A Munkaadó, 1933 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1933-01-04 / 1. szám

2. oldal A MUNKAADÓ 1933 január 4). Közönséges tömör faltéglákat árusító részvénytársaság Swtíapest, VI. kor., Andrássy-út S7. sz. — Tc»iefons2á.mok: Teréz 176-33 Teréz 273-34----~ — — — ■ — ni..,..«»., —rt Év fordulókor Ritkán esik meg az, hogy ilyenkor téli időben olyan konoksággal burko- lódznék be a nap ködfátyolába és vonná meg a fényét, melegét a mi vi­lágunktól, mint azt ezúttal cselekedte. Hetek óta nem. jut hozzánk a napból egy kis fény sem, ide a földre, holott elterjedt teória hirdeti, hogy: a nap az élet. Elrejtőzik és beburkolódzik és titko- lódzik előttünk a jövő is, még inkább, mint máskor. Azok. az állapotok, ame­lyek ugyanolyan sötétek és szomorúak, mint az időjárás, tetézödnek azzal a bajjal, hogy minden gazdasági elmé­let ezekben a mai időkben csődöt mond. Vagy hinnünk kellene a képtelenséget is, mert hiszen másfél évtized alatt annyi előreláthatatlan, annyi elképzel­hetetlen esemény zajlott le körülöttünk, vagy pedig el kellene vesztenünk a re­ménységünket teljesenj, mert régi el­méletek tökéletesen csődöt mondtak. A szeretet, amely pótolhatná bizo­nyos mértékig a nap hiányzó melegét, úgyszólván nem kerül megnyilvánu­lásra, mert hiszen, ha egy kis vigasz­talást akarunk nyújtani, akkor a vi­gasztalásra szorulóknak akkora tö­mege vesz körül bennünket, hogy le­hetetlen mindenkivel éreztetni a szere- tetünket, mindenkinek már nem is jut­hat vigasztaló szavunk, kimerülnénk erőnkből mielőtt az utolsóhoz elérkez­tünk volna. Pedig az emberiségnek pusztítója, megölője a 'céltalanság•, a következetlenség, a Icapkodás, a szere­tet hiánya, amelynek most mindenun- talan tanúi vagyunk. Pedig hányszor fordulhat elő az, hogy valaki talán Csak azért zárkózik el előlünk, hogy ne tudjuk meg azt, ö se tud rajtunk se­gíteni? A tervszerűtlenség pedig, egyenesen jellemzője ezeknek az időknek, nem azért, mintha tervek nem merülnének fel, hanem azért, mert eltűnnek, mi­előtt még végrehajtásra kerültek volna, annyi az akadály, amely lehetetlenné teszi érvényesülésüket. És milyen fárasztó ez a támolygás, ez az ingadozás, ez a céltalan tevé­kenykedés, amely ma jut osztályré­szünkül, amikor mindenki legalább más­nál szeretné látni, hogy szilárdan és egyenesen megy valamely cél felé, amelynek a helyességéről és elérhetősé­géről szíve mélyéig meg van győződve. Hogy mennének utána a tömegek, hogy követnék őt és milyen hálásak lenné­nek neki. Persze, annak aki a célt kitűzi, amely után meggyőződött biztossággal indul, annak nemcsak hirdetnie kell a cél üdvözítő voltát és nemcsak magyaráz­nia kell azt, hogy az üdvösséget csak úgy érhetjük el, ha efelé a cél felé törekszünk mindnyájan, egyesült erő­vel, kitartással és meggyőződéssel, ha­nem cselekednie is, tenni is valami olyat, ami reménységet ébreszt és ki­tartást arra, hogy a küzdelmes utat vele együtt az emberek a célig megte­gyék. Hogy nem lehet mindent egy­szerre elérni, hogy tűrni, talán szen­vedni is kell sokat azért, hogy a cél többé-kevésbé megközelíthető legyen, az bizonyos, de valaminek a révén látni kellene azt, hogy közeledünk hozzá, hogy van reménységünk az elérhetésére. Ez az, ami a mai nemzedékből mind­inkább kivesz: a reménység. És ez bé­nítja meg tökéletesen, amint megbé­nítja a csalódás azt a szerencsétlent, aki már a kétszázadik helyen kopogtat ■munkáért és mindenhonnan elutasítás­ban van része. A munkaalkalomnak, a keresés lehe­tőségének valami lehetősége kell, hogy teremtődjék és rögtön érni fog, erő­södni fog a reménység, az emberek ereje, kitartása. A munkaalkalmat pedig, a kereset le­hetőségét elsősorban az építkezés meg­indításával lehet elérni. Itt kell kezdeni a küzdelmet, a valóság, a megvalósítha- tás terén és ha ezen a téren mozdul meg az élet, akkor követni fogja a hit, a re­mény és a túláradó szeretet azt, aki ezt a megindítást lehetségessé tette. És mert ez így van, mert ez tagadha­tatlan, azért kell bíznunk abban, hogy meg fog indulni ebben az évben az épít­kezés és el fognak múlni azok a kétség- beejtöen ködös szomorú napok, amelyek lelkünkre olyan keserves módon nehe­zednek. És mert ennek a mi hitünk szerint Köztudomású az, hogy a közelmúlt esztendők építőgyakorlatából úgyszól­ván teljességgel kiszorították a magán­építészeket, akiket pedig a dicső múlt, a törvényes jog és hivatás szerint e té­ren vezető szerep illet meg. Gazdasági életünknek alig akad még egy terré­numa, ahol az önös érdekek hajszája ilyen könyörtelen módon az elevenbe vágott volna. A Budapesti Mérnöki Kamara 1932. évi statisztikája 356 magángyakorlatot folytató építészmérnököt tart nyilván. (Ez a szám nem olyan nagy, hogy az ál- lamházartás fölös megterhelése nélkül ne lehetett volna úgy a múltban, mint a jelenben foglalkoztatni. Azonban mit látunk. A közmunkák tervezésének 75 százalékát köztisztviselők és tanárok kapják. A hivatalos műszaki testületek vezérkara ebből a táborból verbuváló­dik úgy, hogy a magánépítészek a munka- és kenyérnélküli esztendők kál­váriáján át kénytelenek létfeltételeik megmentése érdekében külön tömörülni és megalapítják 1931 derekán a Ter­vező Magán építészek Országos Egyesü­letét. A kar legkiválóbbjai és a legte­hetősebb magánépítészek sorakoznak fel Fischer József kir. tanácsos mellé, hogy megmentsék a teljes megsemmi­süléstől és elkallódástól a háttérbe szo- rítot magánépítészi kart. Vita tárgyát nem képezheti, hogy a magyar állam a trianoni csonkítás után nincs abban a helyzetben, hogy a köz­pénzekből fizetett, egész életükre csalá­dostól ellátott, nyugdíjjal biztosított köztisztviselőknek és tanároknak a köz­munkák tervezése révén fizetésüket sokszorosan meghaladó mellékjövedel­met osztogasson. Különösen meggondo­lásra késztet az a tény, hogy a közel­múlt közmunkáinak tervezési megbízá­sát nem is annyira az alacsony fizetési fokozatban lévő műszaki köztisztviselők kapták, hanem azok, akiket a közület egyébként is a megfelelő anyagiakkal alátámasztott kitüntető vezető pozíci­ókba helyezett. A műszaki közisztviselőknek a fel­adata nem a tervpályázatokon való részvétel, nem az épületek megtervezé­se, azok művezetése és felülvizsgálata; hanem mint az építtető hatóságuknak megbízottai, az építkezéseket készítsék elő, adminisztrálják és ellenőrizzék. Ezzel szemben a tervező és tanácsadó magánépítészeknek munkaköre: terv- pályázatokon való részvétel, az épületek megtervezése, a szükséges munkatervek, részletrajzok és költségvetések elkészí­tése, a műszaki munkálatok vezetése és végül azoknak műszaki felülvizsgálata. Kétségtelen az, hogy a műszaki köz- tisztviselőknek is műszakilag képzettek­nek kell lenniök. Ezen gyakorlatot azonban szerezzék meg hivatalbalépésük előtt. Az állam­nak kell gondolkodnia arról, hogy a jö­vőben műszaki közhivatalokba a protek­cionizmus mellőzésével, képzett és gya- lattal bíró egyének kerüljenek. Köztudomású továbbá az, hogy tanári állásra csakis olyan egyéneket hívtak meg a múltban, akiknek az arra való műszaki magángyakorlatuk már meg­volt. Feladatük a műszaki tudományok előadása, az ifjúság nevelése és okta­tása, valamint szabad idejükben a tárgykörükbe tartozó irodalmi és tu- mányos működés. A tszemléltető oktatást, a modern szerkezetek és anyagok ismetetését, to­vábbá azoknak helyes alkalmazását pedig a tervező és tanácsadó magán­így meg kell történnie, azért állíthatjuk azt, hogy nem képmutatás, se nem meg­szokás kifejezője az, amikor mi soraink végén olvasó közönségünk számára oda­írjuk az évforduló alkalmával a mi kí- vánságunkat, amely olyan egyszerű és olyan megszokott, amilyen őszinte: Boldog újévet kívánunk! építészek által tervezett és építés alatt levő munkákon mutassák be. A középítlkezések megtervezése, mű­vezetése és felülvizsgálata nem a taná­rok feladata és munkaköre. Mégis azt láttuk, hogy a középítke­zések és közpénzek támogatásával lé­tesült építkezések tervezési és műveze­tési munkálatainak jelentékeny részét ők kapták meg, amely munkákat a leg­több esetben közpénzekből fenntartott hivatali helyiségekben, a köz által fize­tett fűtés és világítás mellett végeztet­ték, igen sokszor alkalmazottak egész seregével. Ennek szükségességét pedagógiai szem­pontból azzal indokolni, hogy a taná­roknak szükségük van arra,^ hogy álta­luk készített tervek kivitelezésével nekik is a való élettel kapcsolatuk meglegyen, magyarázni nem lehet! Köztudomású az, hogy a tervező épí­tész hivatása oly nagyfokú odaadást, oly teljes munkakészséget követel, hogy ezt, a munkakört sem a már egy oldal­ról teljes mértékben igénybevett peda­gógus, sem az állam szolgálatára egész erejével és tudásával köteles műszaki tisztviselő, betölteni nemjképes. Ezzel kapcsolatban elégséges rámutatnom a közmunkák során felmerült hallatlan túllépésekre és visszaélésekre, amelyek alkalmasak arra, hogy egyrészt a ta­nári és köztisztviselői, de másrészt az egész tervező építészi kar hitelét és a nagyközönség bizalmát megrendítsék. Teljes elismeréssel adózunk dr. Fabi- nyi Tihamér m. kir. kereskedelmi mi­niszter őkegyelmesf,égének, aki ezen ál­datlan állapotoknak az 1932. október 26-án megjelent és a közszolgálatban álló mérnökök önálló magángyakorla­tának szabályozása tárgyában kiadott 166.642/932—II. szí. rendeletével vetett véget. Ezen rendelet szerint „a közal­kalmazásban álló mérnökök kötelesek az pnálló mérnöki magángyakorlat kö­rébe eső minden egyes megbízásnak elvállalása előtt hivatali felettes ható­ságuknak erre vonatkozó engedélyét ki­kérni.” (1. ,§.) Továbbá „a válságos gazdasági helyzet tartama alatt- a mér­nöki magánmunka elvállalására vonat­kozó engedély csak kivételesen és kü­lönös indokok fennforgás esetén adható meg;” (3. §.) A Tervező Építészek Országos Egye­sülete az 1932. évi I. közgyűlésén elő­terjesztett elnöki jelentésben összegezi mindazon teendőket, amelyeket a jövőre vonatkozóan, az építőipari élet reorga­nizációja szempontjából szükségesnek tart. Ezen előterjesztés vonatkozó ré­szei alább következnek. Egységes, új építésügyi szabályzat az egész ország terfilelére Készítessék el az új és az egész or­szág területére vonatkozó építésügyi szabályzat. Mondassák ki végre a ter­vezés és kivitelezés munkaköreinek in­tézményes szétválasztása. Az előváro­sok beépítésére a jövőben fordítassék nagyobb gond. Készíttessék el ezen te­rület szabályozási terve tervező építé­szek által és az egyes épületek terveit is ezen munkáknál a jövőben csakis ter­vező építész készíthesse el. Ez a meg­oldás az egyedüli garancia arra vonat­kozólag, hogy elővárosaink képei a jö­vőben ne legyenek olyan sivárak és szomorúak, mint ma. Továbbá tegye le­hetővé az új szabályzat ia sorház, vagy ikerházak alapján a kisebb telékparcel- lákra való építést, a szabályozási ter­vekben előírt beépítési mód szerint. A tervszerűtlen és rossz 1 beépítés követ­keztében így legalább nem lesz elrontva az ,elővárosok képe 50—100 évre. De nemcsak az elővárosokra vonatkozzék az építésügyi szabályzat eme kikötése, hanem oly Ikülönösképen megbecsülendő területek beépítésére is, mint pl. a Ba­laton környéke. Fentiek kapcsán hangsúlyozottan le kell szögeznünk: véget kell vetni a szé­kesfőváros perifériális területein (Alsó- rákosi rétek, Zugló, Kőbánya, Lágymá­nyos, budai hegyvidék stb.) folyó terv- szerűtlenül és rendszertelen építkezések­nek, amelyek elviselhetetlen terhet ró­nak a főváros adófizető polgárságára. Tűrhetetlen állapot az, hogy egy-két szórványosan épített ház miatt kelljen a fővárosnak a közműveket létesíteni és teljesen felesleges befektetéseket esz­közölnie. Számos külföldi város mutat példát a helyes megoldás lehetőségére: a tervszerűen előkészített városfejlődési iránynak megfelelően elkészíttetnek az összes közművek, a telektulajdonosok kötelesek tökeiket záros határidőn belül beépíteni, mert ellenesetben kisajátítási eljárás alá kerülnek. Városok és községek felmérése Ezen munkálatok sürgős elkészítését nemcsak az azonnali munkaalkalom te­kintetéből, de főleg közérdekből kell kérni a magas kormánytól, mert szin­te jóvátehetetlen hibák serege szárma­zott már eddig is és származik még to­vább is ezen felmérések hiánya folytán. Városok és községek helyes telekpolitikája A belügyi kormány kéressék fel oly értelmű rendelet kibocsátására, amely­ben kötelezi a városokat és községeket, hogy a jövőben fejlesszék ki a helyes telekpolitikai rendszert. Ez abból áll, hogyha jelenleg beépítetlenül álló, de a közeljövőben a természetes fejlődés kö­vetkeztében beépítésre kerülő telektöm­böket szerezzék meg lehetőleg olcsó áron,. Készíttessenek el tervpályázatok útján az azok rendezésére, illetve beépí­tésére vonatkozó tervek, amelyeket a le­hetőség szerint lássanak el közművekkel és azután felosztva kis telek-parcellák­ra, egységesen, tervszerű beépítés köte­lezettsége mellett adják el az építeni szándékozóknak. A városok és községek ilymódon a rendelkezésükie álló terüle­teket nemcsak helyesen és korszerűen építenék be, hanem 1. hasznot hajtaná­nak önmaguknak, 2. hathatósan megvé­denék a kistelkeket venni és családi há­zakat építeni szándékozókat a lelketlen telekuzsorásoktól, 3. az ilymódon meg­épített családi házak, lakóházak, lakó­telepek nemcsak jól, rosszul termelt magánvagyon-tárgyat képviselnének, hanem tudatos, célszerű munka eredmé­nyeként keletkező értékes nemzeti va­gyont képeznének. Tervezet a kir. h'fes mérnöki intézmény megszervezésére A magyar vidéken a műszaki kultúra tekintetében, úgyszólván, balkáni álla­potók uralkodnak; kifejezetten mérnök- hiány van. Ezzel szemben a fővárosban ijesztő arányokban feldagadt a munka- nélküli mérnökök száma és egy való­ságos szellemi proletariátus van kiala­kulóban. Nagyszabású közmunkák megindítá­sáról, amelyek foglalkoztatnák a fővá­rosba telepedett munkanélküli mérnök­ség tömegeit, az ország kedvezőtlen anyagi helyzete folytán, szó sem lehet. Emellett az elmúlt évtized oly nagy­tömegű kvalitásos mémökanyagot ter­melt ki, amelynek tétlensége valóságos nemzeti csapást jelent. Gondoskodni kell tehát — a fentiek­ben említett nagyszabású munkaalkal­mak híján — oly kisebb megélhetési le­hetőségek feltárásáról, amelyek a mű­szaki emberek ezen nagy tömegét egy­részt ellátják, másrészt elszívják a fő­város területéről. Fentiek előrebocsátása után nyilván­való az, hogy, ha a tervező építészek és mérnökök, általában magánmérnö­kök számára a fővárosban elfogadható állapotokat akarunk teremteni, valami­lyen formában vissza kell terelni a A magánépítész Irta: vitéz Sándor József építészmérnök, a Tervező Magánépítészek Országos Egyesülete titkára

Next

/
Thumbnails
Contents