A Munkaadó, 1927 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-05 / 1. szám
2. oldal Létraállvány kölcsönzése: Minden építőanyag eladása és építőhelyre szállítása vagon- és fuvartételekben, nagy engedmény és kedvező fizetési feltételek mellett. Marjalaky Benő, Budapest. Telefonszám: Központi iroda, Budapest, IV. kerület, Váci utca 44. szám. József 158-45. Telep, anyageladási Iroda: Budapest, Vili, Illés utca 30. sz. és feldolgozó - telepeket tervezi és kivitelezi KOCH ÉS SZILÁGYI építőipari vállalat, Budapest, VI. Andrássy út 67. Telefon : T. 90-78. és L. 978-73. Költségvetés díjmentes. A legtökéletesebb biológiai szennyvíztisztító LIFT FELVONÓ IPAR Telefon: József 56—06 HANDLOVITS ÉS HORVÁTH Vili., Szentkirályi-utca 35. sírm. D. R. Pat. VNERTOL a védőmáz víz és nedvesség ellen betonra, vasra stb. Magyarországi vezérképviselet: HOLCZER GYÖRGY Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 11. Telefon: József 108—07. Dávid János és Fia építőmesterek Vill., Kender-utca 41. — Telefon: J. 40-68. Specialista mindenfajta gyárépítkezések tervezésében és kivitelezésében ÉPÍTÉSI ANYAG szükségletét az Ipartestület és Szövetség tagja árengedmény mellett szerezheti be Strausz József telepéről Azonnali szállítás saját kocsikban. Budapest, V., Váci út 78/a (Aréna útnál). Telefon: L. 909—70. Központi fűtés, vízvezeték csatornázás, bádogosmunkák SPIEGLER SAMU Budapest, VII., Damjanich utca 47 Telefon J. 49—37 lerőfedővállalat és építési anyagkereskedés Somogyi "Béla BUDAPEST, VI., Gróf Zichy Jenő u. 34. Tel. 140-11 p$r r^untsaaao 1927 január 5. A vállalkozók veszekszenek a koncért A hatóság a lakásínség enyhítésére építtetni akar, de nem jut hozzá, mert a vállalkozók verekesznek a koncért. Rákosi Jenő. Rákosi Jenő tagadhatatlanul egyike a ma élő legkiválóbb magyar íróknak. 50 esztendőn át mint szerkesztő főként a magyarság és a középosztály érdekeiért küzdött. Nem lehet közömbös tehát, hogy az ilyen kiválóan érdemes és értékes férfiú egy küzdelmes, hosszú élet tapasztalatainak birtokában, milyennek ítéli meg a mai nemzedék, egy ugyancsak küzdő s a középosztályhoz elválaszthatatlanul hozzátartozó foglalkozási ág űzőit. Az a két mondat pedig, amelyet jeligeként írtunk ennek a cikkelyünknek az élére, az ő tollából folyólag került a nyilvánosság elé a Pesti Hírlap újévi vezetőcikkelyében. Nem vitázni akarunk mi Rákosi Jenővel, hanem meggyőzni szeretnénk őt, akinek a jóhiszeműségét éppen múltjánál fogva nem vonhatjuk kétségbe. De erre a meggyőződésre annál nagyobb súlyt helyezünk, mert úgy érezzük, hogy az ő személyén át a mai társadalomnak egy széles, de egészen hamisan tájékoztatott rétege beszél hozzánk, az a rétege a társadalomnak, amelynek támogatására nekünk, építővállalkozóknak a legnagyobb szükségünk van. Fokozottan kötelességünkké teszi ennek a meggyőzésnek az akaratát az a körülmény, hogy Rákosi Jenő a későbbiek folyamán a következő kijelentést teszi cikkelyében: „minden inog és roskadozik, mivelhogy politikai és gazdasági élete Európának nem reáliis érdekek, jogos igények és becsületes viszonyok törvényei szerint igazodik, hanem kizárólag ama törekvés hatása alatt áll, hogy egy természetellenes, égbekiáltó és esztelen, erőszakos béke fenn legyen tartható és hogy akik zsákmányoltak e béke alapján, prédájuktól el ne essenek ebből és a továbbiakból világos, hogy fent idézett kijelentéséből következőleg Rákosi Jenő a vállalkozókat, a koncért verekvő vállalkozókat, azok közé sorolja, akik a belső rend helyreállításának akadályozása útján ezeknek a gyalázatos európai törekvéseknek tesznek szolgálatot a helyreállítandó nagy Magyarország kárára. A koncért verekvés ebnek szokása, nem becsületes polgároké, iparosoké. Már ezért is rosszul eshetik nekünk az a vád, amellyel bennünket Rákosi Jenő illet. De ha ehhez párosul még a mai viszonyok között Nagy- Magyarország integritásával szemben elkövetett bűnnek a vádja, akkor össze kellene roskaduuk a felelősség alatt, ha ez a vád megokolt volna és tiltakoznunk kell az ellen, hogy ezt a vádat velünk szemben fenntartják, holott amint a tények mutatják, ez a vád alaptalan. Még akkor is, sőt akkor különösen, ha vádlóként Rákosi Jenő jelentkezik. Ha valamely foglalkozási ágon végigvert botjával a sors, úgy az építővállalkozók azok. Ha Trianont valamely foglalkozási ág gyakorlói átkozzák, úgy az építőiparosok azok. Hiszen amióta ez az átok reánk nehezedik, azóta az építőipar élni nem képes, legföljebb talán tengődik. Ha tizenhárom év folyamán volt olyan foglalkozás, amelynek egy pillanatig sem volt konjunktúrája, úgy az építőipar az. Az az építőipar, amelynek természetszerű, éltető eleme az építkezés, amelyért sóvárogva küzd és tesz meg mindent. Az az építőipar, amelynek folytatói közül Nagy-Magyarország méreteit számítva, 60% lakott Budapesten és folytatta innen tevékenységét már a háború előtt is, amely itt Budapesten számban nem fogyatkozott meg, hanem megszaporodott mindamellett, hogy az ország területe, amelyen összeomlásig dolgozott, egyharmadára csökkent. Az az építőipar, amelynek főfoglalkoztatója — a lakásépítkezés — itt Budapesten és a vidéken is még mindig hihetetlen visszaesést mutat a múlt évtizedekhez képest. Erről az építőiparról teszi fel Rákosi Jenő, hogy vállalkozói meg akarnák akadályozni a lakásépítkezés megindulását. És miért? Hogy konchoz jussanak. Felfoghatatlan, hogy olyan kiváló eszű, mondhatnék összehasonlíthatatlan tollú egyéniség, amilyen Rákosi Jenő, ilyen botlást elkövethet. Arról van szó, hogy tizenhárom évi szünetelés után olyan tervek merültek fel, amelyek azzal fenyegették az építőipart, hogy a munka megindulása esetében is csak kéthárom vállalkozó léphet a tevékenység terére, s a többi tovább is összetett kezekkel kénytelen nézni, hogy miként dolgoznak a bankok kiválogatott megbízottjai. És a vállalkozói kar, amikor ez a veszedelem fenyegette, ijedten bújt össze és egy rétege talán kissé szokatlanul, talán kissé kevésbé válogatott ízléssel zajongott félelmében. Nem értheti ezt meg mindenki, aki előtt ez a jelenet lejátszódik és a viszonyokat mivelünk együtt élte át? Koncért való verekedés az, amit ők cselekedtek, hogy kenyeret, munkát kértek a maguk számára, miután évtizedet meghaladó időn át kényszerű tétlenségre, vagy költséges ajánlattételekre szorítkoztak csak a viszonyok csapásai folytán? Nem tud róla Rákosi Jenő, hogy ezek a siránkozó építőmesterek azonnal ajánlatot tettek építkezésre és minden lehetőt elkövettek aziránt, hogy ők is megbízást kapjanak a kivitelezésre, mert nekik más céljuk és szándékuk nem volt, mint az, hogy ők is dolgozhassanak, építhessenek? Ha a bankajánlatok alapján a székesfővárosnál a lakásépítkezések elintézése nem történt olyan gyorsan, mint ahogy első pillanatra várható volt, az nem annak a következménye, hogy az építővállalkozók koncot kértek a maguk számára, vagyis hasznot munka nélkül, hanem az, hogy az eredeti ajánlatokon sok javítani való volt, aminthogy azóta azokon sokat javítottak közérdekből, hogy az így keletkező házak olyanok legyenek, amineket a mai viszonyok megkívánnak és megengednek. Mióta hívják Rákosi Jenőnél, aki a legjobb nyelvérzékű magyarok egyike, a munkát, a keresetet, koncnak? Hisz akkor koncert futkos az újságíró is, aki valamiképen állástalanná lett és most új állásért szaladgál, hogy el ne pusztuljon ő maga, esetleg a családjával együtt, koncért verekszik az, aki dolgozni akar, tevékenykedni kíván, építeni óhajt bástyákat, amelyek kitolhatók az ezeréves határok felé. Az országot megerősíteni és olyanná tenni, hogy a mai határokon kívül is érezhető legyen a magyar nép életképessége és ereje, csak építőmunkávallehetséges. És, ha Rákosi Jenő komolyan írta meg azt, hogy „Nekünk jutott az a feladat, hogy az európai kultúrába beillesztett nyelvünket fenntartsuk és megőrizzük az alkotásokat utódaink számára, melyeket a magyar géniusz alkotott meg 1000 Wessely Károly központi fűtés, vízvezeték és csatornázási vállalata. Bádogos munkák. BUDAPEST, V. KERÜLET, MÁRIA VALÉRIA UTCA 19. SZ.