A Munkaadó, 1926 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-07 / 1. szám
Megjelenik minden szerdán Lapbizottság: Báthory István, Bíró Gyula, Bloch Leó, Dávid János, Dávid Károly, Dengler Lajos, Fejér Lajos, Kálmán László dr., Kondor Márton, Lukács Béla Mann Mihály, Pintér Oszkár, Rothauser Lajos, Sorg Antal, Wensky Nándor "''Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vill. kerület, Német utca 22. szám Telefon: József tikó Lapvezér: BÁTHORY ISTVÁN Felelős szerkesztő: FARKAS ELEK Előfizetési ára: félévre 8 pengő (100.000 K), egész évre 16 pengő (100.000 K) Egyes szám ára 30 fillér Hiszek egy Istenben Hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban Hiszek Magyarország feltámadásában Ámen A Munkaadó írta: Báthory István építész, építőmester, a Budapesti Építőmesterek stb. Szövetségének elnöke. Először jelenünkmeg -ismét- ebbenaz alakban, amely alakban a háború előtt megjelentünk. Akkor egy erős ország, ma egy csonka, kis, sok betegségben szenvedő ország építőiparosainak vagyunk hivatalos közlönye. Minden magyar szívének el kell facsarodnia ezen a visszaemlékezésen, minden magyarnak összeszorul az ökle. Meddig fog még ez a helyzet tartani? Hogy meg fog ismét változni ez a feje tetejére állított helyzet, hogy ismét a régi magyarok leszünk — az bizonyos! Kérdés csak egy lehet — mikor? Megéljük-e legalább mi, akik már túl vagyunk életünk delén vagy egy újabb generáció fog eljövendni, mely az országot ismét azzá fogja tenni, aminek lennie kell. Most, amidőn 11 évi háborús, forradalmi idők után ismét megindítjuk lapunkat, önálló alakban, egy áldozatrakész alapítói gárda szíves, önkéntes támogatása alapján, azzal az óhajjal fordulunk az Egek Urához, hogy a mi lapunk hirdesse minél előbb a magyar haza és a magyar építőipar diadalát az egész régi ezeréves magyar földön. A lap újólagos megindításával kapcsolatbanle kell szögeznünk azt is, hogy a régi Nagy-Magyarországban is voltak építőiparosainknak jogos panaszai. Ezek a bajok az ország mai szánalmas állapotában fokozott mértékben jelentkeznek. A Nagy-Magyarországon is már túlzott bürokratizmus volt az uralkodó, akkor is az agrárérdek mellett a többi nem igen vétetett figyelembe. A kis Magyarország keveset tanult, vagy legalább is még sokat kell tanulnia. Újítás van f elég az építőiparosokat érdeklőleg is, de e helyett sokkal helyesebb lett volna a kultúrvilágot tanulmányozniés változtatni azon, ami nálunk rossz és átvenni azt, ami kint jó. A házak lekötöttsége, a jelzálogkör- Spónik beszüntetése. •mindenütt ugyanazt eredményezte — a magánépítkezés megszűnt. Kultúrállamokban a lejkötöttség enyhítésével és kölcsönök kiadásával igyekeztek segíteni a bajon. Nálunk az állam, a város lépett a magánépíttetők helyébe és ily módon igyekezett segíteni a lakáshiányon és a csődbe került építőiparon. Hogy ez a megoldás nem volt helyes és legkevésbbé természetes, az kétségtelen. A hatóság képtelen az ő érdekeit olyan mértékben megvédeni, mint a magánosok ; ennélfogva a hatóság drágán és rosszul épít és a mellett a hatósági bérházak nem nyújtják azt a jövedelmezőséget, amelyet pedig minden befektetésnek hajtania kell. Már békében is sok panasz volt a közszállítási szabályzatok és a munkák kiadásának módja ellen. Ma ez a baj végzetes. Sok oly exisztenciát, részvénytársaságot stb.-t csődít az építőiparra, akiknek itt semmiféle keresnivalójuk nincs, viszont tönkreteszi az utlllilil &,ill llliillll!l>illll!lii! Scfjuls Gyárkémények, kazánbefalazások, ipari kemencék, tégla-és mész- égető kemencék ^ BUDAPEST I VII. Aréna-út 80 Telefon : 1. 29-04 £ IH"i||||i'É építőipar nívóját és tönkreteszi az építőipar igazi és jogos képviselőinek működését. Szinte bámulatos az a rövidlátás, hozzánem értés és az a nemtörődömség, amellyel nálunk ezt az ügyet kezelik, holott a kultúrkülföld igazolja, hogy ezt meg lehet sokkal jobban, legalább is elég jól oldani. A betegsegélyezés és balesetbiztosítás ügyének jelenlegi rendezése sem elégítheti ki az építőipar érdekeit, de legkevésbbé elégíti ki ezeket az érdekeket hatóságainknak adminisztrációja. Dacára a magas kamatlábnak, heteikig, sőt hónapokig eltart kereseteinknek folyósítása és szinte sportszerűen mondják ki: „a hitel elfogyott“, várni kell, természetesen kamat nélkül, a legközelebbi indemnitásig. Egyáltalában a hatóságoknál, a hatósági üzemeknél létező erkölcsi felfogás olyan, hogy az a magánéletben súlyos következményeket vonna maga után. A hivatalos eljárás terén nagy rosszabbodás és sajnos, még elbalkániasodás is konstatálható. Mikor fog elkövetkezni nálunk is az, hogy a hatóságoknak meg lesz a maguk felelős képviselője és nem annyi képviselője, akik között a felelősség elvész. Mikor fognak nálunk is az ügyek oly tempóban intéztetni, mint amilyent a lüktető élet megkíván. Az építőipar, amint a legutóbbi évekből meggyőződtünk, hazánknak jelentékeny tényezője, amelynek bajait orvosolni kellene annál is inkább, mert ez az orvoslás a közérdekkel összevág. Kevesen vannak, akik ebben a szegény országban a produktív munka terén reálisan gondolkoznak. Mi ezt az irányt kívánjuk képviselni a jövőben is ésily reális gondolkozás és magánemberek megszaporodásának és szóhoz jutásának reményében kívánunk olvasóinknak boldog magyar újesztendőt. Tüzeléstechni-ikai és Építési - B.-Z. I