Drogista Szemle, 1943 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-01 / 1. szám

A DROGISTA KAR ÉRDEKEIT ÉS TUDOMÁNYOS HALADÁSÁT SZOLGÁLÓ SZAKLAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: É V I 24 — P E N G Ó.­­ Hirdetések ára mm-soronk­ént P —40 Felelős szerkesztő: Dr. Tövissy Ernő □ Felelős kiadó: Dr.. Bartha-Kovács Lajos Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Petőfi Sándor utca 11. Telefon: 380—513 V. Évfolyam: 1 szám. Megjelenik minden hé­t-én és 15-én Budapest, 1943 január 1. Lapunk jelen számával immár ötödik évfolyaméba lép , fönnállásunk óta negyedik ízben van szerencsénk ahhoz, hogy az új esztendőre vonatkozó hagyományos jókívánságainkat a drogista társadalom minden egyes tagjának és hozzátartozóiknak lapunk hasábjain át el­küldhessük. Négy évfolyam a szaklapok életében nem tekinthető hosszú időnek, azonban az emberiség történetében van­nak könnyű é­s vannak nehéz évek s ha véletlenül ez az aránylag rövid idő nehezebb időszakra esik, akkor ez, a valamelyik­­társadalmi réteg fennmaradásáért, boldogu­lásáért és tudományos haladásáért küzdő szaklap életét is hatványozott mértékben megnöveli. Az emberiség történetének jelenlegi súlyos, nehéz és válságos napjai úgyszólván lapunk megindulásával kezdődtek s ezek a nehéz napok lapunk szerkesztőségére is fokozottabb munkát róttak. Mert egy társadalmi réteg érdekeinek és vitális céljainak előbbrevitelére a nyugal­mas és csendes békeévek alkalmasak. Az ilyen adottsá­gok mellett természetszerűleg kevesebb munkával is több eredményt lehet elérni, mint olyan években, me­lyeknek nagy nehézségei és megpróbáltatásai egyfor­mán sújtják a nemzet összes rétegeit és az egyetemes nemzeti érdek megóvásának mindenek előtt való fon­tossága háttérbe szorítja azokat az érdekeket, melyek­hez egy társadalmi réteg fejlődése és boldogulása fű­ződik. Újesztendei, előbbi köszöntőinkben, ha nem is eny­­nyire nyíltan és világosan, de mindenesetre felhívtuk a drog­ista társadalom figyelmét arra, hogy akkor, amikor a nemzet léte forog kockán, nem lehet fokozottabb kí­vánságokat támasztani a drogista érdekvédelmi szervek­kel szemben, így lapunkkal szemben sem. Ez természe­tesen nem azt jelenti, mintha érdekvédelmi szervezeteink és lapunk szerkesztősége mindent el nem követnének legalább is a legégetőbb feladatok megvalósítása érde­kében, hanem azt jelenti, hogy ma a felfokozott érdek­­védelmi munka sem hozhat olyan eredményt, mely a drogista társadalmat kielégítené és melyre — a mi fel­fogásunik szerint is­­— a drogista társadalomnak égetően és múlhatatlanul szüksége van. Az új esztendő — még rendes körülmények között is — nemcsak a jókívánságok tolmácsolására való, ha­nem arra is alkalmat ad, hogy felsoroljuk azokat a feladatokat, melyeknek megoldása a drogista társa­dalom érdekében vitálisan sürgősek. Elöljáróban beszél­tünk azokról a nehézségekről, melyek ma természetszerű­leg minden érdekvédelmi munkának korlátokat szabnak s ezt kizárólag csak azért tettük, hogy az alább fel­sorolt és sürgős megvalósításra szoruló feladatoknak kevés számát ne kicsinyeljük le, mert azoknak megvaló­sításához — igénytelen nézetünk szerint — legalább is két-háromszor akkora munka kell, mint a nyugodt lég­körű békeévekben. Hangsúlyozzuk, hogy a fentebb fel­sorolt feladatok csak a mi felfogásunkat tükrözik visz­­sza, annak kialakulásában egyik érdekvédelmi szerveze­tünk sem folyt be, tehát e pár sor írásunk nem jelenti azt, hogy érdekvédelmi szervezeteink az új esztendőben nem próbálkoznak majd más feladatok megvalósításá­val is. Hogy elölről kezdjük, szakmánk fennmaradásának legfőbb biztosítékával, az utánpótlás kérdésével foglal­kozunk. E téren — ami a tanoncaink létszámát illeti — az életbe lépett tanoncoktatási reform meghozta a várt eredmén­t, adósok vagyunk azonban a felsőbb oktatási reformmal, mely hivatva volna a szakma utánpótlásá­nak megrostálására, a szakma színvonalának felemelé­sére. Mind a két cél olyan fontos, mely szinte­ parancso­­lólag előírja a drogis­ta társadalom részére azt, hogy a felső­oktatási reformot az új esztendőben feltétlenül tető alá hozza. Többször írtunk már róla s nyíltan felsorol­tuk azokat az okokat is, melyek egyes kartársaink érde­kében szükségessé tették a késedelmeskedést, azonban nézetünk szerint ez az idő már letelt és ezen a téren sür­gősen cselekedni kell. A másik legfontosabb teendője az új esztendőnek a 21.000/1938. sz. rendelet egyes rendelkezéseinek olyképen való módosítása, hogy az 5000 lélekszámhoz kötött dro­géria engedélyek komoly értéket jelentsenek azáltal, hogy a drogéria olyan önálló üzletkörrel rendelkezzék, mely biztosítja a körzetében egyre-másra és kötöttség nélkül engedélyezett illatszertárak és festéküzletek ver­senye mellett való fennmaradását és jövedelmezőségét. A hivatkozott számla rendelet hiányait felügyeleti ható­ságaink is elismerik s mi mindannyian tudjuk azt, hogy a jelenlegi kizárólagos drogéria üzletkör jövedelme még házbér fizetésre sem elegendő s ilyen üzletkör mellett a drogériák engedélyezésének lélekszámhoz való kötése egyenlő a drogériák nagy részének elsorvadásával. Erre vonatkozó felterjesztéseink elintézését — jól tudjuk — nagyban gátolja az a felfokozott munka, mely felügye­leti hatóságaink teherbíró képességét újabb és újabb életviszonyok háború okozta szükségszerű szabályozása által igénybe veszik, az új esztendőben azonban módot és lehet­őséget kell teremtenünk arra, hogy szakmánk­nak ezen életbe vágó ügye, melytől a drogériák nagy­­részének fennmaradása függ, elintézést nyerjen. Nézetünk szerint ezen két nagyobb és fontosabb feladatkörbe foglalhatók össze a legsürgősebb és leg- m DROGISTA ÚJESZTENDEJ E^

Next