Épitő Ipar, 1905 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1905-04-09 / 15. szám

1905. április 9. ÉPÍTŐ IPAR 15. sz. elemei a függönyöket (prospectus) tartó hidak. Ezek a színpad belső fesztávolságában, vagyis 22­ so­m-nyi fal közti távolságban gördülő ágyakon nyugvó 5 dr­­­ -am magas rácsos tartóból állanak. E tartók felső öve közvetetlenül hordja a karika- vagy csigapadlást, 5 drb csigasorral és megfelelő csigaállásokkal. Erre az 5 tartóra vannak fel­függesztve a színpad emeleteinek megfelelőleg oldalt az ú. n. munkapadok, melyekről a színpadi gépezetet kezelik, és épp ily felfüggesztett állapotban vannak a munkapadokat összekötő munkahidak. A színpad alsó része végül párhuzamosan álló 6 d­b „utcára" osztott vasállás-szerkezetből áll, melyek megfelelő padlószerkezettel vannak vízszintes irányban két emeletre (I. és II. sülyesztőre) osztva. Úgy a függönytartó szerkezet, valamint a színpad alja akként osztatott be, hogy az előbb-utóbb asphaleia, vagyis elektromos hajtású gépezetrendszerrel lesz ellátható. E rend­szernek, mely tűzbiztossági szempontból igen előnyös, s kezelhetősége rendkívül egyszerű, a színpad padlózata egyes sávokra — hidakra — van osztva. E hidak egy­mástól függetlenül csuklós, függélyes vashengereken (piston) mozognak le és föl, s hidraulikus erővel tetszés­szerinti helyzetbe állíthatók. Az Operaházban 6 ilyen asphaleia-hídszerkezet van. A Népszínháznak pedig külö­nösen alkalma van egy tökéletesen és biztos önállósággal működő ilyen modern asphaleia-rendszert létesíteni, mert a Csokonay­ utcában hatalmas víztoronynyal rendelkezik, mely 44 m-nyi magasságból körülbelül 50 m­­ vízzel, illetőleg ennek megfelelő víznyomással képes szolgálni. A színpadi gépészeti berendezések egyelőre csak a legszükségesebb részekben fognak vasból szerkesztetni, amennyiben itt is a pénzhiány szab korlátokat, de nincs kizárva, hogy az esetleges megtakarítások lehetővé teszik újabb fajta gépberendezésekből többet is megvalósítani, mint amennyit az előirányzott költség alapján programmba vettek. Végül az átalakító munkák között megemlítendő még a színpadi rész oldalszárnyainak kibővítése is. E szárnyak tradtusait úgy a Népszínház­ utca, mint a Kerepesi­ út felé 20 do­m-ot­ kitolják, illetőleg megbővítik. Az oldalszárnyak­nak ez átépítését oly tűzbiztos lépcső beépítése tette szük­ségessé, mely lehetővé teszi, hogy a színpadi személyzet tűzvész esetén lehetőleg füstmentes helyen menekülhessen, végszükségben pedig a lépcsőnek az utcára nyíló ablakain keresztül is lehetséges legyen menteni. A múlt nyáron e célra az épület külsején vasból való vészhágcsókat készí­tettek, melyek — bár ezután sem szerelik le őket — csak ideiglenes jellegűek s a tűzbiztos belső lépcsőt semmi­képpen sem pótolhatják. Az oldalszárnyak ez átalakításával természetesen a tractusok (öltözők, stb.) fagerendás födé­meit is tűzbiztos menyezetekkel cserélik ki. A színpadi gépészeti praxis nem szívesen barátkozik meg a különböző vaspadló-burkolatokkal, ezért számos külföldi színházban impr­egnált deszkaborításokkal kísér­leteznek. A deszkaborításnak egyik nagy előnye többek között az is, hogy télen nem köti le a fűtésre szánt me­leget. Fontos szempont a rugalmasság is. Az impraegnált szerkezeteknek azonban eddigi tapasztalatok szerint az a hátránya van, hogy az impraegnáló anyag idővel elillan, miáltal hatása is fokozatosan megszűnik. Ezt mellőzendő s különös tekintettel a Népszínház viszonyaira, melynek falai túlságos nehéz vasszerkezeteket nem bírnának el. Kauser József évek óta kísérletez a munkapadok és hidak, továbbá a kanikapadok deszkáinak, s átalában a faconstructióknak oly tűzbiztos anyaggal való teljes bevonásával, mely úgy a színpadi gépészetnek, mint a tűzbiztossági feltételeknek teljes mértékben megfelel, s mely sem a vasszerkezeteket, sem az azokat hordó falakat nem terheli túlságosan. E kísérletezések egy magnezia-albest és egyéb hasonló tulajdonságú anyagok keverékéből álló massza szerkesz­tésével már hasznosítható eredményre is vezettek; e kísér­letek és azok eredményeiről azonban alkalomadtán külön fogunk beszámolni. A Népszínháznak a nézőteret magába foglaló részén egyelőre csak a közönségnek veszedelem esetén való gyors távozásának elősegítésére irányuló intézkedéseket foganatosítanak. Hiszen köztudomású,hogy színházi tüzekkor á átalában a nézőtéren a legenyhébb a tűz pusztítása, a­­■ veszedelmet mindenkor a pánik és a kitóduláskor előálló tolongás és torlódás eredményezik, s azért a közönség a füstben megfulad. Megemlítjük még, hogy Kausernek a színpad és néző­tér füstmentes elzárására szolgáló szerkezetekre vonatko­zólag is vannak beható tanulmányai, az ezek nyomán szerkesztendő constructiókra azonban — sajnos — nincsen fedezet. Pedig a váratlan nagy katatszophák után a meg­történtek ismétlődését lehetőleg meggátlandó, rendesen még nagyobb pénzbeli áldozatokat szoktak hozni. A színpad vasszerkezete, a tető, a színpad alja, a színpadot övező helyiségek födémeinek kiváltása, azok új vasteteje, az elektromos világítás és fűtés berendezése 373.112 k.-ba kerül, a két szárny kibővítésébe épülő színészlépcsők pedig 70.854 k. költséget igényelnek.*) Lechner Jenő. *) A színház átalakítási tervei közül az alaprajzokat később közöljük. C­V­­ 1. ábra. A Népszínház színpadának új fedélszerkezete. c 133

Next