Drogista Közlöny, 1936 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-01 / 1. szám
w Cy f~~ XXXIII. évfolyam. 1. szám. 17 j "A 1 s&S rw-Budapest, 1936. január 1. DROGISTA KÖZLÖNY DROG-, GYÓGYÁRU-, VEGYSZER-, ILLATSZER- ÉS FOTÓKERESKEDELMI MAGYARORSZÁG LEGRÉGIBB DROGISTA ORGÁNUMA MAGYAR DROGISTA TESTÜLET, DROGISTA IFJAK EGYESÜLETE HIVATALOS LAPJA. 13. *33 C Előfizetés egy évre P 12—, alkalmazottaknak P 8. Külföldre 507« telér. Hirdetések ára mm. sor ................. — „ — .40 Felelős szerkesztő: KÁDÁR GYULA. Felelős kiadó : MOLNÁR ERNŐ. SZAKLAPunk minden hó 1-én és 15-én. Szerkesztőség: VI., Király ucca 70. — Telefon 159-78 Kiadóhivatal: V., Lipót-Körút 8. — Telefon 22-3-8 Új esztendőre. Ismét letéptük egy naptárnak utolsó lapját és magunk elé helyezhetjük az új naptárnak tömbjét. Vájjon milyen eredményeket ért el a drogista szakma az elmúlt esztendőben és mit hozhat a jövő? Ha a múltba tekintünk vissza, szomorúan kell konstatálnunk, hogy a szakma célkitűzései közül vajmi kevés valósult meg és így— bármennyire fájdalmas is — kénytelenek vagyunk szakmai törekvéseink legnagyobb hányadát ismét a jövő év feladatai közé felsorakoztatni. Immár több esztendeje szorgalmazzuk a drogista szakma munkakörének tüzetes meghatározását és ezen meghatározásnak törvényes megállapítását. Meg vagyunk győződve arról, hogy amíg ezen kívánságunk teljes egészében nem teljesül, addig a drogista érdekképviseletek szakmánknak ezt a célkitűzését állandóan napirenden fogják tartani. Nem lehet, hogy egy szakma, melynek önálló művelői törvény szerint vagy rokontudományok diplomáival rendelkező egyének, vagy pedig a szakmai képzettség elsajátítását beigazoló szakemberek lehetnek, azért ne boldogulhassanak szakmai munkásságukkal, mivel nincs olyan törvényes rendelkezés, amely a szakma munkakörét kizárólag részükre biztosítja. Az igazság beigazolhatólag a mi oldalunkon van. Hiszen nem kell másra rámutatnunk, mint arra, hogy amit mi követelünk, az jogos követelése a közérdeknek, a nagyközönségnek is. Mert tagadhatatlan, hogy a drogériákban előállított és árusításra kerülő árucikkeknek vásárlásánál a fogyasztóközönségnek elsőrendű érdeke, hogy azokat hozzáértő szakember kezelje, készítse és árusítsa. Miért lehetséges mégis, hogy a közegészségügyi hatóságok nem látják be azt, hogy a kozmetikai-, testápolási-, sőt betegápoláshoz használatos készítmények olyan készítők kezei közül kerüljenek a közforgalomba, kik a szakmát nem tanulták, kik az áru ismeretét, az anyag ismeretét, az előállítás technológiáját sohasem sajátították el? Ugyanez vonatkozik egyes egészségügyi árucikkek kiadására is. Ha törvényes intézkedés azt írja elő, hogy például sterilizált kötszert kizárólag az annak kezelési módjával tisztában levő szakember árusíthatja, miért nem teljesítik azon kívánságunkat, hogy a kötszerárusítás terén mindinkább felburjánzó visszaélések ugyancsak törvényes intézkedéssel megakadályoztassanak és ne lehessen különféle machinációk segélyével a kötszert vásárló közönséget megtéveszteni? Ugyanígy találkozik a közérdek a drogistaság szakmai érdekével azon követelésünknél is, amikor az ipar, a háztartás, a mezőgazdaság körében használatos különféle vegyszerek és vegyészeti készítmények forgalombahozatalának szabályozását kívánjuk. Aki ezeknek az anyagoknak tulajdonságait nem ismeri, aki ezeknek az anyagoknak felhasználhatósági lehetőségeit nem tanulta, annak nem szabad megengedni, hogy ezekkel kereskedjen. Hányszor jut tudomásunkra, hogy a szakképzetlen kereskedő nem tud különbséget tenni borkő és borkősav között? Avagy nem fordult-e már elő, hogy fogpornak „illatosított” serkrétát adtak el? Ma teljesen rendezetlen még a különféle fertőtlenítő szerek forgalomba hozatalának kérdése is. Amíg a gyógyszerkönyvben kereszttel nem jelölt anyagokból készült számos fertőtlenítő szer gyógyszerkülönlegességkénti lajstromozása következtében kizárólag a gyógyszertárak útján kerülhet a forgalomba, habár a drogista is hivatottnak érzi magát ezek árusítására, addig több olyan fertőtlenítő szert nevezhetnénk meg, melyeknek eladási jogát a szakismerettel nem rendelkező kereskedők üzleteiből ajánlatos volna kivonni. Hasonló az eset a mérgek és méregtartalmú vegyipari, mezőgazdasági készítmények forgalma terén is. Ezeket a készítményeket a drogista árusítási körébe kell terelni, mert ennek a szakmának a művelői a hozzáértő, tanult szakemberei e cikkeknek. Nemcsak azok kezelési, készítési, de felhasználási módjait is ismerik és így minden adandó alkalommal szakszerű felvilágosítással állhatnak rendelkezésre vevőkörüknek. Az elmondottak során felsorolt szakmai követeléseink azok, melyek megvalósításuk esetén a drogista szakma munkakörének keretét adnák. Az elmúlt esztendők során érdekképviseleteink eredmény nélkül küzdöttek ezen cél eléréséért. Ez az eredménytelenség azonban ne csügesszen el bennünket. Továbbra is kitartunk, küzdünk és munkálkodunk. Lehetetlen, hogy az igazság ne győzzön, márpedig kívánságaink teljesítése a köznek is érdeke, így tehát kétszeresen bízunk abban, hogy mielőbb győzni fogunk!