A Munkaadó, 1932 (19. évfolyam, 1-51. szám)
1932-01-05 / 1. szám
2. oldal A MUNKAADÓ január 5. Közönséges tömör faltéglákat árusító részvénytársaság Budapest, VI. ker. Andrássy út 87. sz. — Telefonszámok: Teréz 1 876-93 Teréz 276-54 * A lakásellenőítés kötelező bevezetése és e lakástatarozás írta: Dengfer Lajos építőmester A régi lakások nagy része nem felel meg az egészségügyi követelményeknek és így azok feltétlenül alapos tatarozásra illetve jobbításra szorulnak. Hazánkban már évekkel ezelőtt egy oly irányú mozgalom indult meg, amely szerint úgy a fővárosban, mint a vidéken a lakásellenőrzés keresztülvitelére megfelelő szervek, illetve bizottságok alakíttassanak. Természetes azonban, hogy nem új hivatalok felállításáról van szó, hanem a meglévő községi és állami hivatalok, melyek az építésrendőri, egészségügyi, továbbá népjóléti ügyeket intézik, egy-egy megbízottal képviseltetnék magukat az alakítandó lakásellenőrzési bizottságban. Ez a bizottság szükség szerint megfelelő szakemberekkel lenne kiegészítendő. Igen időszerűvé vált ennek a fontos kérdésnek újbóli felvetése és a gyakorlati életbe való átültetésének megsürgetése, mert a teljesen leromlott, évtizedek óta nem tatarozott egészségtelen régi kislakások száma ijesztően nagy. Az országos főkapitány most kiadott félévi jelentésében többek között igen bölcsen rámutat arra is, hogy feltétlenül meg kell szüntetni az emberhez nem méltó, elhanyagolt, rossz,az egészségre felette káros lakásokat. A lakásellenőrző bizottságnak három fő feladata lenne és pedig elsősorban a jelenlegi lakásviszonyok megállapítása, másodszor a meglévő hiányok és hibák lehető radikális megszüntetése és végül a lakóknak a lakás helyes használati módjára és a lakásápolásra való nevelése. Az első állam, amely a lakásellenőrzés törvényes szabályozását bevezette, Báden volt, sitt már 1874-ben megadta ,egy a közegészség és tisztaság ügyében kiadott rendelet akerületi főnöknek azt a jogot, hogy a községi tanácsokkal való előzetes megbeszélés után a bérlakásokat felülvizsgálhassa. Az 1907. évi sbádeni Országos Építésügyi Szabályzat elrendeli, hogy minden tízezren felüli lakosságú község állandó lakásvizsgálatot tartson fenn. Ez a vizsgálati kényszer nemcsak minden bérlakásra és hálóhelyre, hanem saját lakásokra is vonatkozik. Elsősorban helyi vagy kerületi építési ellenőr - nayobb városokban külön lakásügyi megtáttak vannak ezen célra kirendelve - úgynevezett előzetes vizsgálatot tart. z ezen előzetes vizsgálatnál kifogásolt lakásokat egy lakásügyi bizottság vizsgálja felül, amelynek tagja a kerületi orvos, egy kerületi tanácsos, a kerületi építési vagy a lakásügyi ellenőr, egy városi tanácsos és utóbbi időben egy női megbízott is. Mindezekből kitűnik, hogy a lakásellenőrzést itt az állam végzi, hivatalnokai segítségével. A költségeket azonban, mint építésrendőri kiadást, a községek viselik. A lakásellenőrzés legnagyobbrészt az egyes községek vagy egyesült községcsoportok ügykörébe tartozik. Az előbb ismertetett bádeni formának az az előnye, hogy a végrehajtó állami hivatalnok teljesen független a községházán sokszor döntő befolyású háztulajdonosoktól és velük szemben a közérdeket eredményesebben tudja érvényre juttatni, mint egyébként. A lakásellenőrzés községi igazgatás hatáskörébe való bevonásának viszont az a nagy előnye, hogy a városi lakás,hivatalok egyúttal mindazon jóléti ügyeket is elintézhetik, amelyek a lakásviszonyok javításával vannak kapcsolatban. Rendszeres lakásellenőrzési szolgálat van már Hessenben 1902, Württembergben 1907, Bajorországban 1906 óta Szászországban 1920-ban vezették be Ezeken kívül a három Hanza városnál is vannak hivatalai a lakásügy számára A lakásellenőrzés keresztülvitelét a délnémet államokban állami lakásügyi ellenőrök végzik. A porosz városok közül Charlottenburg, Düsseldorf, Essen és Halle működtek a lakásellenőrzés terén. Megfelelő törvényes támasz híján itt a lakásellenőrzés az építési hibák kiküszöbölésére és a lakásápolásra terjesztetett ki, rendszerint hivatalnoknők bevonásával. Ezzel szemben más helyeken, például Bádenben és Württembergben, ahol a lakásellenőrzés végrehajtását tárgyaló határozatok jellemzően az állami építésügyi szabályzat egy részét képezik és ahol a lakásellenőrzés nagyobbrészt az építési rendészeti hivatalnokok feladata, elsősorban az építési hibák kiküszöbölése a cél. A lakásápolás, a lakosságnak célszerűbb lakásmódra való nevelése viszont itt rendszerint a rövidebbet húzta. Csak a gondosan végrehajtott lakásellenőrzés segélyével tudunk pontos képet kapni a jelenlegi lakásállapotokról. Éppúgy mint a gondos orvos, mielőtt a betegnek gyógyszert rendel, először egy igen pontos diagnózist követel, hasonlóan szüksége van annak, aki a lakásüggyel foglalkozik, az uralkodó lakásviszonyok lehető pontos ismeretére, hogy ezen tudása alapján a helyzet javítására a megfelelő segítő eszközöket tudja alkalmazni. Ismételten tapasztalható, hogy az egyes községi hivatalok hajlamosak arra, hogy a saját községük lakásviszonyait túlságos optimizmussal ítéljék meg. A lakásellenőrző hivatalok jelentéséből kitűnik, hogy a lakásviszonyokat csak a lakásellenőrzés által való feltárás után ismerjük meg alaposan. Helytelen következtetésekből származik az a feltevés, hogy csak városokban van szükség lakásellenőrzésre. Tény ezzel szemben az, hogy a lakások falun rendszerint rosszabbak, mint a városokban és bár az állandó szabad levegőn való tartózkodással járó mezei munka a rossz lakások káros hatását részben egyensúlyozza, azonban ez csak a felnőttekre vonatkozik és nem is gyermekekre. A lakásellenőrzés gyakorlati kivitelénél szerzett adatokból látjuk, hogy gyakran talál a lakásellenőr oly lakásokat, amelyek csak helytelen karbantartás miatt kifogásolhatók. Padlók, melyeken nagy repedések és lyukak tátonganak, kitaposott lépcsők, falak, amelyekre évtizedek óta festék nem került koromtól feketéllő kályhák, korhadt ablakok, amelyek kinyitáskor széteséssel fenyegetnek, mennyezetekről nagy darabokban leváló vakolatrészek és sok hasonló hiba az, amely a lakók közönyösségére, tudatlanságára vagy szegénységére vezethető vissza. Az ilyen természetű hibákért azonban bérlakásoknál rendszerint a háztulajdonos is felelős. Tapintatos eljárással ilyenkor nem nehéz a lakókkal, vagy a tulajdonossá a talált állapotok hibás és káros mivoltát megértetni és őket a javíttatásra rábírni, különösen ha ez nem kerül túlságosan sokba és ha a tulajdonos vagy, lakó látja, hogy a lakásellenőr szükség esetén törvényes eszközökhöz is nyúlhat A lakás karbantartásáról való gondoskodásra nézve igen eltérőek a szokások, így például a svájci városok közti Bázelben az a jogszokás fejlődött ki hogy költözködés esetén a lakás rendbe hozásának költségét a bérlő tartozik viselni. Bernben és Zürichben pedig az a megállapodás van érvényben, hogy bérbeadó hozatja rendbe a lakást. Több városban a lakó a háztulajdonosnál egy bizonyos összeget fizet a költözésne a lakás rendbehozataláért. Van olyan általános megállapodás is, melynek értelmében a lakók az évi bér 10—12%-á fizetik a lakás rendbehozatala címen bérbeadónak. Mind a három módszer ma még alkalmazásban van, azonban az e téren kialakult gyakorlat fejlődési iránya, illetve célzata mindinkább az, hogy a karbantartás költségét minden esetben a bérbeadó és a bérlő közösen viselje. Sokkal súlyosabb esettel állunk szemben azonban, ha a falnedvesség eltávolításának problémájával kell megküzdeni. Különösen ennél a nagyon gyakori hibánál kell az okot gondosan felkutatni, mert az igen sokféle lehet. Gyakran nem az épület maga, hanem a helytelen felhasználás, különösen a mosás és főzés közbeni hiányos szellőztetés oka a nedvességnek. Ezen azonban csak az észszerűbb lakásmódra való nevelés segíthet. Ha a nedvesség kívülről jutott a lakóépületbe — különösen gyakori ez karban nem tartott tetőknél és a viharoldalon lévő vékonyabb falaknál — akkor a tető kijavításával, vagy a külső fal burkolásával segíthetünk a bajon. Felhatoló talajnedvesség esetében — ami különösen magas talajvízállású vidékeken és öreg házaknál gyakori — a hiányzó szigetelés pótlása elengedhetetlen, bár kivitele meglehetősen költséges munka. Gyakori kifogás tárgyai az illemhelyek, amelyek sokszor teljesen lehetetlen állapotban vannak. Sok falusi házban nincs is ilyenféle berendezés, a lakók teljesen a szomszédok szívességére vagy a trágyadombra vannak utalva. Városokban sokszor két-három, de néha még több lakás is jut egy illemhelyre, amely többnyire ennek megfelelően elhanyagolt és piszkos. Ilyen esetekben új illemhelyek építését kell követelni és a lakókat a lakásápolásra és tiszta használatra kell szoktatni. Gyakrabban tapasztalhatók azonban hibák a lakásfelhasználás módjában. Igen sokszor találunk egy és ugyanazon házban egyformán épült lakásokat, amelyek közül az egyik olyan, mint egy ékszerdoboz, a másik pedig sertésólra emlékeztet. Ha egy szűk, kétszobás lakásban nyolc, vagy még több tagúcsalád van összezsúfolva, akkor nem csupán az ágyak elhelyezése körül vannak bajok, hanem a sok edény-és ruhadarab teszi túlzsúfolttá a lakást. A gyerekek is nagyon hozzájárulnak a lakás megrongálásához. Ha az anyának még munkába is kell járnia, akkor nem is lehet csodálkozni, hogy sem ideje, sem pedig ereje vagy kedve nincs a lakás rendbentartására. Ilyen esetekben sokat használ a lakásápolásban való kioktatás, sajnos, azonban ezzel nem lehet mindent elintézni, mert a lakáskérdés itt egyúttal a munkabér, a jövedelem kérdése is. Más esetben csupán csak a háziaszszony tudatlanságára vezethető vissza a lakás elhanyagolása, mert sok asszony aki már egész fiatal korában gyárba járt munkába, sohasem tanulhatta meg a háztartási teendőket. Az ilyen asszony nem tudja, hogyan kell helyesen takarítani és szellőztetni a lakást, nem ismer a lakásápolás legelemibb szabályait sem Egyik lakásban láttam például egy ágyat, amelyben két gyermek egy teljesen sötét, dohos helyiségben aludt, mig a szomszédos napos és tágas szobában egy másik ágy állott, amely a háziaszszony közlése szerint csak egyes alkalmakkor vendégek által volt használva A lakásellenőrzési intézménynek a lakásápolásra nagy figyelmet kellene fordítania, mert mit használ a legjobb lakás, ha a lakók nem tudják azt helyesen lakni. Azt az aránylag nem nag, költséget, amelyet a lakásellenőrzési bizottság fenntartása okozna, bőven kárpótolná az az eredmény, amit működésével szociális és egészségügyi szempontból el tudna érni. A lakások meglevő hiányainak , hibáinak lehető radikális megszüntetése továbbá a lakóknak a lakás helyes használati módjára és a lakásápolásra val nevelésének fontos problémája, illetve a lakásellenőrzés kötelező bevezetésének törvényes módozatai túlnőnek a cikk keretén. Ezen sorok célja egyelőre csak az, hogy ezt a rendkívül fontos és nagyon aktuális kérdést napirenden tartsa és egyúttal felhívja a figyelmet arra, hogy jelenleg igen helytelenül a lakóházak tatarozásánál majdnem kivétel nélkül az lebeg a háztulajdonosok szeme előtt, hogy a ház kívülről teljesen rendbe legyen hozva, míg a lakások tatarozásával keveset, vagy egyáltalán nem törődnek. A jelenleg folyamatban levő tatarozásoknál ez kivétel nélkül így van. Az a bérháztulajdonos, aki minél nagyobb bérjövedelemre tart számot, rendszerint nem tataroztatja házát, vagy csak a legsürgősebb külső javításokat végezteti el. Ez az eljárás azonban egyáltalában nem gazdaságos, mert az időközönkénti tatarozás elmulasztása később csak lényegesen nagyobb költségekkel pótolható s így a lakások rendbehozatala már nem egyszerű javítási munkából áll, hanem egyes épületrészeknek (úgymint padlók, ajtók, ablakok, klozet és fürdőberendezések stb.) teljes megújításával jár. Ezért minden háztulajdonos saját jól megfontolt érdeke megkövetelné nemcsak a ház külsején, hanem a teljesen leromlott lakásokban is tatarozásokat végeztetni. A súlyos gazdasági viszonyok a lakók teherbíró képességét erősen csökkentették. Ennek következménye már most az, hogy a lakások iránti kereslet már erősen lanyhult. Elhanyagolt és erősen tatarozásra szoruló lakást ilyen viszonyok mellett nem igen lesz módjában a háztulajdonosnak kiadni. A lakásellenőrzés kötelező bevezetése esetén a hatóságilag elrendelt lakástatarozások nemcsak szociális szempontból bírnak majd nagy jelentőséggel, hanem egyben módot nyújtanak a háztulajdonosoknak arra, hogy a lakásaikat kedvezőbben kiadhassák. Az ipar foglalkoztatáshoz jut, ez pediga jelenlegi nagy munkanélküliség enyhítéséhez nagyban hozzájárulna. Darabis mészw®.. . . . bevasar!501 Cement, gipsz u. Általános Anyagraktár RIPPER KÁROLY Vill., Beniczky-utca 6. szám. (Baross-utcából nyílik.) Telefon: József 302-83 Fiók: Hamzsabégi út 18-28. sz. alatt. — Kelenföldi teherpályaudvar. — Tel.: Aug. 59-541. Egészséges, száraz lakások csak „ÁRAMLÓ LEVEGŐ“ rendszerrel érhetők el feltétlen biztossággal. — Alkalmazható régi nedves falaknál, valamint új épületeknél. Prospektus, helyszíni szemle és ajánlat díjtalan. PAULUS PÁL EDE Budapest, V., Nádor-u. 19. Tel.: Aut. 120-0T ETERNIT-CSÖVEK csatornázásra vízlevezetésre, füstelvezetésre stb. Állandó raktár: STEINER BÉLA Budapest, V., Báthory u. 16. sz.Telefon: 280-74. legtermészetesebb ablakszigetelés Szereléseket végez garanciával l ég záró Paratalemezüzem ----------------------- Berlini tér 3.Tel:213-38 Vízvezeték Központi fűtés Egészségügyi berendezések Wolf Márk Fia Vill., Szigony-utca 35. Telefon: flu. 452-58. Mész- és Műhabarcs Árusító Rt. Budapest, V. ker., Géza-utca 4. szépítési vállalata B ffker., Szirtes u. 3/b. Aul. 539-14