. Inkább vessünk egy pillantást, az elmúlt év főbb eseményeire. A dolgozó polgárságra, tehát cipészkisiparosságra is, az elmúlt 1926. év éppen oly nyomorúságos, éppen kétségbeejtő volt mint a többi előttevaló évek. Munkahiány, keresethiány; a fogyasztó néptömegek lehetetlensége; az óriási adók és azok könyörtelen behajtása, mind olyan tényezők, melyek a dolgozó polgárságot a pusztulásba, a kétségbeesésbe kergetik. A csődök, a bukások, melyek az 1925-ik évből mint fertőző betegségek az 1926. évre is átszármaztak. Hivatalos kimutatás szerint 1925 évben 2.394 csődeset volt. Ennyi iparos és kereskedő existencia pusztult el egy év alatt. Nem is szólva a tulajdonképpeni nagy fogyasztóról, a munkásosztályról, amely szétszóródva, mint kivándorló, mint beteg nyomorult, mint öngyilkos, pusztult el, tűnt el nyomtalanul. Tetézte, a kétségbeejtő helyzetet, már az év elején kipattant Frankhamisítás világraszóló botránya, miáltal a francia hitelezők rögtön megvonták a magyar kereskedőktől, az addig élvezett hitelt. Ez is újabb válságot vont maga után. Alig hogy valamelyest lecsillapult a frankhamisítás botrányának hullámverésée, s következett egy másik gazdasági megrázkódtatás a „Viktória“ malomszövetség összeomlása, miáltal újra száz és száz ember került az utcára dobva munkahiány miatt. A „Viktória“, kapitalista jellegű malomszövetség összeomlása még súlyosbította az amúgy is katasztrofális gazdasági helyzetet, mert elvitte azokat a sok-sok 100 milliárdokat, melyeket a közvélemény állandó nyomása alatt a miniszterelnök — állítólag — az általános lakásépítkezésre szánt. Tehát az általános, lakásépítkezés megindításából se lett semmi. De az angol és amerikai hitelező bankárokat kifizette Bethlen, a miniszterelnök, hogy arisztokrata politikai befolyását továbbra is fenntarthassa, angol híveinél. Hogy mi lesz itthon, ebből a kifosztott maradék országból ?! Az előtte nem fontos — sőt úgy látszik kívánatos, hogy legyen mindenkor egy kétségbeesett, mindenre kapható, munkanélküli tömeg . . . A nyáron augusztus havában ipartestületi országos kongresszus volt Mohácson, a történeti gyászhelyen, a mely ugyancsak gyászosan végződött, mert botrányba fulladt, mi nagyon is ártott a kisiparosság amúgy is szorongatott helyzetének. Itt megint kitűnt, hogy az iparos osztállyal nagyon nehéz feladat a közjóléten való munkálkodás, mert a törtetők egyéni érdekből ezt Szerkesztőségünkben a modern szabászatot meg lehet tanulni.