Cipőszemle, 1938 (18. évfolyam, 1-21. szám)
1938-01-05 / 1. szám
A MAGYAR CIPŐKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA MEGJELENIK MINDEN HÓ 5-ÉN ÉS 25-ÉN sBmx!Shmssscs.^ass^ia ELŐFIZETÉSI ÁR EGY ÉVRE A MAGYAR CIPŐIPARRAL EGYÜTT 10 PENGŐ Jahrgang XVXI. évfolyam I. szám Felelős szerkesztő — Verantwortlicher Redakteur DR. VÁGÓ GYULA Szerkesztő»— Redakteur VÁRNAI IMRE________ SZERKESZTŐSÉGEK KIADÓHIVATAL REDAKTION UND ADMINISTRATION BUDAPEST, V., FALK MIKSA U. 3 TELEFON: 1-226-06 OFFIZIELLES ORGAN DES LANDESVEREINS UNGARISCHER SCHUHWARENHÄNDLER ERSCHEINT AM 5. U. 25. EINES JEDEN MONATES Budapest, 1933. évi január hó 5 l lpésből január Én is azok közé a jóindulatú bál-ellenzékhöz tartozom, akik a háttérben meghúzódva, gúnyos mosollyal a szájuk szélén, félfüllel halgatták a készülődéseket, a bizottsági üléseket. Gondolkodás nélkül megtagadtunk volna tőlük minden anyagi vagy erkölcsi támogatást, mert értelmetlennek és érthetetlennek találták működésüket. Mi lehetett céljuk, anyagi: az esetleges 100 pengős haszon, ha jól megy. Ha meg rosszul, még ráfizetés is. Vagy talán erkölcsi siker. Egyesek tényleg nagyszerűen mulattak és sokat táncoltak, de árultak ám petrezselymet is. Álláspontom megváltoztatására ez élet-ben talán már nem került volna sor, hogyha tavaly egyes kényszerítő körülmények folytán nem lettem volna kénytelen „Cipősbál“ba menni. Tizenhatéves kislányokat ellepő bálizgalommal jártam-keltem a fényes teremben és a derék, bálrendezőkhöz fordultam szemrehányólag, hogy miért nem definiálták előttem, miért nem magyarázták a bál fogalmát. Szégyenlem bevallani a pálfordulást — ami ugyan már nálam „nagyobb embereknél“ is előfordult, — de felcsaptam bálapostolnak és talán sikerülni fog hibámat jóvátenni és az elmulasztottakat pótolni. Nem tudom magam sem pontosan körülhatárolni, vagy talán valami más kellemes elfoglaltsággal való összehasonlítással kifejezni azokat a jó érzéseket, amelyek ily bállal kapcsolatban az emberben felülkerekednek. Ez olyan, mint a fűszer, ami nélkül az étel semmit sem ér. Az életben pedig, aki felismeri ezt és a többi magasabbrendű és nemes időtöltéseket, rá fog jönni arra, hogy a robott, hajsza, törtetés csak mind eszközzé alacsonyodnak le, az igazi emberi ideálok, célok mellett. Igaz, hogy ezen farsangi szórakozások gondolata, oly időkben született meg, amikor az emberi jogok, azoknak megbecsülése, a szabadság eszméje igen kezdetleges és alacsony fokon állottak. A régi időkben csak az udvarok és igen kiváltságos személyeknek volt lehetőségük, hogy bált rendezzenek, vagy azokon részt vehessenek, örömmel regisztrálhatjuk, hogy a haladás itt is mérföldes csizmákon haladt. És ma már a társadalom minden rétegének módjában van, hogy a farsangot a maga módján megünnepelhesse. De nem akarok nagyképű lenni, és ha csak úgy falusiasan gondolkodom és okoskom, miért ne lenne a cipősbál mindenki részére jó és kellemes. Akinek sok pénze van, módjában van költeni, akinek meg nincs, biztosítom, hogy el fogja néhány órára felejteni, hogy üres a zsebe. Táncolhat. Nézhet. Gyönyörködhet. Ha csak rövid időre is, kikapcsolhatja magát az őrlőmalomból. De vannak ám más argumentumok is. Önöknek, mélyen tisztelt olvasóim, kötelezettségeik is vannak, egyrészt családjuk és ismerőseik, másrészt a mi nagy cipőstársadalmunkkal szemben. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mily nagy fontossággal bírnak ezek az ismerkedések, ebben az ünnepélyes, meghitt környezetben és úgy érzem, hogy ezen alkalom a kartársakat minden viszonylatban közelebb hozza egymáshoz. Kell a bál, sőt fontos is. Kell, hogy a magyar cipőstársadalom, — amely az elszenvedett csapások alatt fulladozik lehetetlen helyzetében, bebizonyítja, hogy még nem merült alá. De nemcsak a külszínért, a látszatért, a megmaradt erőnk fitográlásáért, hanem kell és életszükséglet nekünk ez az est. Miért ne töltenénk el egy néhány órát kellemesen is, amikor oly rövid az élet. Nyitrai László oközik az üzleti tisztességbe vagy a jó erkölcsökbe, ha egyéb körülmények ezt mutatják. Ilyen körülménynek tekinti a bírói gyakorlat — mondta ki továbbá a Kúria ítéletindokolásában — indokolt árunak oly áron való árusítását, amely nem haladja meg az áru önköltségi árát, vagyis ha a kereskedő úgy ad el, hogy eladásánál magának tiszta hasznot nem biztosít. Az ily árusítás, amely a nyereségre törekvő észszerű üzletvitel elveivel ellentétben áll, alkalmas a versenytárs megkárosítására és miután az igen módon árusító kereskedőnek a saját érdeke a legtöbb esetben nem indokolja, hogy haszon nélkül árusítson, ebbeli eljárásával cselekménye a versenytárs megkárosítására irányul, miért is az ilyen eljárás a tisztességgel és általában a jó erkölcsökkel össze nem fér. A most tárgyalt esetben azonban — mondotta ki továbbá a Kúria ítélete — az alperes hitelt érdemlő módon bizonyította be, hogy ez az eset nem forog fenn, mert a becsatolt beszerzési számlák, valamint igazolt évi üzleti forgalmát alapul véve az ugyancsak kimutatott üzleti régi megfelelő hányadát a beszerzési árhoz hozzácsapva, még mindig üzleti hasznot ért el, abban az esetben is, ha a szóbanforgó árufajtákat a kifogásolt árakon adta el vevőinek. Igaz ugyan, hogy a kimutatható haszon egy-egy pár cipő eladásánál mindössze néhány fillért tett ki, de az a körülmény, hogy mégis haszonnal adott túl az áruján, mutatja azt, hogy az alperesnek nem a felperesként szereplő versenytársa megkárosítása volt a célja. Miután semmiféle olyan jogszabály nincs, de olyat fel sem lehetne állítani, amely kimondaná azt, hogy valamely kereskedelmi ügylet létrejötténél előálló haszonnak milyen nagynak kell lenni, el kelett fogadni az alperesnek azt a védekezését, hogy ő a panasz tárgyává tett cipőeladások alkalmával megelégedett az általa elért minimális haszonnal is. § A tiszta haszon nélküli árusítást az üzleti tisztességbe ütközőnek minősítette a Kúria ¥isg®n3. A minimális haszon igazolása már kizárja a tisztességtelen versenycselekményt igen érdekes elvi jelentőségű ítéletet hozott néhány nappal ezelőtt a Kúria. Az ítélet abban a perben hangzott el, amelyet még az elmúlt télen egy szegedi cipőkereskedő indított az egyik konkurrense ellen, mert bizonyos márkás cipőárut olcsóbban árusított nála és az áruját a helyi lapokban is hirdette. Az alsóbbfokú ítéletek úgy találták, hogy az alperes valóban elkövette a tisztességtelen versenyt és annak abbahagyására, illetve a felperesnek fizetendő kártérítésre ítélték. A Kúria azonban megváltoztatta az ítéletet és az alperesi ügyvéd érvelését magáévá téve, a felperes keresetét elutaasította. Az ítélet indokolásában a Kúria kimondta azt, hogy ha egy kereskedő a cikkét a versenytárs árujánál olcsóbban árusítja, abból még nem lehet arra következtetni, hogy a törvény által tiltott tisztességtelen verseny cselekményét követte volna el. Ilyennek csak akkor tekinthető az olcsóbb árusítás és csak akkor at et elő Tudnivalók a „Lenskat“ szóval kapcsolatban Számos kereskedő előszeretettel írta ki üzlete fölé és alkalmazza nyomtatványain a „lerakat“ elnevezést, amivel célja legtöbbször az, hogy üzletének olyan jelleget mutasson ki, amely nagy raktárt, „lerakatot“ sejtet. A kir. Kúria most a lerakat szó használatát illetően fontos rendelkezést hirdetett P. IV. 350. számú ítéletében, amelyet közérdekű voltánál fogva a következőkben ismertetünk: Az alperes megállapított tényállás szerint azt hirdeti, hogy egy részvénytársaság lerakata. Lerakat alatt a vevőközönség jelentékeny része olyan eladási helyet ért, ahol az árut a közvetítő kereskedelem kizárásával közvetlenül magától a gyárostól, illetve első kézből kapja. Erre való tekintettel feltételezi azután, hogy az ilyen helyeken kedvező vásárlási lehetőségre nyílik alkalma. Az alperes üzlete ebben az értelemben nem lerakata a részvénytársaságnak, mivel önálló kereskedő és üzleti vállalata csak annyiban van a részvénytársasággal kapcsolatban, hogy áruit csaknem kizárólagosan ettől szerzi be. Az alperes vállalatának jellege tehát a hasonló árukat árusító más kereskedelmi vállalattól lényegben nem különbözik, mert a tisztességtelen versenyről szóló törvény alkalmazásában a híresztelt adat valóságának megítélésénél elsősorban a vevőközönség értelmezése döntő. Ha igaz is az, hogy az alperes üzletében csaknem kizárólag a részvénytársaság áruit árusítja, az alperes ezt az adatot mégsem hirdetheti úgy, hogy annak a szokásos figyelem mellett a valóságnak meg nem felelő értelmet lehessen tulajdonítani. A lerakat szó hirdetése tehát megtévesztő, miután az alperes árui kelendőségének fokozására alkalmas, ennek az adatnak a híresztelését , az alperes asobahgyni köteles.