Drogista Közlöny, 1905. március-december (2. évfolyam, 3-12. szám)

1905-03-15 / 3. szám

2 1905 DROGISTA KÖZLÖNY A hamisítás könnyen észrevehető, ha 10 gr. Heliotropin, 50 gr. Natr. bisulfid oldattal vizfü­rdőn hevítve, ezen anyagot Aetherrel keverjük és száraz filteren keresztül eresztjük, az esetleges visszamaradt anyag mutatja a hamisítást, épp úgy hamisítva lesz a Cumarin Antifeb­­rinnel, mely hamisítás következőképen állapítható meg: ha megfőzünk 1 gr. Cumarint, 01 Add. hydrochlori­­cummal és 0­2 gr. Add. Carbolicummal és egy kevés Solut. Calc. Chloratummal; ha ezen vegyü­lék vörös vagy indigókék árnyalatot vesz fel, akkor okvetlen hami­sítás forog fenn Antifebrinre vonatkozólag. Igen kitűnő Heliotrope extráit előállítható a követ­kezőképen: 100 gr. Tubarózsa pomádé kivonat, 50 gr. Jázmin pomádé kivonat, 10 gr. Heliotropin cryst., 15 gr. Cumarin cryst. és 832 gr. Spiritus vini. A fent említett Isosafrol mesterségesen safrolból készíttetik, mely a sassafras olajnak illő alkatrésze; nagyban kámforolajból készül és általában a szappan készítésnél a zsiradékszagot fedi. A Safrol a kámfor egyes alkatrészének filtrálás által elkülönített kámforolajból készült productum. Isosafrol pedig a következőképen készül: 100 gr. Safrol, 250 gr. Kali hydrat, és 1 liter 94% alcoholt 2 órán át hevítjük és az alcoholt elpárologtatjuk, végre Kali chloricum fölött szárítjuk. Heliotropin hideg vízben alig oldható, meleg vízben olajos folyadékká válik, mely a vizen úszik, alcoholban, aetherben és aethericus olajokban könnyen oldható. A Heliotropin cumarin hozzátétele által nagyon emelődik és nagyon kellemes illatot ad, ha Petitgrain Bergamot és citromolajjal vegyítjük némi részben, ezáltal a Helio­tropin illata nagyban emelődik és kellemesebbé válik. Az illó-olajok-, balzsamok- és gyantákról. Irta: Korizsánszky Ottó. ELSŐ FEJEZET. Illó-olajok. Az illó-olajok leginkább kellemes, de mindig aromás szagú folyadékok, a­melyek közül a legtöbb közönséges hőmérsékleten is higan folyó. Azok, a­melyek nem folyós halmazállapotúak, könnyen azzá tehetők hőfokuk emelése által. Mint nevük is mutatja, valamennyi illő és ezért minden további felbomlás nélkül deszíflálhatók. Ettől a tulajdonságuktól nyerték nevüket is, hogy ez által is meg lehessen őket különböztetni a zsíros olajoktól, a­melyekkel egyébiránt rokontulajdonságuk nincsen. A legtöbb könnyebb a víznél, miért is annak fel­színén úsznak. A víz nehezen oldja, azonban ízüket és illatjukat átveszi. Aetherben, alkoholban, továbbá chloro­­formban, szénkénegben és zsíros olajokban oldódnak. Ők maguk több növényi szövetnek oldói. Meggyújthatók és kormozó lánggal égnek. Friss állapotban a legtöbb színtelen, bizonyos idő elteltével azonban sárgás színűre festődnek. Igen kevés azoknak a száma, a­melyeknek eredetileg is van színe. Levegővel érintkezve, sőt némelyik már a fény­sugár behatására is megsűrűsödik és egy nyúlós vagy egészen szilárd tömeget képez, ez a gyanta. Az illó­olajok ugyanis többféle szerves vegyületek­­nek egymással való kapcsolódásai, a­mely kapcsolódá­sok azonban főképpen külső- és fizikai tulajdonságaik­ban rejlik. A gyanta képződése tehát nem más, mint az illó­olaj terpenének egyesülése a levegő oxygénjével vagyis a terpen oxydálása. A terpenek pedig az illó­olajoknak egyik fent emlí­tett része, a­mely Cio Híg képletnek felel meg. Kémiai alkatuk szerint megkülönböztetünk oxygén­­mentes, oxygén tartalmú és kéntartalmú illó-olajokat. Az illó-olajok, a­mint őket a növényi részekből nyerjük, tisztátalanok és leggyakrabban egy oxygén­­mentes és egy oxygéntartalmú olaj képezi őket, a­mely részek egymástól lepárlás útján el is különíthetők. Ha az illó-olajok hőmérsékét csökkentjük, akkor rendesen kiválik egy kristályos szerkezetű rész, a­mit stearophennek nevezünk. Mig a higfolyósan maradó rész el­ophennek. Mindkettőnek szerkezete némely illő-olajnál ugyanaz, míg másoknál különféle. A legtöbb illő-olajat a növényvilág köréből nyerjük. S az illető illó-olaj rendesen ugyanolyan szagú, mint az illető növény vagy annak az a része, a­melyből nyer­tük. Ez különben érthető, mivel tudnunk kell, hogy a növény illatát éppen az illó-olaj kölcsönzi. Főképpen a Labiaták, Umbetiferák, Piperaceák és Conciferák családjába tartozó növények nagyon gazdagok illő-olajban. Az utolsó családba tartozóak nagymennyi­ségű kéntartalmú illő-olajat szolgáltatnak. Azonban nemcsak a növényország, hanem az állat-, sőt ásványország is szolgáltat illó-olajat, de természetesen már sokkal kevesebb mennyiségben. Nem minden illó-olaj fordul elő már mint ilyen a természetben, némelyik csak bizonyos erjedési processus útján lesz azzá. (Alább erre még rátérek.) A legegyszerűbb mód, a­mely szerint az illó­olajo­kat nyerjük s a­mely egyszersmind a legelterjedtebb is az, hogy az illó-olajat tartalmazó növényi részt a kettős­aljú lepárló-üstbe tesszük, reá öntünk vizet és egyszerűen lepárologtatjuk. Így ugyan a vízgőzzel együtt átdesztillál az illó-olaj is, de azt azután mesterséges úton elválaszt­juk a víztől. Némelyik illó­olajat puszta sajtolás­­útján nyerjük, míg azokat, a­melyek gyantával keverve fordulnak elő, borszeszszel vagy aetherrel kivonjuk előbb és azután azt lepárologtatjuk. Tekintettel arra, hogy az illó­olajok ára meglehetős nagy, nagyon óvatosaknak kell lennünk, hogy vájjon valódi, nem hamisított illó­olajat kapunk-e. Leginkább olyan anyagokkal hamisítják, a­melyek­ben jól oldódnak, így borszeszszel, zsíros olajjal, szén­­kéneggel, petroleum aetherrel, chlorophormmal, benzollal, sőt ritkán vízzel és kevésbbé finom aetherikus olajok­kal is. Egyike a legjobb meghatározási módoknak az, a­mely szerint megtudjuk, hogy mivel van hamisítva az illó-olaj, a következő: Az illó-olaj párlatát liquor kalii acetic­ oldatába vezetjük, a­melyet aether kémcsőbe helyeztünk, ha az aetherikus olaj vízzel, borszeszszel van hamisítva, akkor a liquor kalii acetid­ térfogata növekszik, míg az esetleg benne levő chloroform vagy szénkéneg leülepedik. Petroleum aether és benzol pedig a tetején úszik. Ha zsíros olajjal van fertőzve, akkor a hozzáadott 1—2 csepp borszesztől megzavarodik. Hogy idegen aetherikus olaj van-e közte, azt úgy tudhatjuk meg, hogy egy pohár meleg vízbe cseppentünk a vizsgálandó olajból, miáltal is az — hőfoka magasabbra emeltetvén — elillan s igy szaga jól érezhető, mitől is könnyen meghatározható annak tisztasága. Az illó­olajokat csoportosíthatjuk az előbb említett módon vagyis alkatrészük szerint, meg aztán a szerint

Next