Építészeti szemle, 1904 (13. évfolyam, 1-21. szám)
1904-01-01 / 1. szám
mm ' щ щщщщтт щщщтщтттттщт jjuh—hmhu три / BUDAPESTI ÉPÍTÉSZETI SZEMLE ÉPÍTŐMŰVÉSZEK mesteriskolája. (BOBULA J.) Szemlénk múlt számában jeleztük, hogy a magyar művészek által aláírt azon memorandummal szemben, melyben a mesteriskola felállítása, Lechner Ödön mesterrel az élén követeltetik, — külön véleményünk van. Külön véleményünk van pedig azért, mert nem helyeselhetjük azt az álláspontot, mely a memorandumban oly pregnáns módon kidomborodott és amely szerint egy a magyar culturéletre, a magyar architektúrára oly beláthatatlan fontosságú tény, mint a mesteriskola felállítása volna, — egy mester — bárha készségesen elismerjük, hogy Lechner mester úttörő, önzetlen és geniális munkájával rászolgált az elismerésre, — de mégis csak egy mester személyére hatíroztatik, elhagyva az elvi alapot és incidentalitet oldva meg egy rendkívül nagyfontosságú kérdést. Pedig bizony a mesteriskola ideája minden magyar építőművésznek dédelgetett és féltett kedvence és benne élt az mindannyiunk lelkében. Konstatálnunk kell azonban azt is, hogy mióta jeleztük ellentétes álláspontunkat, azóta minden döntő tényező ily értelemben nyilatkozott. Sőt maga Lechner mester is,.— érezve a fonák pozíciót, melybe mintegy beleszoríttatott, felszólalt és igen helyesen jelezte azt az irányt, — azt az egyedüli helyes irányt, a melybe a kérdésnek terelődnie kell. »Szépnek tartanám — mondá Lechner — és régi vágyam teljesülne, ha Berzeviczy, aki művészlelkű és nagytudású ember és akit hivatottnak tartok arra, hogy nemzeti művészetünket érintő korszakot alkotó reformokat létesítsen, a magyar építőművészek mesteriskoláját megalkotná. És ha csekélységemet érné az a megtiszteltetés, hogy a mesteriskola magyar stylt alkotó tanszékének gondozása reám bízatnék, átadnám a fiatal építőművészgenerációnak harminc éves kutatásaim eredményét, hogy művészutódaim birtokában legyenek mindazon elemeknek, amelyekkel a magyar stylust fejleszthetik. Tőlem telhetőleg megtanítanám őket arra a formanyelvre, amelylyel építőművészetünkben megnyilvánuló magyar voltunk az idegen építőművészettől megkülönböztethető lenne. Az európai kulturállamokban különböző formákban már a középkor óta léteznek ilyen mesteriskolák, ahol építők, festők és szobrászok együtt dolgoznak. A stylusok egyöntetű fejlődése egy-egy nemzetnél erre vezetendő vissza.« Tehát maga Lechner mester sem tudja magának másképen elképzelni a mesteriskolát, — minthogy ott több tanszék és a többi között a magyar stylust oktató tanszék is szereztessék. Mi is csak így képzeljük el a megoldást. De a memoranduma ezzel ellentétes álláspontot foglal el. 14 Jól mondta Hauszmahrr Alajos első mester a M. É. Sz. gyűlésén, hogy a memorandum jóformán minden mondatához szó fér és kihívja a kritikát. Különben annyira congruens és összevágó a mi álláspontunk a Hauszmann mester körvonalazta állásponttal, amelyet az Építőművészek Szövetsége magáévá is tett, hogy alábbiakban főbb pontjaiban közöljük is azt. Hazánk építőművészetének fejlődése érdekében — így mond Hauszmann — szükséges egy fórumot teremteni, mely mesteriskolai jelleggel felruházva módot nyújt a műegyetemet végzett építészeknek művészi irányban való gyakorlására, — a midőn felszabadulva az építészeti tudományok kötelező tananyag terhétől — egy vagy több mester vezetése mellett individuális irányban dolgozva, ideális terveken kipróbálja erejét, amikor szoros érintkezésben állva a testvérművészetekkel csakis a magasabb művészi szempont által vezérelve a nemzeti irány fejlesztése tűzetik ki célul. Ily irányú mesteriskola szervezése ügyében közreműködni — és vezérszerepet vállalni a M. É. Sz. kötelessége, mert culturális és hazafias célt szolgálna. Azon társadalmi mozgalom azonban, melynek memoranduma előttünk fekszik, más célt szolgál — melyhez nézetem szerint a M. É. Sz. mint erkölcsi testület — és szaktekintély nem járulhat hozzá. És pedig azért nem, — mert oly intézmény létesítése — melynek feladata lesz