Drogista Közlöny, 1906 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1906-01-15 / 1. szám
2 1906 DROGISTA KÖZLÖNY Mint említettük már, a rendelet kissé nagyon furcsa,.... mintha olyan szaga volna ... — de nem ess bouquet. Miért csak éppen egy edényt lehet használni? Miért csak egyedül a Hentzeedény a feltétlenül biztos és abszolút robbanásmentes ez idő szerint? Várjon az elsősorban érdekelt szakkörök, a kereskedők, tűzoltók véleményt mondtak-e a rendelet megszületése előtt? Talán az lehetne erre a válasz, hogy több hasonló tartály vagy eszköz jelenleg nincsen még forgalomban. De ha a minisztériumnak szándéka volt — ezt csak helyeselni lehet — a robbanószerek raktározását szabályozni, akkor pályázatot lehetett volna és kellett is volna kiírni robbanásmentes edények és tartányok szerkezetére. És akkor a beérkezett pályázatok, illetve minták közül a legmegfelelőbbeket, többet és nem egy gyártmányt kellett volna használatra rendelni. Mert így egy cégnek, egy részvénytársaságnak úgyszólván kiszolgáltatni az egész kereskedelmet, az kissé furcsa dolog. Hiszen ilyen módon valósággal zsarolhatnak bennünket, még jó ha mindannyian részesülhetünk a dicső edényekből. Különben a gyakorlatban az edények nem valami fényesen váltak be. Nagy forgalmú üzletben határozottan feltartja a személyzetet, nem láthatjuk belül mikor tiszta, vagy inkább piszkos s Így, ha már a bentartott folyadék kezd zavaros, homályos lenni, akkor tudjuk, hogy az edény piszkos. Hogy az elrendelt szerek mindenike bádogedényben tartható-e azt úgy látszik nem vizsgálták felsőbb helyen. Erre vonatkozólag egy gyógyszerészi szaklap írja a következőket: „Szabados Imre kapvári gyógyszerész, mint az országos tűzoltószövetség elnök előadója és előadótársa dr. Szily József, a szövetség megbízásából behatóan foglalkoztak az 1906. évi március hó 1-től általános használatra rendelt robbanásmentes edények vizsgálatával. Vizsgálatuk azt a körülményt konstatálta, hogy a többek közt az aether sulfuricus a Hentze-féle robbanásmentesnek mondott edények forrasztására szolgáló amalgamot oldja s ennek folytán az ily edényben eltartott aethez fertőződik és üledéket kap. Bár gyógyszertárakban a rendeletben jelzett mennyiségeket raktáron nem igen tartanak a fent jelzett s két oldalról is egybehangzóan konstatált tény mégis a legkomolyabb kifogás alá esik, főleg azon okból, mivel a gyógyszertáraknak szállító drogériák nagyobb készleteire a rendelet feltétlenül kötelező. Ha pedig ezek Hentze-féle edényekben tartják készleteiket, úgy a gyógyszerkönyv követelményeinek megfelelő aether sulfuricust nem lesznek képesek szállítani“. A budapesti kereskedelmi és iparkamara szintén állást foglalt a rendelet ellen s felír a miniszterhez. Ilyenkor látszik a drogista főnökök szervezetlensége; más szakma már régen memorandumot, deputációt küldött volna a minisztériumhoz, ha oly tömeges anyagi kiadásokról van szó. A drogisták azonban mindig fatalisták, legyen úgy, ahogy lenni kell, vagy ahogyan föntebb akarják. Elismerjük a rendelet fontosságát, de nálunk drogistáknál, sokkal nagyobb az elővigyázat, semhogy robbanás történhetne. Főnök és alkalmazott egyaránt tudja, hogy életét, vagyonát, mindenét teszi kockára, ha munkája közben nem óvatos, így mindenik vigyáz, ügyel úgy, hogy baleset drogistánál alig történhet. (~~) * * * Talán egy szakmának sincsen annyi riválisa, mint éppen nekünk agyonszabályozott, túlügyelt drogistáknak. Eltekintve a gyógy- és illatszerészektől, kik jogosan versenyeznek velünk, ott van a fűszerkereskedő, festékkereskedő, borbély, divatárus, nürrnbergi üzlet s ki tudná mind elősorolni azokat, kik a mi dolgainkról csipkednek. Így különösen vidéken akárhány fűszerkereskedő vígan árul sennalevelet, néhány krajcárért alvet, gyógyfüveket s olyan dolgokat, amelyeket a vizsgálatnak bármikor kitett drogista raktáron sem mer tartani. Persze a többi kereskedő boltját nem vizsgálja bizottság s mivel magyar ember nem szokott árulkodni, szabad nekik a vásár. Ez az állapot főleg a gyógyszerészek érdekeit bántja s nekik kellene ezt rendezni. Meglevő törvényeinknél fogva nem lehet más kereskedő szakmákat cikkeink tartására bírni. Pedig jelentékeny ez a mennyiség, amit a bazárok, divatárusok, festékesek illatszerek és piperecikkekben évente elvonnak tőlünk. Ez ellen csak egy módon lehet védekezni, hogy azokat a gyárosokat bojkottáljuk, kik ilyen cégekkel dolgoznak. Ez nem kenyéririgység, csak jogos érdekeink megvédése.