A Munkaadó, 1927 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1927-01-05 / 1. szám

2. oldal Létraállvány kölcsönzése: Minden építőanyag eladása és építőhelyre szál­lítása vagon- és fuvartételekben, nagy enged­mény és kedvező fizetési feltételek mellett. Marjalaky Benő, Budapest. Telefonszám: Központi iroda, Budapest, IV. kerület, Váci­ utca 44. szám. József 158-45. Telep, anyageladási Iroda: Budapest, Vili, Illés­ utca 30. sz. és feldolgozó - telepeket tervezi és kivitelezi KOCH ÉS SZILÁGYI építőipari vállalat, Budapest, VI. Andrássy­ út 67. Telefon : T. 90-78. és L. 978-73. Költségvetés díjmentes. A legtökéletesebb biológiai szenny­víz­tisztító LIFT FELVONÓ IPAR Telefon: József 56—06 HANDLOVITS ÉS HORVÁTH Vili., Szentkirályi-u­tca 35. sírm. D. R. Pat. VNERTOL a védőmáz víz és nedvesség ellen betonra, vasra stb. Magyarországi vezérképviselet: HOLCZER GYÖRGY Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 11. Telefon: József 108—07. Dávid János és Fia építőmesterek Vill., Kender-utca 41. — Telefon: J. 40-68. Specialista mindenfajta gyárépítkezések tervezésében és kivitelezésében ÉPÍTÉSI ANYAG szükségletét az Ipartestület és Szövetség tagja árengedmény mellett szerezheti be Strausz József telepéről Azonnali szállítás saját kocsikban. Budapest, V., Váci út 78/a (Aréna­ útnál). Telefon: L. 909—70. Központi fűtés, vízvezeték csatornázás, bádogosmunkák SPIEGLER SAMU Budapest, VII., Damjanich­ utca 47 Telefon J. 49—37 lerőfedővállalat és építési anyagkereskedés Somogyi "Béla BUDAPEST, VI., Gróf Zichy Jenő­ u. 34. Tel. 140-11 p$r r^untsaaao 1927 január 5. A vállalkozók veszekszenek a koncért A hatóság a lakásínség enyhítésére építtetni akar, de nem jut hozzá, mert a vállalkozók verekesznek a koncért. Rákosi Jenő. Rákosi Jenő tagadhatatlanul egyike a ma élő legkiválóbb magyar íróknak. 50 esz­tendőn át mint szerkesztő főként a magyar­ság és a középosztály érdekeiért küzdött. Nem lehet közömbös tehát, hogy az ilyen kiválóan érdemes és értékes férfiú egy küz­delmes, hosszú élet tapasztalatainak birtoká­ba­n, milyennek ítéli meg a mai nemzedék, egy ugyancsak küzdő s a középosztályhoz el­választhatatlanul­ hozzátartozó foglalkozási ág űzőit. Az a két mondat pedig, amelyet jelige­ként írtunk ennek a cikkelyünknek az élére, az ő tollából folyólag került a nyilvánosság elé a Pesti Hírlap újévi vezetőcikkelyében. Nem vitázni akarunk mi Rákosi Jenővel, hanem meggyőzni szeretnénk őt, akinek a jó­hiszeműségét éppen múltjánál fogva nem vonhatjuk kétségbe. De erre a meggyőződésre annál nagyobb súlyt helyezünk, mert úgy érezzük, hogy az ő személyén át a mai társa­­da­lomnak egy széles, de egészen hamisan tá­jékoztatott rétege beszél hozzánk, az a rétege a társadalomnak, amelynek támogatására nekünk, építővállalkozóknak a legnagyobb­­ szükségünk van. Fokozottan kötelességünkké teszi ennek a meggyőzésnek az akaratát az a körülmény, hogy Rákosi Jenő a későbbiek folyamán a következő kijelentést teszi cikkelyében: „min­den inog és roskadozik, mivelhogy politikai és gazdasági élete Európának nem reáliis érdekek, jogos igények és becsületes viszo­nyok törvényei szerint igazodik, hanem kizá­rólag ama törekvés hatása alatt áll, hogy egy természetellenes, égbekiáltó és esztelen, erő­szakos béke fenn legyen tartható és hogy akik zsákmányoltak e béke alapján, prédájuk­tól el ne essenek ebből és a továbbiakból világos, hogy fent idézett kijelentéséből kö­vetkezőleg Rákosi Jenő a vállalkozókat, a koncért verekvő vállalkozókat, azok közé so­rolja, akik a belső rend helyreállításának aka­dályozása útján ezeknek a gyalázatos európai törekvéseknek tesznek szolgálatot a helyre­állítandó nagy Magyarország kárára. A koncért verekvés ebnek szokása, nem be­csületes polgároké, iparosoké. Már ezért is rosszul eshetik nekünk az a vád, amellyel bennünket Rákosi Jenő illet. De ha ehhez pá­rosul még a mai viszonyok között Nagy- Magyarország integritásával szemben elköve­tett bűnnek a vádja, akkor össze kellene ros­­kaduuk a felelősség alatt, ha ez a vád meg­okolt volna és tiltakoznunk kell az ellen, hogy ezt a vádat velünk szemben fenntartják, holott amint a tények mutatják, ez a vád alaptalan. Még akkor is, sőt akkor különösen, ha vádló­ként Rákosi Jenő jelentkezik. Ha valamely foglalkozási ágon végigvert botjával a sors, úgy az építővállalkozók azok. Ha Trianont valamely foglalkozási ág gya­korlói átkozzák, úgy az építőiparosok azok. Hiszen amióta ez az átok reánk neheze­dik, azóta az építőipar élni nem képes, legföl­jebb talán tengődik. Ha tizenhárom év folya­mán volt olyan foglalkozás, amelynek egy pillanatig sem volt konjunktúrája, úgy az épí­tőipar az. Az az építőipar, amelynek termé­szetszerű, éltető eleme az építkezés, amelyért sóvárogva küzd és tesz meg mindent. Az az építőipar, amelynek folytatói közül Nagy-Magyarország méreteit számítva, 60% lakott Budapesten és folytatta innen tevékenységét már a háború előtt is, amely itt Budapesten számban nem fogyatkozott meg, hanem meg­szaporodott mindamellett, hogy az ország te­rülete, amelyen összeomlásig dolgozott, egy­­harmadára csökkent. Az az építőipar, amely­nek főfoglalkoztatója — a lakásépítkezés — itt Budapesten és a vidéken is még mindig hihetetlen visszaesést mutat a múlt évtizedek­hez képest. Erről az építőiparról teszi fel Rákosi Jenő, hogy vállalkozói meg akarnák akadályozni a lakásépítkezés megindulását. És miért? Hogy konchoz jussanak. Felfoghatatlan, hogy olyan kiváló eszű, mondhatnék összehasonlíthatatlan tollú egyéniség, amilyen Rákosi Jenő, ilyen botlást elkövethet. Arról van szó, hogy tizenhárom évi szü­netelés után olyan tervek merültek fel, ame­lyek azzal fenyegették az építőipart, hogy a munka megindulása esetében is csak két­­három vállalkozó léphet a tevékenység terére, s a többi tovább is összetett ke­zekkel kénytelen nézni, hogy miként dolgoz­nak a bankok kiválogatott megbízottjai. És a vállalkozói kar, amikor ez a veszedelem fe­nyegette, ijedten bújt össze és egy rétege ta­lán kissé szokatlanul, talán kissé kevésbé vá­logatott ízléssel zajongott félelmében. Nem értheti ezt meg mindenki, aki előtt ez a jele­net lejátszódik és a viszonyokat mivelünk együtt élte át? Koncért való verekedés az, amit ők csele­kedtek, hogy kenyeret, munkát kértek a ma­guk számára, miután évtizedet meghaladó időn át kényszerű tétlenségre, vagy költsé­ges ajánlattételekre szorítkoztak csak a viszo­nyok csapásai folytán? Nem tud róla Rákosi Jenő, hogy ezek a siránkozó építőmesterek azonnal ajánlatot tet­tek építkezésre és minden lehetőt elkövettek aziránt, hogy ők is megbízást kapjanak a ki­vitelezésre, mert nekik más céljuk és szándé­kuk nem volt, mint az, hogy ők is dolgozhas­sanak, építhessenek? Ha a bankajánlatok alapján a székesfő­városnál a lakásépítkezések elintézése nem történt olyan gyorsan, mint ahogy első pilla­natra várható volt, az nem annak a következ­ménye, hogy az építővállalkozók koncot kér­tek a maguk számára, vagyis hasznot munka nélkül, hanem az, hogy az eredeti ajánlato­kon sok javítani való volt, aminthogy azóta azokon sokat javítottak közérdekből, hogy az így keletkező házak olyanok legyenek, ami­neket a mai viszonyok megkívánnak és meg­engednek. Mióta hívják Rákosi Jenőnél, aki a leg­jobb nyelvérzékű magyarok egyike, a mun­kát, a keresetet, koncnak? Hisz akkor koncert futkos az újságíró is, aki valamiképen állás­talanná lett és most új állásért szaladgál, hogy el ne pusztuljon ő maga, esetleg a csa­ládjával együtt, koncért verekszik az, aki dolgozni akar, tevékenykedni kíván, építeni óhajt bástyákat, amelyek kitolhatók az ezer­éves határok felé. Az országot megerősíteni és olyanná tenni, hogy a mai határokon kívül is érezhető legyen a magyar nép életképessége és ereje, csak építőmunkával­­lehetséges. És, ha Rákosi Jenő komolyan írta meg azt, hogy „Nekünk jutott az a feladat, hogy az európai kultúrába beillesztett nyelvünket fenntartsuk és meg­őrizzük az alkotásokat utódaink számára, me­lyeket a magyar géniusz alkotott meg 1000 Wessely Károly központi fűtés, vízvezeték és csatornázási vállalata. Bádogos munkák. BUDAPEST, V. KERÜLET, MÁRIA VALÉRIA­ UTCA 19. SZ.

Next