Épitő Ipar - Építő Művészet, 1920 (44. évfolyam, 1/2301-24/2324. szám)

1920-08-01 / 15. (2315.) szám

■Negyvennegyedik évfolyam, 15-2315. szám. Vasárnap, 1920. augusztus 1 az építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett bizottság, a magyar építőmesterek egyesülete, a budapesti építőmes­terek, KŐMŰVES-, KŐFARAGÓ- ÉS ÁCSMESTEREK IPARTESTÜLETE, A VÁROSI MÉRNÖKÖK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA EGY ÉVRE 60 KOR. Felelős szerkesztő: MIHÁLYFI JÓZSEF A kiadótulajdonosok képviselője: GERSTER KÁLMÁN :­ EGY SZÁM 3 KOR. ALAPÍTÓK ÉS KIADÓTULAJDONOSOK: Aigner Sándor, Alpár Ignác, Ámon József, Bayer Béla, Benkó Károly, Bukovics Gyula, Czigler Győző, Devecis Delvecchio Ferenc, Feszti Adolf, Ganz és Tsa, Gerster Kálmán, Hauszmann Alajos, Hauszmann Sándor, Heidricn László, Hieronymi Károly,­ Hofhauser Lajos, Hofhauser Elek, Horváth József, Jungfer Gyula, Kalina Mór, Kauser János, Kéler Napoleon, Kund Endre, Langenfeld Frigyes, Lechner Lajos, Lechner Ödön, Lukse Fábry Béla, Mechwart András, Michl Alajos, Neuschlosz Emil, Neuschlosz Marcel, Neuschlosz Ödön, Ney Béla, Pártos Gyula, Pecz Samu, Pucher József, Pucher István, Quittner Zsigmond, Róth Miksa,­Schlick Béla, S­la­vek Vince, Steindl Imre, Skin­hausz­­László, Szepessy Sándor, Tau­dor Ottó, Tolnay Lajos, Weber Antal, Ybl Miklós, Zellerin Mátyás, Zsigmondy Béla. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII. BAROSS­ U. 88. HIRDETÉSEKET fölvesz a kiadóhivatal és a Pátria-nyomda (IX. Üllői­ út 25 ) TARTALOM : Magyarország építőművészettörténeti emlékeinek tervszerű feltárása. — Budapest műszaki ügyeinek adminisztrációja. — Vegyesek. — Magyar Mérnök­és Építész-Egylet. — Magyar Építőmesterek Egyesülete. — Az építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett bizottság. — A budapesti építőmesterek, kőműves-, kőfaragó- és ácsmesterek ipartestülete. — Városi mérnökök országos szövetsége. — Építőiparosok Szövetsége. — Hirdetések. fölpukítua A­­Városi Mérnökök Országos Szövetsége aug. 1-én, vasárnap d. e. 10 órakor a M. Mérnök- és Építész-Egylet illegiu­ims helyiségeiben — a további teendők megvitatása végett — ülést tart. Valamennyi tag hivatalos. Magyarország építőművészettörténeti emlé­keinek tervszerű feltárása. (Folytatás.) Irta és a Kir. József­ Műegyetem aulájában i. é. május hó 29-én elő­adta dr. Kotsis Iván oki. építész, műegyetemi m.-tanár. Szíves engedelmüket kérem, hogy a gondolatmenetemet, felhasználva azt a körülményt, hogy egy bizonyos nyugvó­ponthoz érkeztem, rövid időre megszakítsam és egy kis kitérést tegyek; kívánatos ez itt azért, mert éppen a magyar vidéki kúriákra vonatkozik, amelyekről mostan beszéltünk. Azt hiszem, hogy az urak közül számosaknak lesz alkalmuk földbirtokosok részére úri lakásokat, kastélyokat tervezni. Az építkezés az én látományom szerint ugyanis elsősorban a mezőgazdaságban fog megindulni, amely az országnak oly fontos tényezőjévé emelkedett. Itt fog megindulni elsősorban azért, mert az építkezések kez­dődő nagy árait a vagyonilag minden csapás dacára is megerősödött földbirtokos osztály összehasonlíthatatlanul könnyebben elbírja, mint az eladósodott és koplaló városi polgár, akinek bizony igen távoli álma mostanság az, hogy magának és családjának hajlékot építsen; másodszor azért, mert a hatéves szünet alatt a vidéki házak talán még jobban leromlottak, mint a városiak, mert a tatarozásuk körülményesebb volt, ezért sok régi elromlott mezőgazda­­sági épület és kastély kíván helyet adni egy újnak; végül harmadszor azért, mert a háború alatt és után igen sok birtok cserélt gazdát, az új birtokos pedig sokszor új házat akar magának; továbbá felosztás útján sok új birtok keletkezett, amelyeken nincsenek belsőségek, nincs major és nincs kastély; a birtokok emez eltolódása és felosztódása mindmegannyian azt a szükségletet ered­ményezik, hogy építeni kell. Első­sorban ilyeneket lesz tehát alkalom építeni. A műemlékek megbecsülése és tiszteletben tartása nem­csak azt a kötelességet rója ránk, hogy azokat egyenként jó karban tartsuk, hanem azt is, hogy őrködjünk az azok által környezetükben létesített történelmi hangulat felett; vagyis hogy kiterjesszük eme gondoskodásunkat nemcsak az egyes építményekre, hanem azok összességére is. Ha tehát egy városi utcasorba, vagy egy térre, melynek az ott álló épületek történelmi hangulatot adnak, új épületet kell emelnünk, oly módon kell azt tennünk, hogy az oda harmo­nikusan beilleszkedjék, s ne zavarja az uralkodó hangulat. Ugyanez a kötelesség merül fel akkor is, amidőn magyar földön kint, egy birtokon egy kúriát, úri lakást építünk, ahol a környezetnek éppen úgy megvan a maga sajátos hangulata, mint egy régi városi utcának. Hogy pontosan miből adódik s miben nyilvánul meg ez a hangulat, azt így leírni nem tudom, csak érzem, h úgy amint éreznie kell mindenkinek, aki valaha magyar úri portákon meg­fordult. Az állandó hangulatot szolgáltatják talán, — ha átvitt értelemben is, — a magyar földesuraknak és közve­­tetlen környezetüknek tradicionális életmódja, felfogása és hagyományos szokásai; az ott élő népségnek, a gazdáknak, cselédségnek a képzeletvilága, amelyben az ő szűkebb világuk, a majorsági épületek, az uraság portája, a park kezdettől fogva egy ilyen állandó kép alakjában helyez­kedtek el. A fehér épületek szokásos elhelyezkedése, szétterpesz­­kedése, a behajtó kapu, a kerítésül szolgáló, zsindelylyel lefedött fal, a kert végében, a régi kopott postamentumon ülő Mária-szobor vagy kis kápolna, amelyen térdeplővel mindössze egy vasrácsos nyílás van, és benne a Nagy­asszony szobra, amelyet Boldogasszony napján megkoszorúz­nak; a nagy lombú fák, amelyeket még a régiek ültettek oda; a pásztorgyerekek ostorpattogtatásai, a tehenek kolompjai, a cséplőgép búgása, az aratók esti éneke: ezek mind-mind egy szorosan összetartozó milliót alkotnak. Vigyázzon az az építész, akinek az a feladat jut osztály­részül, hogy ebbe a kényes környezetbe építsen, és ne pusztán az asztal mellett készítse el tervét, hanem elsőbben élje bele magát ebben a hangulatba! Ne emeljen ide — mint magam is láttam, sajnos — francia toronylépcsős, zegzugos alaprajzú feudális várat, melynek a sarkain lőrésekkel ellátott don-jon­ok őrköd­nek ; ne emeljen ide egy svájci nyaralót, égig érő tetőkkel és abban két emeletsorban padlásszobákkal, és ne építsen pillanatnyi önkényes szeszélyéből kifolyólag keletkezett egyéni torzszülöttet, hanem olyasvalamit, amely úgy bele­illeszkedik abba a hangulatba, mint az, ami eredetileg ott állott, vagy állhatott volna. Nem azt mondom, hogy egy földesúri kúriát és a kör­nyező épületeket úgy építsünk, hogy lebontás előtt pon­tosan másoljuk le a régit, s azt építsük oda ugyanúgy, ez kizárná a haladás lehetőségét. Sőt ellenkezőleg, a mező­­gazdasági építészet terén nagyon sok új teendő kíván-kérjü­k­­. Olvasóinkat, legyenek szívesek az előfizetést (egész évre 60 b.) az 1. számban szétküldött postautalványnyal minél előbb megújítani.

Next