Drogista Közlöny, 1938 (35. évfolyam, 2-24. szám)

1938-01-15 / 2. szám

w ]> Ul XXXV. évfolyam. 2. szám. 59? Hifi Budapest, 1938 január 15. DROGISTA KÖZLÖNY A MjJS­DROG-, GYÓGYÁRU-, VEGYSZER-, ILLATSZER- ES FOTOKERESKEtJELTVIT SZAKLAP MA6YAR0RSZÁ6 LEGRÉGIBB DROGISTA ORGÁNUMA MAGYAR DROGISTA TESTÜLET El P Hirdetések ára mm. sor Előfizetés egy évre — P16.—, lél évreP 9- negved eure... P 5.— [gyes szám ára P —. DROGISTA IFJAK EGYESÜLETE HIVATALOS LAPJA. 3 5". ^838. Hj A Felelős szerkesztő; KÁDÁR GYULA. Felelős kiadó : MOLNÁR ERNŐ. Megjelenik minden hó 1-en és 15 én. Szerkesztőség: Ul., Király ucca 70. — lei.: 115 978 Kiadóhivatal: II, Szent István-körút 8. — lel.: 122-380 Tanulóink iskolai előképzettsége. A drogistaszakmában az utóbbi időben fellépett tanonc- hiány, nemkülönben ezzel a jelenséggel szervesen összefüggően a szakiskolánkban mutatkozó tanuló-létszámcsökkenés ismét előtérbe hozta a szakmára lépők iskolai előképzettségének kér­dését. Ha visszapillantást vetünk a régmúlt időkre, meg kell em­lékeznünk arról a korról, amidőn semmiféle hivatalos rendel­kezés nem létezett arra vonatkozólag, hogy a drogistapályára lépőknek milyen iskolai előképzettséggel kell rendelkezniük. Valószínűleg még ma is működnek pályánkon alkalmazottként és drogériatulajdonosként olyan kartársaink, kiknek minimális az iskolai képzettségük. Tagadhatatlan, hogy ezek között lesz­nek jónéhányan, kik ennek dacára megfelelően elsajátítva az általános kereskedelmi tudnivalókat és szakmai ismereteket, maradéktalanul megállják helyüket a szakmában. Kitűnő szakembereket ismerünk azon kartársaink sorában is, akik a minden korlátozás nélküli időkben, valamint azóta, hogy a törvényes rendelkezés előírta, a négy középiskola elvég­zése után léptek a drogistapályára. Ez utóbbiakra nézve szak­iskolánk igazgatósága és tanári kara számtalanszor megállapí­totta, hogy ez az iskolai előképzettségük legnagyobbrészt min­den tekintetben megfelel az iskola követelményeinek. A 21.000. számú rendelet tervezetének tárgyalása során kartársaink egy csoportja mozgalmat kezdeményezett annak érdekében, hogy a hivatkozott rendelet keretében az iskolai előképzettség kérdése is szabályoztassék, még pedig olyképpen, hogy a szakmára lépőktől az érettségi vizsga sikeres letétele követeltessék meg. A mozgalom megindítói ennek az elvnek ki- • szorgalmazására megszervezték a drogistaközületekbe tömörült kartársak többségét, így tehát az akkori érdekképviseleti veze­tőknek, mint a többségi kívánságok hivatott végrehajtóinak, kö­telességévé vált az illetékes minisztériumokhoz intézett felter­jesztéseikben ezt a kérelmet, mint a szakma kívánságát kiszor­galmazni. A szakma nagy meglepetésére azonban — úgy tudjuk, hogy egyes kereskedelmi és iparkamarák véleményezése folytán — az akkori kereskedelmi miniszter csak részben honorálta a drogistaságnak kultúrális és szakmai fejlődését célzó felfelé törekvését, vagyis nem a kötelező érettségit írta elő a szakmára lépés előfeltételéül, hanem azt, hogy a drogistapályára Lépő ifjúnak legalább hat középiskolát kell elvégeznie. Hat középiskolát! Vájjon kik azok, akik a semmiképpen sem befejezettnek mondható iskolai tanulmányaikat derékbe törve a hetedik osztályba való beiratkozás helyett élethivatást választanak maguknak? Semmiesetre sem a jó tanulók, semmi­esetre sem a jó magaviseletűek, semmiesetre sem a szorgalma­sok, a tanulni vágyók Tisztelet ama kevés kivételnek, akiket talán tehetségük, szorgalmas voltuk dacára családjuk hely­zete, szüleinek anyagi gondjai késztetnek arra, hogy ilyenkor hagyják ott az iskola padjait. Míg az előbbiek között kevés olyan akad, aki szellemileg oly mértékben felvértezett, mint azt a drogistaszakma tanulás, továbbképzés tekintetében megköve­teli tőle, addig viszont az utóbbiak között aligha találunk olyanra, akinek kedvére van, hogy további iskoláztatás helyett, idő előtt kenyérkereső pályára kényszerült. Egyik eset sem ke­csegtető a szakmára tanítófőnökre, iskolára. Mindezeken felül ez az intézkedés egyik főoka annak, hogy oly ritkán jelentkeznek drogistatanulókul akár hat középiskolát végzettek — mert ezeknek száma igen csekély — és ritkán je­lentkeznek érettségizettek, mert ezek viszont visszásnak tartják azt, hogy olyan pályára lépjenek, ahol mások alacsonyabb is­kolán képzettséggel is elhelyezkedhetnek. Ennek dacára a statisztika azt mutatja, hogy a múlt évben jelentkezetteknek mintegy 66 százaléka érettségivel jött a pá­lyára, mely arányból valószínűsíteni lehet, hogy amennyiben a miniszter eredetileg a drogistakar kívánságát honorálva, az érettségis megoldás mellett dönt, úgy ma talán nem volna okunk a tanulóhiányt felpanaszolni. Hallunk kartársaink körében oly hangokat is, melyek sze­rint nem is oly katasztrofális az, ha lecsökken a drogistatanu- lók szánra. Itt nem az alkalmazottakra gondolunk, akik azt hiszik, hogy a tanulóhiány következményeként minden bizony nyal fellépő segédhiány esetén nagyobb segédi fizetések eléré­sét remélhetik, de gondolunk azokra a cégtulajdonosokra, akik még a jelenlegi súlyos gazdasági viszonyok közepette is — talán különleges helyzetüknél, páratlan szerencséjüknél, avagy tény­leges rátermettségüknél fogva — abban a helyzetben vannak, hogy több segédet tudnak foglalkoztatni. Kevés, nagyon kevés ezeknek a drogériatulajdonosoknak a száma, szerencsés hely­zetükben azonban nekik sem szabad megfeledkezniük azoknak a kartársaiknak a tömegéről, akik viszont nagy küzdelmet folytatnak létük fennmaradásáért is, így nincs módjukban egyáltalán, vagy csak egy segédet alkalmazniok. Ezeknek a kar­társainknak nagy segítség az, ha tanulót tudnak kisegítésül szerezniük. De más szempontok is indokolttá teszik, hogy valamely módon segítsünk a jelenlegi helyzeten, hogy megszaporítsuk a drogistatanulók számát. Vagy talán helyes volna ezt a szakmát, melyet annyira szeretünk, melynek fennmaradásáért, megmen­téséért annyit küzdöttünk és dolgoztunk, oly könnyen elnép- teleníteni? Hiszen ez egyenlő volna azzal, hogy a drogistaipar egy-két évtizeden belül teljesen elsorvadna! Meg aztán itt van a mi nagyszerűen kifejlesztett szak­iskolánk. Tudják-e a kartársak, mi lehet a következménye annak, ha a szakiskolában tovább csökken a tanulók létszáma? Azt akar­ják-e, hogy beolvasztassék a központi kereskedő-tanonciskolába?. Aki ismeri iskolánkat, aki tudja, hogy a drogistaszakma eddigi fejlődéséért mi mindent tett az iskola, aki mérlegelni képes, hogy mi hivatás vár a jövőben a drogista-szakiskolára, az már ezért az egy okért: az iskola fennmaradásának biztosításáért is arra fog törekedni, hogy minden eszközt felhasználjon újabb tanulók szerzésére, K. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents