Drogista Közlöny, 1908 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1908-01-20 / 1. szám

A DROGISTA KÖZLÖNY mosott országútján szerezték tapasztalataikat; hát igen kérem, mert ezek az emberek érezték szám­talanszor a pályájukon, hogy mennyire hiányzik nekik ez a kevés előképzettség is.­­ .. . Azokat a gyakorlat megtanította arra, hogy hiányzik nekik és könnyíteni akarnak a jövő nemzedék sorsán. És amidőn Ringer úr az érem másik oldalát mutatja, akkor meg már éppen semmit sem látok, mert itt már a negyedik osztályt kevesli, de azt nem mondja meg, hogy többet akar-e, avagy pedig másféle előképzést tart jónak!? Én szükségesnek tartom a kötelező négy gimnáziumot, négy évi gyakornokoskodás, akkor hat havi tanfolyam megfelelő tananyagok hall­gatása, itt vizsgáznának le és csak ezek lehetnek segédek. A segédi idő öt év és csak ezen idő kitöltése után lehet önállóvá, tehát normális viszonyok mellett 24 éves korában önállósít­hatja magát. És ha ez megvan, akkor rajta kell lenni, hogy a jövőben drogéria-engedélyt csak drogista kaphasson. Kőhalmy Miklós: A kámfor-kereskedelem. A kámfor, amely egyike a drogista legfontosabb cikkének, nemcsak a gyógyászatban, hanem az iparban is elsőrendű fontossággal bíró cikk. A celluloid-gyár­tásban, a füst nélküli lőpor készítésében nélkülözhetet­len. A vegyészeti ipar is jelentős mennyiséget fogyaszt, mint rovarirtó- és házi szer pedig közhasználatban van. Az érdeklődés e cikk iránt általános, árváltozásait sok ipari vállalat és kereskedő — köztük mi drogisták is — élénk figyelemmel kíséri. Természetes tehát, hogy annak árhullámzásai sok üzletembernek okoznak gondot, mert soha sincsen tisztával azzal, hogy felfelé, vagy lefelé fog-e az alakulni. Ennek egyik fő oka az, hogy a kámfor úgyszólván teljesen japán kézben, illetve a japán kormány enged­ményesének kezében van. A japán-kínai háborút követő shimonoseki egyezmény értelmében a kámfor főtermelő helye, Formosa sziget a kínaiaktól japán kézbe került. Japán 1895 május havában helyezkedett a sziget birto­kába s 1898-ban a kámfort monopóliummá tette, mely monopólium 1899 augusztus havában lépett életbe. 1900-ban a japán kormány árlejtés útján a raffinált kámfor egyedárusítását az angol Sámuel & Co. cégre ruházta át, amely egyike a világ legnagyobb vállalkozó cégeinek. Samuelék foglalkoznak mindennemű szállítá­sokkal, szállítmányozással, bérletekkel, építésekkel, bányá­szattal, szóval nincsen az iparnak és kereskedelemnek olyan ága, amelyre ők — ha jó üzletről van szó — kaphatók ne volnának. Minthogy azonban Japán déli része, továbbá Kiushiu és Shikoku szigetek is jelenté­keny mennyiségű kámfort állítanak elő, a kámfor mono­póliumot 1903-ban törvényhozási úton az egész japán birodalom területére kiterjesztették. Ma legnagyobb részét az egész világ kámforszükségletének a japán mono­pólium látja el, amely óvatosan őrködik, hogy ura ma­radjon a helyzetnek. A termelést szinte hadi tervek szerint irányítja, élénken figyelve a versenytársakra. A versenytársak közül a délkínai kámfor a legjelen­tősebb. A kínai kámfor-kereskedelem öt hongkongi német cég kezében van. Fukien és Kwangsi tartományok a fő termelő helyek. Minősége azonban távol esik a japán áruétól, mert a kínaiak nagyon tisztátalanul kezelik. A kwangsii kámfor nem ritkán 20°/v­al rosszabb minő­ségű s jóval sötétebb, mint a fukieni, amely azonban még mindig silányabb, mint a japán termék. A kínai kámfor hazáján kívül főleg Indiában van elterjedve, bár jelentős mennyiség megy Észak-Amerikába is. A Kwangsi kámfort Hongkongban, a Fukien, vagy Foochow-t pedig Foochow városba szokták behajózni. Fő kereskedelmi helye Madras, bruttó 1 pirul­a 6072 kg. súlyú ónozott ládákban jön forgalomba. Érdekes, hogy a kinaik oly hajón, amelyen tea van, kámfort be sem engedik rakni. Hamburgi jelentések szerint Kina nyerskámfor kivitele az utolsó három évben a következő volt: 1905 6,384 cwt. £ 54,734 értékben 1906 17,652 „ „ 215,734 1907 30,000 „ „ 364,000 Tekintetbe véve azonban, hogy 1 évt = 508 kg, gondolkodnunk kell kissé a rohamos emelkedésen, ami a kínaiak rablógazdaságát bizonyítja, amely a legrövi­debb idő alatt szomorú eredményeket fog felmutatni. Borneo, Szumátra és Ceylon szigetek termése nem nagy jelentőségű, legnagyobb része Londonba kerül. Újabban az észak-amerikai Egyesült­ Államok kísérletez­nek a kámfor meghonosítására. Több ezer kámforfa csemetét osztottak ki a déli tartományokban s a kísérlet állítólag fényesen sikerült, úgy hogy egy jelentős cellu­loidgyár a Florida félszigeten 2000 acres területet vett, melyen az üzeméhez szükséges kámfort termeszteni fogja. Legveszedelmesebb ellenfele azonban a mesterséges kámfor lesz, amelyet néhány gyár már jelentős mennyi­ségben állít elő. A legfontosabb ezek közül a Párisban székelő La société le camphre, mely most kezdi üzemét. A 7.100.000 frank alaptőkével létesült részvénytársaság telepe 3000—4000, sőt 6000 kiló napi termelésre van csak berendezve. A gyár a francia Dubose — ki igaz­gatója a gyáraknak — és Béhal-féle szabadalmak szerint készíti a kámfort s árúja minden tekintetben teljesen megegyező lenne a természetessel. Készítői nemcsak ipari, hanem gyógyászati célokra is megfelelőnek tart­ják. Németországban a Badische Anilin- und Sodafabrik 1908

Next