Épitő Ipar - Építő Művészet, 1921 (45. évfolyam, 1-22. szám)

1921-01-15 / 1-2. szám

XLV. ÉVFOLYAM 1-2. SZÁM 1921. JANUÁR 15. ELŐFIZETÉSI ÁRAK­­ EGY ÉVRE 120 K. EGY SZÁM 6 K. FELELŐS SZERKESZTŐ­­ DR FÁBIÁN GÁSPÁR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL­­ BUDAPEST, I., FEHÉRVÁRI ÚT 15/A, V. 38. A BUDAPESTI ÉPÍTŐMESTEREK IPARTESTÜLETE, A MAGYAR ÉPÍTŐMESTEREK EGYESÜLETE, A HADVISELT MÉRNÖKÖK, ÉPÍTÉSZEK ÉS MŰSZAKI TISZTEK NEMZETI SZÖVETSÉGE, AZ­­ÉPÍTŐMESTERI KÉPZETTSÉG MEGVIZSGÁLÁSÁRA SZERVEZETT BIZOTTSÁG, A VÁROSI MÉRNÖKÖK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA. Beköszöntő. Nehéz, szinte kilátástalannak tetsző időben vet­tük át a 45-ik életévéhez ért „Építőipar — Építő Művészet" szerkesztését. Odaálltunk öreg, szere­tett lapunk mellé, mert úgy éreztük, hogy a magyar építő­iparnak ezt a régi, kipróbált, min­dig" nemesen küzdő, önzetlenül és függetlenül az igazságot feltáró orgánumát nem szabad cserben hagyni ma, mikor bár az építő tevékenység pang, de hazánk kulturális fel­építéséhez mihamar hozzá kell látnunk, nagy veszteségeinket pótolnunk és a mi iparunk körül csoportosuló pozitív munká­nak a magyar iparban a méltó helyet biztosítanunk. Ma és még nagyon sokáig a fősúly nem az építő­művészeten, hanem a céltudatos, takarékos, szakmaszerű, becsületes építő­ipari tevé­kenységen fog nyugodni, ami természetesen nem zárja ki a szép kultuszát az építészetből, mert hiszen a legkisebb, legegyszerűbb építőmunkán is kell, hogy a lélek szép akarása, teremtő ereje megnyilvánuljon. Nagy feladatok várnak reánk. Hosszú évek kielégítetlen szük­ségleteit kell pótolnunk nemcsak városi lakóházakban, de főként a vidék, a falu mindennemű építkezéseiben. Fel kell világosítanunk az érdekelteket, a hatóságokat, hogy Magyarország kulturális előre­haladottságának egyik legelső feltétele, hogy a vidék építkezése terén eddig uralkodott anarchia helyébe céltudatos, képzett szakemberek közreműködésével történő, a szakmaszerűségnek, célszerűségnek és szépészeti követelményeknek egyaránt meg­felelő építkezési módszer állíttassák. A városok és községek szabályozása törvényesen elrendelendő. Az egészségügyi beren­dezések rettenetes elmaradott állapota a mai követelmények szerint helyrehozandó. Mert lehetetlen tovább tűrnünk, hogy az elmaradott építkezési viszonyok miatt, legegészségesebb munka­körben forgó falusi lakosságunk soraiban pusztítson legjobban a tüdővész. Lapunk ez irányban soha nem lankadó működést óhajt kifejteni, mert ez fajunknak, nemzetünknek, hazánknak ügye. De nem nélkülözhetjük a magasabb­ építkezési tevékenységek körébe vágó feladatok ismertetését sem. Habár tán hamarosan nagyszabású építőművészeti alkotások nem fognak létesülni, mégis lapunk régi hivatásához hűen, ez irányban az érdeklődést fenntartani kötelességünknek tartjuk. A háború alatt és után sok szép és monumentális alkotás létesült, melyeket lapunkban be fogunk mutatni, hogy a nagy feladatok iránti értéket és lelke­sedést állandóan éberen tartsuk. Lapunk az építő­iparral foglalkozó szakkörök és egyesületek hivatalos orgánuma. Azt akarjuk, hogy itt találkozzanak közös érdekeink, itt vitassanak meg bajaink és szükségleteink. Lapunk vigye el kívánságainkat a műszaki hatóságok képviselőihez, akik között régi meghitt támogatóinkat és barátainkat tisztelhetjük. Az „Építő­ipar — Építő Művészet" sorsa nem a mi személyes ügyünk, hanem a magyar építő­ipari gárda egyetemes ügye. Mi a legnagyobb önfeláldozással, önzetlenséggel, munkakedvvel és lelkesedéssel ragadtuk kezünkbe lapunk zászlaját, mert átéreztük, átértettük e lap hivatásának fontosságát, hisz bukásával a magyar építő­iparnak 44 éves, nagy eredményekre visszatekinthető szó­csövét és erőteljes támaszát veszítenénk el. Nem hinnők, hogy a magyar építő­ipar harcosai cserben hagynák az öreg zászlót most, mikor azt fenntartani bár nehéz — de szent és becsület­beli kötelesség. Da Fábián Gáspár: Az 1921. évi kezdethez. A keserűségek és csalódásoknak elmúlt évében nagy csapás érte az „Építő Ipar — Építő Művészet" szaklapunkat. Elsírattuk főszerkesztőnket, az építőmesterek — az egész építő ipar elvesz­tette egyik legnagyobb támogatóját és barátját, a mindig méltá­nyosan és igazságosan gondolkodó és cselekvő Ney Bélát Mintha a haldokló építő­művészetnek és iparnak a sírja elől akarna menekülni, úgy költözött el örök pihenőjére. Az új év kezdetén pedig felelős szerkesztőnk, Mihályfi József kezéből is kicsavarta a halál a szerkesztői tollat, melyet sok éven át ügyünk érdekében nagy odaadással, tudással, törhetetlen energiával és becsülettel forgatott. Egy Ney Béla, mint Mihályfi József érdemeinek méltatására még meg kell keresni a méltó formát.*) A magyar műszaki világ hálával emlékezik meg Mihályfi József nagy érdemeiről, melyet művészetünk és iparunk érde­kében évtizedes írói munkájával szerzett. Emléke körünkben örökké élni fog! És mo­st, ti kedves barátaim, kik az új világ ébredés küszö­bén az „Építő Ipar — Építő Művészet" szerkesztését átveszitek, tudjátok meg, hogy zászlósok szerepére vállalkoztatok, vigyáz­zatok arra, hogy e zászló mindig magyar legyen! s a magyar munka szeplőtlen jelvénye maradjon! *) Érdemes szerkesztőnk áldásos tevékenységéről jövő számunkban fogunk részletesen megemlékezni.

Next