Építészeti szemle, 1905 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1905-01-01 / 1. szám

XIV. évfolyam „ M »iÉNOfilZV, Budapest, 1905 Szerkeszti: BOBULA JÁNOS. Előfizetés egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Lipót-körút 10. szám. Kéziratokat vissza nem küldünk. — Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban. Egyes füzet ára 70 fillér és kapható : TAKÁCS BÉLA, VI., Andrássy-út 57. sz. dohánytőzsdéjében. TARTALOM: A képzőművészeti tanács bíráskodása. •— Harántfa kockapadolat. — Az akusztika titka. — Tervpályázatok. — Könyvismertetés. — Vegyesek. — Tervpályázatok naplója. — Árlejtések naplója. — Hirdetések. A KÉPZŐMŰVÉSZETI TANÁCS BÍRÁSKODÁSA. A magy. építőművészek szövetsége, azon hírre, hogy a kultusminister az összes ministeriumokat felszólította arra, hogy a körükben tartandó építészeti tervpályázatok­nál az orsz. képzőművészeti tanácsot hívják meg mindenkor az elbírálás megejtésére, — a következő feliratot terjesztette be a kul- tusministerhez, de az összes szakminis cerek- hez is: Nagyméltóságú minister Úr! Kegyelmes Urunk! Szövetségünk nagy örömmel értesült a sajtó útján Kegyelmességed kormányzati programmjának minket közvetlenül érdeklő pontjáról, a mely szerint tárcája körébe tartozó építkezések terveit nyilvános pályázat útján óhajtja beszerezni. Régi óhaja ez karunknak és jólesőleg vettünk tudomást arról, hogy a Szépmű­vészetek Ministere az, a ki a nyilvános pályá­zatok eddig szórványos intézményét sza­bályé kívánja tenni. Őszintén mondunk ezért Excellenciádnak karunk nevében köszönetét és bízvást hisszük, hogy a Minister Úrnak ezen elhatározása a köznek mindenképen javára leend. A mikor azonban a nyilvános pályázatok intézménye feletti örömünknek kifejezést adunk, nem hallgathatjuk el azt az aggódást, a melyet bennünk némely utóbb hirdetett vagy lejárt pályázatnak a pályabiróságot megállapító része keltett Elébb úgy véltük, hogy csak egyes esetben vagy kísérletileg, most ismételt esetekből azonban úgy látjuk, hogy rend­szeresen az Orsz. Képzőművészeti Tanács építészeti szakosztálya végzi a pályabírói tisztet. Nagyméltóságú Minister Úr, bármily sze­rencsés dolog építőművészetünk fejlődésére nézve a nyilvános pályázatnak középülétek- nél szabálylyá való tétele, teljesen illusori- cussá teszi ennek értékét a bíráló - bizott­ságnak helytelen megválasztása. Már pedig az Orsz. Képzőműv. Tanács tervpályázatok­nál helyesen nem működhetik, és pedig a következő okoknál fogva: 1. Minden bíráló-bizottságnak első és fő kelléke, hogy határozott számú tagból áll­jon és a határozat kimondásához az összes tagok bizonyos előre meghatározott hánya­dának jelenléte szükséges. Már most ha a tanács tagjai bírálathoz kapnak meghívót, a jury összeállítása teljesen a véletlentől függ, miután a Tanácstagok — lévén a Tanács állandó intézmény — egyes ülése­ken való részvételt minden különösebb ok nélkül is elmulaszthatják. Hogy ez így van, ezt az egyes üléseken jelenvoltak névsora világosan igazolja. 2. Gyakorlati tapasztalás szerint igen lé­nyeges, hogy a bíráló-bizottság ne legyen túlságosan számos tagú. Ötnél több tag egy bíráló-bizottságban már a beható eszme­cserét, az intim meggyőzést és az együttes tanulmányozást szerfelett megnehezíti, még nagyobb szám majdnem kizárja. 3. Ha a bizottság túlnagy számú, mint a Tanács esetében, úgy ez előadó vagy elő­adó (szükebb) bizottság kiküldését teszi szükségessé. Most két eset lehetséges. A végcélt ille­tőleg mindkettő rossz. Az előadó vagy elő­

Next

/
Thumbnails
Contents