A Munkaadó, 1928 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1928-01-04 / 1. szám

2. oldal. isvillifliisi VASBETON ÉPÍTÉS! RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPEST, Foglalkozik: magas-, mély-, híd- és vi., Kajza-utca 30. útépítési, valamint vízvezeték- Telefon: t. tos—98. és csatornázási munkálatokkal. PL Munkaadó frss újév problémái (B. A.) Az újév küszöbére érve, visszapil­lantunk az elmúlt esztendőre és búcsút véve attól, szeretnénk bepillantani a jövőbe. Vár­jon mit hoz az ítékünk, szegény, harmadára csonkított országunknak? Külpolitikai tekintetben bizonyos meg­nyugvással tekinthetünk a múltra. A külföld­­előnyösebben ítél meg minket, mint ezelőtt, és ennek egyik oka kétségtelenül a kormány ál­landósága és az ezt biztosító hatalmas párt. Elszigeteltségünket enyhítette az olasz barát­sági szerződés. Hogy állampénzügyi helyze­tünket a külföld kedvezően ítéli meg, azt pén­zünk stabilitására és az államháztartás egyen­súlyára tekintettel, természetesnek találjuk, de voltaképen az ezen alapuló bizalomra kell visszavezetnünk azt, hogy külföldön hitelt tud­tunk szerezni, holott „győztes“ ellenfeleink ez-­­zel nem dicsekedhetnek. Sokszor hallom, hogy a külföldön szerzett hitel függővé tesz minket és ennek a sok adósságnak az lesz az eredmé­nye, hogy az ország a külföldi tőkének fog dolgozni. Mindenesetre szerencsésebb volna, ha belföldi tőke állana rendelkezésre, ámde — sajnos — a tőkeképződés nálunk igen lassú, és valljuk be őszintén: rá vagyunk szorulva mi, de nagyon, arra a külföldi tőkére. Végre is a dolog úgy áll, hogy ha a külföldi tőkét termékenyítésre használjuk fel, akkor helye­sen jártunk el. Mindnyájunkat leginkább az a kérdés fog­lalkoztat, vájjon a békerevízió kérdése küszö­bön áll-e? Nézetem szerint ebben a tekintetben nem szabad reményeinket időhöz kötnünk, sem vér­mesekké hizlalnunk, mert lord Rothermere akcióját­­- ma — és a jövő esztendőben sem igen lehet többre értékelnünk egy nagy és ön­zetlen barátunk súlyos szavánál, amelyet so­kan hallanak és megértenek, vagyis amint ezt maga a nemes lord december 5-én New­ York­­ban, az Austrian Hallban tartott beszédében mondotta: „az igazság érzete kezd kigyúlni a nemzetek lelkében“; viszont azonban, ellen­feleink magukat ámítgatják, ha Rothermere akcióját lekicsinylik akkor, amikor ügyünk­nek igazsága mellett Angliában Rothermeren kívül egy Lloyd George, egy lord Newton, az Északamerikai Egyesült­ Államokban pedig Borah, valamint Owen szenátorok és Nicolas Murray Butler szállottak síkra. Nézetem sze­rint ilyen jelentős pártfogók mellett is csak akkor fogunk közelebb jutni igazságunkhoz, ha az említett két hatalmas állam, vagy leg­alább Anglia hivatalos programmjába felveszi a békerevíziót. Belpolitikai tekintetben a helyzetet a tár­sadalmi és politikai erők egyensúlyozottsága jellemzi, a jövő — reméljük — ezt meg fogja őrizni. A kormányra — és az azt támogató pártokra — sok és nehéz feladat vár. Rendezni kell az állam alkalmazottainak fizetését, nyug­díjasainak ügyét és más szociális problémá­kat. Ahová csak nézünk, mindenütt — pénz kell. Az ország terméketlen területeinek ter­mőképessé tételére, az erdészetnek, az utak­nak fejlesztésére, a vízügyi problémákra és beruházásokra egyaránt. A beruházások nélkülözhetetlenek az ál­lami üzemekben általában és az államvasutak­nál különösen. Az államvasutak — hihetetlen leromlásuk, sőt kifosztásuk óta — kétségkívül nagy haladást mutatnak fel, üzemképességü­ket azonban feltétlenül biztosítani kell. Moz­donyok, kocsik beszerzése, berendezések, átala­kítások­ egyaránt szükségesek. A kereskedelmi mérleg javítására kell tö­rekednünk. Ez most az általános jelszó. He­lyes is ez a törekvés, az azonban csak akkor lehet eredményes, ha kifejlesztve a földmíve­­lés minden erejét, ugyancsak a magyar föld erejéből táplálkozó és azt viszont megterméke­nyítő ivart sem tekintjük mostohagyermek­nek. Elfogult emberekkel bajos vitázni. Azok­kal úgysem boldogulunk, akik egyoldalú ál­láspontjukon megrögzötten hisznek az ő meg­győződésüknek csalhatatlanságában, de még ezekkel szemben is fel kell tennünk két kér­dést. Az egyik az, hogyan gondolnák ők ipar nélkül az államháztartás szükségleteit fedezni és mivel foglalkoztatnák a munkások ezreit, akiket most az ipar foglalkoztat? Sajnos, a jövőt — a magángazdaságra nézve — nem látom kedvezőnek. A földbirtok eladósodása már megkezdődött és ha csak nem lesz igen jó, bőséges termés, az eladósodás fel­­tartózhatatlanul tovább fog haladni. Értesülé­seim szerint a vidéki takarékpénztárak telítve vannak kis- és nagygazdák váltóival. Az ipar, különösen a gyáripar, szintén nehéz napoknak néz elébe, aligha­nem következnek be a gyá­raknál üzemredukciók és azok következmé­­nyeképen munkáselbocsátások. Ismétlem: ko­moly aggodalmaim vannak a magángazdasági helyzetet illetőleg. A tőkeképződés lassú, a költekezés nagy. Szinte könnyelműséggel le­hetne vádolni a magyart. Romlásnak jelei mindenütt. Egyik bukás a másik után, sik­kasztás, csalás napirenden. Nulla dies, sine linea! A múlt évben még csak úgy, ahogy fog­lalkozott az építőipar. Mi lesz ezzel a követ­kező esztendőben? Váljon pénzintézeteink be­­zárják-e kasszáikat az építés igényei elől? A hazai pénzintézetek — értesülésem szerint — azért szüntették be az építési kölcsönöket, mert a külföldi tőke abban a feltevésben volt, hogy túlnyomólag fölb­irtokra adják a kölcsö­nöket és ellenkezőleg, túlnyomólag házépí­tésre vették azokat igénybe­. Kérdés, várjon így van-e, nem játszik-e szerepet hazai pénz­intézeteinknek meglehetősen ijedős természete is közbe? Félő, hogy a munkanélkülieknek a gyárüzemek redukciója folytán várható sza­porulatához hozzá fog járulni az építőipari munkások nagy száma. Azt, hogy mit jelent az építőiparnak fog­lalkoztatása, éppen lapunk olvasói előtt iga­zán felesleges hangoztatni, azt az igazságot azonban igenis kell, hogy alig van iparág, amely annyi más iparágat táplálna, mint ép­pen az építőipar. Ezért, nézetem szerint, az építőipar­ kérdésével foglalkozni­uk kötelessé­gük mindazoknak, akik erre illetékesek. Bele kell mennie a kérdésnek minden részletébe, tehát — ha rosszul is esnék egyeseknek — azokba a kérdésekbe is, miért olyan drágák az építőanyagok és nem szabad a kormány­nak sem elzárkóznia a kartellek ügyének meg­vizsgálása elől sem. Mert kartellre lehet szük­ség, lehet az igazolt is, de nem haszonlesés in­dokán, hanem egyedül akkor, ha az a terme­lés érdekében áll fenn. A legtökéletesebb biológiai szennyvíztisztító és feldolgozó­­ telepeket tervezi és kivitelezi KOCH ÉS SZILÁGYI építőipari vállalat. Budapest, VI., Székely Bertalan­ u. 2/b Telefon: T. 296—51 és T. 290—78. Költségvetés díjmentesen. 1928 január 4. ...BROWNS kéménytoldók LAKOS LAJOS Takaréktűzhelygyár RT. Budapest Központi iroda és gyár, VII., Kerepesi-út 62. szám. Telefon: József 321—34. Városi üzlet és raktár­ IV., Váci-utca 40. szám. (Irányi-utca sarok.) Telefon: József 353—52­­5. Tiszta, agyag- és iszapmentes, l­­vasbetonmunkához is alkalmas B. DUNAKAVICSOT és­­M. gy-DUNAHOMOKOT ==■* szállít vagontételben és kocsifuvarban FLEISCH3V­ANN ANTAL­ dunakotrási és gőzhajózási vállalata ~~~ BUDAPEST, VII., KÁROLY-KÖRÚT 17 — Telefon: József 465—62 és József 465—63 Budapesti, újpesti =1? és mederutcai rakodóról, r-Er ==_ Budapest—Hengermalomtól, Adony—Dunapartról Dunántúlra r==r =2 és Baja—Dunapartról minden mennyiségben.

Next