Drogista Közlöny, 1906 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1906-01-15 / 1. szám

III. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1906. JANUÁR 15 1. SZÁM Drogista Közlönv A „DROGISTA IFJAK EGYESÜLETÉINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN HÓ 15-ÉN. Felelős szerkesztő : WIRTH KÁROLY. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre ....................... 8 korona. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: KIADÓTULAJDONOS: Félévre ....................... ..................4 korona. IV., IRÁNYI-UTCA 17., 1. EM. DROGISTA IFJAK EGYESÜLETE BUDAPEST. Kéziratokat nem adunk vissza. Hivatalos óra csakis csütörtök este 8— 10-ig. Levélcím : Főposta, postafiók 28. szám. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Szemle. Uj drogisták. — A robbanásos rendelet. — A mi konkurrenseink. Alig múlik el hét, azaz pardon, alig múlik el nap, hogy a minisztérium hetenkint egy csomó, naponta pedig legalább egy drogériát ne engedélyezne. Némely helyen ugyan még megélhet egy drogéria, de ha igy haladunk, akkor rövid idő múlva több a soknál lesz drogériáink száma. Ha végignézzük az engedélyesek jegy­zékét. sajnálattal tapasztaljuk, hogy azok nagy­részt okleveles gyógyszerészek, drogista alig akad közöttük. Bizony ez nem valami örvendetes tény; patika engedélyt nem kapó, vagy nagy tő­kével nem rendelkező gyógyszerészek mentsvára az utóbbi időben a drogéria. Érdemes, pályánkon régebben működő segédkollégáink előtt elhalász­ván a jobb helyeket, nagyrészt okozói a drogériák túlszaporodásának és a szakmánkban dühöngő konkurrenciának. Tisztelet a kivételnek, de a gyógyszerész-drogisták rendesen nem jó keres­kedők s nem is lehet azt kívánni olyan szak­mától, mely szigorú tudományossággal van nevelve, sőt talán még derogálja is néha az egyetemet végzett urat, hogy őt közönséges kereskedőnek tekintsék, innen ered azután a túlságos felképzelés. Már pedig ha drogista, akkor megszűnt gyógyszerésznek lenni, akkor a drogista-üzlet kereteibe kell helyezkedni, mint azt régi gyógyszerész-drogisták teszik, kiknek nagyrésze kiváló kereskedő s kik a gyógyszerészi nimbuszt csendesen lerakták. Csodálatos, hogy a „Magyarországi Gyógyszerész Egylet“ nem emelte fel eddig tiltó szavát ez ellen, legalább társadalmi úton, kollegálitás által igyekezve a gyógyszerészek tömeges átlépését szakmánkra megakadályozni. Állandó a panasz gyógytártulajdonosi körök­ben, hogy kevés a gyógyszerészsegéd. Érmek részben az előbb jelzett viszásság az okozója, mert ezáltal annyi nagyrészt fiatal gyógyszerész­segéd örökre hátat fordít szakmájának s soha többé a receptura mellé nem fog kerülni. Ezt az állapotot, mely úgy a főnöki, mint a drogista, sőt gyógyszerész karra tarthatatlan, a már szerzett jogok teljes respektálásával mielőbb meg kell szüntetni. (—r.) * * * Lapunk múlt számában közöltük a robba­nékony szerek tartásáról szóló miniszteri ren­deletet. A rendelet annak idején nagy örömet okozott a „Magyar Fémlemez Ipar Részvény- Társaság“ részvényeseinek, mert a bevezető részben mint kipróbált s egyedül robbanásmentes edényt, a Hentze-félét sózza nyakunkra, vagy inkább zsebünkre a fensőbbség. Az érdekelt szak­körök nagyrésze kelletlenül fogadja a panama- szagú ukázt, mert éppen csak egy, szabadalom által védett tartányt mond használhatónak, mely szabadalom a fenti részvénytársaság birtokát képezi. Elvégre követelhetnek egy olyan edényért bármilyen magas árt, a rendelet szerint meg kellene vennünk, ha csak örökös zaklatásnak és bírságolásnak nem akarjuk magunkat kitenni. Legelső sorban bennünket, drogistákat érint a parancs, az említett cikkek mind szakmánkhoz tartoznak, nagyrészét csak nálunk keresik, no meg vizsgálni is leggyakrabban a drogistákhoz jönnek, mert a hányféle bizottság egy városban vagy kerületben van, az mind a drogistába botlik. Mi nékünk kell tehát a legtöbbet áldozni s majd — ha csakugyan valóra válik, — a legtöbbet bosszankodni a dicső edényeken.

Next

/
Thumbnails
Contents