A Munkaadó, 1926 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-07 / 1. szám

"''Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, Német-utca 22. szám Teleron: József ti—KO Lapvezér: BÁTHORY ISTVÁN Felelős szerkesztő: FARKAS ELEK Előfizetési ára: félévre 8 pengő (100.000 K), egész évre 16 pengő (,00.000 K) Egyes szám ára 3ü fillér Megjelenik minden szerdán Lapbizottság: Báthory István, Bíró Gyula, Bloch Leó, Dávid János, Dávid Károly, Dengler Lajos, Fejér Lajos, Kálmán László dr., Kondor Márton, Lukács Béla Mann Mihály, Pintér Oszkár, Rothauser Lajos, Sorg Antal, Wensky Nándor Hiszek egy Istenben Hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban Hiszek Magyarország leitámadásában Ámen A Munkaadó Irta: Báthory István építész, építőmester, a Budapesti Építőmesterek stb. Szövetsé­gének elnöke. Először jelenünk -meg -iámét- ebbe«- az alakban, amely alakban a háború előtt megjelentünk. Akkor egy erős ország, ma egy csonka, kis, sok be­tegségben szenvedő ország építőipa­rosainak vagyunk hivatalos közlönye. Minden magyar szívének el kell fa- csarodnia ezen a visszaemlékezésen, minden magyarnak összeszorul az ökle. Meddig fog még ez a helyzet tartani? Hogy meg fog ismét változni ez a fejetetejére állított helyzet, hogy is­mét a régi magyarok leszünk — az bizonyos! Kérdés csak egy lehet — mikori Megéljük-e legalább mi, akik már túl vagyunk életünk delén vagy egy újabb generáció fog eljövendni, mely az országot ismét azzá fogja tenni, aminek lennie kell. Most, amidőn 11 évi háborús, for­radalmi idők után ismét megindít­juk lapunkat, önálló alakban, egy ál- dozatrakész alapítói gárda szíves, ön­kéntes támogatása alapján, azzal az óhajjal fordulunk az Egek ^ Urához, hogy a mi lapunk hirdesse minél előbb a magyar haza és a magyar építőipar diadalát az egész régi ezeréves ma­gyar földön. A lap újólagos megindításával kap­csolatban ’le kell szögeznünk azt is, hogy a régi Nagy-Magyarországban is voltak építőiparosainknak jogos panaszai. Ezek a bajok az ország mai szánalmas állapotában fokozott mér­tékben jelentkeznek. A Nagy-Magyar- országon is már túlzott bürokratiz­mus volt az uralkodó, akkor is az agrár érdek mellett a többi nem igen vétetett figyelembe. A kis Magyaror­szág keveset tanult, vagy legalább is még sokat kell tanulnia. Újítás van lelég az építőiparosokat érdeklőleg is, | de e helyett sokkal helyesebb lett j volna a kultúrvilágot tanulmányozni jés változtatni azon, ami nálunk rossz és átvenni azt, ami kint jó. A házak lekötöttsége, a jelzálogköl- SßÖmk beszüntetése. •mindenütt ugyan­azt eredményezte — a inaganépítke- zés megszűnt. Kultúrállamokban a le­jkötöttség enyhítésével és kölcsönök ki- | adásával igyekeztek segíteni a bajon. ; Nálunk az állam, a város lépett a magánépíttetők helyébe és ily módon igyekezett segíteni a lakáshiányon és a csődbekerült építőiparon. Hogy ez a megoldás nem volt helyes és legke- vésbbé természetes, az kétségtelen. A hatóság képtelen az ő érdekeit olyan mértékben megvédeni, mint a magá­nosok ; ennélfogva a hatóság drágán és rosszul épít és a mellett a hatósági bérházak nem nyújtják azt a jövedel­mezőséget, amelyet pedig minden be­fektetésnek hajtania kell. Már békében is sok panasz volt a közszállítási szabályzatok és a munkák kiadásának módja ellen. Ma ez a baj végzetes. Sok oly exisztenciát, rész­vénytársaságot stb.-t csődít az építő­iparra, akiknek itt semmiféle keresni­valójuk nincs, viszont tönkreteszi az &,ill llliillll!l>illll!lii! Scfjuls utlllilil TüzeléstecQni- l Jkal és Építési - R.-7. I Gyárkémények, kazán­befalazások, ipari ke­mencék, tégla-és mész- = égető kemencék ^ BUDAPEST I VII, Aréna-út 80 Telefon : J. 29-04 £ IH"i||||i'É építőipar nívóját és tönkreteszi az építőipar igazi és jogos képviselőinek működését. Szinte bámulatos az a rö­vidlátás, hozzánemértés és az a nem­törődömség, amellyel nálunk ezt az ügyet kezelik, holott a kultúrkülföld igazolja, hogy ezt meg lehet sokkal jobban, legalább is elég jól oldani. A betegsegélyezés és balesetbiztosí­tás ügyének jelenlegi rendezése sem elégítheti ki az építőipar érdekeit, de legkevésbbé. elégíti ki ezeket az érde­keket hatóságainknak adminisztrá­ciója. Dacára a magas kamatlábnak, hete­ikig, sőt hónapokig eltart kereseteink­nek folyósítása és szinte sportszerűen mondják ki: „a hitel elfogyott“, várni kell, természetesen kamat nélkül, a legközelebbi indemnitásig. Egyáltalában a hatóságoknál, a ha­tósági üzemeknél létező erkölcsi fel­fogás olyan, hogy az a magánéletben súlyos következményeket vonna maga után. A hivatalos eljárás terén nagy rosszabbodás és sajnos, még elbalká- niasodás is konstatálható. Mikor fog elkövetkezni nálunk is az, hogy a ha­tóságoknak meg lesz a maguk felelős képviselője és nem annyi képviselője, akik között a felelősség elvész. Mikor fognak nálunk is az ügyek oly tempó­ban intéztetni, mint amilyent a lük- j tető élet megkíván. Az építőipar, j amint a legutóbbi évekből meggyőződ­tünk, hazánknak jelentékeny ténye­zője, amelynek bajait orvosolni kel­lene annál is inkább, mert ez az or­voslás a közérdekkel összevág. Kevesen vannak, akik ebben a sze­gény országban a produktív munka terén reálisan gondolkoznak. Mi ezt az irányt kívánjuk képviselni a jövő­ben is és -ily reális gondolkozáséi ma­gánemberek megszaporodásának _ és szóhoz jutásénak reményében kívá­nunk olvasóinknak boldog magyar új­esztendőt.

Next

/
Thumbnails
Contents