A Munkaadó, 1933 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1933-01-04 / 1. szám
4. oldal bG ízes Vár is 30 éves szerkesztői évforduta Eddig nem emlékezhettünk meg róla, de most, hogy a kritikus év letelt, úgy érezzük, mégis meg kell írnunk, hogy a múlt esztendőben telt le 30 éve annak, hogy lapunk szerkesztője, Farkas Elek tollából az első önálló mű, névaláírásával, a nyilvánosság elé került. A Magyar Géniusz, Hevesi Józsefnek és Karczag Vilmosnak akkor elismert szépirodalmi hetilapja közölte azt a kis munkát, amelyet mai lapszámunk tárca rovatában mi is lenyomtatunk s amelyből kitűnik, hogy Farkas Elek, bár irodalmi téren tárcaírással kezdte meg munkálkodását, a tárgy, amelyet megfogott, már akkor is szociális irányú volt. Ugyancsak a múlt év nyarán múlt el harminc esztendeje annak, hogy a „Rákos Vidéke" című, Rákoszszentmihályon megjelenő helyi lap szerkesztését és kiadását vállalta. Az alább felsorolt adatok beszámolnak szerkesztőnknek változatos elfoglaltságú élete folyásáról és tájékozást adnak arról a sokoldalú irodalmi munkálkodásról is, amelyet eddigi élete folyamán kifejtett. Farkas Elek Budapesten, 1873 május 9-én született. Édesatyja, néhai Farkas Ignác is építőmester volt és ő 1888-ban szintén az építőpályán kezdett, mint gyakornok dolgozni, elvégezte az építőipariskolát, majd építőmesteri képesítést szerzett és 1907-ig építőmesteri tevékenységet folytatott. Ekkor azonban az újonnan alakult Magyar Építőiparosok Országos Szövetségének és a Budapesti Építőmesterek Szövetségének előbb főtitkára, majd igazgatója lett s ezt a tisztséget ma is betölti. Időközben az építőipari tevékenységen kívül 1902-től 1904-ig a „Rákos Vidéke" lapot szerkesztette és kiadta és attól csak édesatyjának megbetegedése következtében vált meg, attól fogva egészen az építőiparnak szentelve munkásságát. Mint az építőipari szövetségek igazgatója, tanulmányi és egyéb megbízatásokkal képviselte szövetségét csaknem az összes magyar vidéki helyeken kívül Bécsben, Berlinben, Münchenben, Casselben, Eisenachban, Nürnbergben stb. A Deutscher Arbeitsgeberband für das Baugewerbe gyűlésein. Szövetsége megbízásából részt vett a Nemzetközi Építőipari és Közmunka-kongresszusok ülésein Brüsszelben és Rómában, legutóbb pedig Londonban. Rómában a kongresszuson a kollektív szerződésekről szóló külön előadmánnyal szerepelt. 1910-től fogva, amikor a Magyar Építőiparosok Országos Szövetsége a legtöbb európai állam építőipari szövetségével munkaügyi kartelszerződéseket kötött, ezek előkészítésén a különböző országokban vett részt és ő írta alá az osztrák, a német, a dán, norvég, svéd és Svájci építőiparosok szövetségével az időnként megújításra kerülő szerződéseket. A Nemzetközi Építőipari és Közmunka-kongresszusok bizottsága Központi Intéző Bizottságnak tagjává, a római kongresszus pedig szakosztályi alelnökévé választotta. Magyarországon pedig az országos Iparegyesület és a Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara választotta levelező tagjává. A háború előtt egyébként választmányi tagja volt a Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének és a Nemzetközi Munkásvédelem Magyarországi Egyesületének. 1910-től 1913-ig munkaadó részéről alelnöke a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztárnak, amely 1912-ben Bécsbe, Berlinbe, Hamburgba, Leipzigbe és Dresdenbe küldte ki a külföldi pénztári székházak és ügykezelés tanulmányozására. Ismételten küldte ki a Kerületi Pénztár Schibe és Cigaléria szanatóriumok megvizsgálására s a szolgáltatások ellenőrzése ügyében. Zürichben és Bernben a svájci építőiparosok szövetségének anyagtermelő és elárusító szövetkezetét tanulmányozta a magyar szövetség megbízásából és tanulmánya alapján alakult Budapesten is hasonló szövetkezet. Az Országos Munkásbiztosító Pénztárnak 1913-tól az intézmény autonómiájának megszüntetéséig elnökségi tagja volt. A Magyar Munkaadók Országos Szövetsége megalakulásakor igazgatójává választja s ezt a tisztéget a háború kitöréséig viseli. A mozgósításkor azonnal bevonult és Przemyslben teljesített szolgálatot a háborúban a vár feladásáig, azután 39 hónapig orosz fogságban volt. Az építőipari szövetségi tisztség elvállalása után már 1907-ben A Munkaadó szerkesztőjévé nevezték ki és így folytathatta újságírói működését, amelyet már kora ifjúságában kezdett meg egyes napilapokba és az Esti Újságba írott cikkeivel. 1907-től máig jóval több, mint 2000 önálló cikkelye jelent meg, saját szerkesztésű lapjaiban, munkásbiztosító, ipari szak- és munkaadói irányú cikkelyei a legtöbb magyar szaklapban, több budapesti és igen sok vidéki napilapban és a Prágai Magyar Hírlapban. A Magyar Közgazdaság Újéve című 1924-ben megjelent cikke egészen Amerikáig utat talált. Külföldön az Österreichische Gerwerbliche Arbeiterzeitung (Wien), a Das Baugewerbe hetilap (Wien) közöltek tőle a háború előtt, a háború után pedig a Stavitelsky Prehled prágai lap építőipari és munkaadói irányú cikkeket. A háborúból visszatérve a Lakásépítő Miniszteri Biztosság műszaki osztályán teljesít szolgálatot addig, míg a kommün onnan politikai megbízhatatlanság címén el nem távolítja. A bolsevisták letörése után a honvédelmi minisztérium helyreállítási osztályán nyert alkalmazást, majd 1920 nyarán a Baross Szövetség választja meg igazgatójává s ezt a tisztséget 1925 tavaszáig tölti be, amikor újból a Budapesti Építőmesterek Szövetsége igazgatói állását foglalta el, amelyben máig is működik. A kommün után 1919 őszén megalapítja és szerkeszti a Rákosvidéki Uj Nemzedék című hetiapot, 1920 végéig. 1920 augusztusában rábízzák a Baross Szövetség című lap szerkesztését, amely az ő működése elején hetilappá lett és amelyen 1930. év végéig szerepelt szerkesztőként. Főmunkatársa 1922-től, 1923 tavaszától pedig felelős szerkesztője a Vállalkozók Közlönye —A Munkaadó című hetilapnak, amely 1926-ban újra az A Munkaadó címet veszi fel s azóta Farkas Elek szerkesztésében jelenik meg. A Középosztály Nemzetközi Szövetségének Magyarországi Szervezete 1923- ban az ő kezdeményezésére alakult meg és választotta őt titkárává s kiküldte Bernbe a Nemzetközi Középosztály Egyesülés előkészítő nagy értekezletére, majd 1924-ben Interlakenbe, annak alakuló ülésére és 1925-ben Luxemburgba a Felső Tanács ülésére. Ezalatt az idő alatt a svájci Mittelstand folyóiratban is jelentek meg cikkei és ugyancsak németül jelent meg W. Kuleman szerkesztésében a hatkötetes Die Berufsvereine című mű második kiadásában az Ungarn című résznek Die Organisation der Arbeitgeber című fejezete, Leonhard Simioni Nachfolger berlini cég kiadásában 1913-ban, az Atti de terzo congresso internazionale delle costruzioni e del Lavori publici-ben (Roma) 1913 Carlo Colombo a Contratto colettivo című tanulmánya jelent meg. Az OTI önkormányzatának újra életrehívása alkalmából a közgyűlés, a kerületi választmány, az igazgatóság és az elnökség tagjává választják és azóta ott is élénk tevékenységet fejt ki. Különben is társadalmi téren folytatott munkásságát jellemzi, hogy már a háború előtt munkatársa a Kis Adolf szerkesztésében megjelenő Munkásügyi Szemlének 1910—1924-ig, később a háború után tagja lesz a Munkaügyi Közlöny félhavi lap szerkesztőségének, majd a Munkaügyi Szemle szerkesztőbizottságának. Építőipari téren a lapszerkesztésen és cikkleírásokon kívül Edvi-Illés Lászlóval együttesen írta meg a „Magyar Építőiparosok Országos Szövetsége Észrevételei az új Ipartörvény tervezetére” című füzetet 76 oldalon 1908-ban és ugyancsak vele együtt szerkesztette és adta ki 1910-től 1914-ig a Munkaadók Évkönyvének öt kötetét. Önálló füzetként jelent meg az Építőipari Követelések Biztosítása (1909.) és a Herék (1908.) című füzete. Szerkesztette az Építészek Naptárának 1924. és 1925. évi köteteit. Sohse halunk meg! Irta: Farkas Elek. A hatvani utca bankár mulatságot rendezett leányának névünnepe alkalmából. A leány 18 éves volt és férj után kellett látni; a férjszerzésre pedig a legalkalmasabb mód a leány vagyonának ragyogtatása. A bankár arról tudvalevő volt, hogy a leggazdagabb pénzemberek egyike, s a leányasem púpos nem volt, sem kancsal, tehát a meghívott társaság férfitagjai kivétel nélkül megjelentek. Szép számmal jöttek szüleik kíséretében a leányok is, hiszen Elvirát utóvégre is csak egy férfi veheti nőül. No már pedig, ahol szép leányok és fiatal urak vannak együtt és a cigányról sem feledkeznek meg, ott vígan folyik az élet! Éjfél felé már bizonyára szaporán kopog majd a padló. is a padló alatt, a földszintkis szobájában, melyet haloványan világít meg a petróleumlámpa, az ágy előtt fiatalember térdel és kezében szorítva tartja beteg édesszülője láztól égő karját. A beteg nem mozdul. Úgy látszik elaludt. A fiú nem mer az arcába nézni, fél a csalódástól. De nem. Hiszen anyjának keze még meleg, sőt forró. Aggódva lesi a szegény nő, keblének kínos hullámzását. Az orvos a mai naptól tette függővé, hogy anyjával fog-e lakni tovább is, vagy elköltözik a jó asszony a szeretett férfi után és ketten fogják őt szemmel tartani a mennyből, őt, aki nem nézhet rájuk többé ,az életben soha. Azután remegve gondol arra, hogy az a dongás, ami most fölülről hallatszik, lármává erősödik, hogy felkölti az ő szegény jó anyját jótékony álmából, hogy az örök álomba kergesse. Óh, hogy minek is jött ide laknás, ebbe a zajos házba... ? De mikor itt közel volt a bankhoz, olcsóbban kapott lakást főnöke házában és délre is eljöhetett ide, ehhez a beteg asszonyhoz, aki akkor még egészségesebb volt. És milyen jót tett a csüggedő férfinek a biztató anya társasága! Hogy erősítette bizalmát, mikor jóságosan festette jövőjét. Hiszen igaz, hogy lassan megy az emelkedése, sokáig és sokat kellett tanulnia s a díja szerény állás volt, de majd csak halad lassan és milyen szépen fognak élni együtt nem ketten, hanem hárman, négyen, a jó nagyanya, a szép feleség, a kedves gyermekek s a szorgalmas férfi, mindinyájok reménye ... A cigányok ott font tust húztak és éljenzett a társaság. Egy ifjú felköszöntötte a házigazdát és családját — különösen a leányát.S a bankár örül a hízelgő szónak, a felesége büszkén tekint a leányára, Elvira pedig pirul és, meg van győződve róla,, hogy a fiatalember igazat mondott, mikor azt állította, hogyő igen szép, nagyon jó. A szónok pedig esküdni merne rá, hogy a gazdag leány kezéért a versengőket megelőzte legalább egy lófejjel... Az éljenzés és a tus okozta zaj fölverte a szegény beteget. Körülnézett, meglátta fiát és elmosolyodott. Azután egyszerre ijesztővé vált az arca. Elkezdett beszélni. Beszélt a halálról, mely már érte jön. Mert jön már, ő látta az előbb. Most meg hallja a zajt, a dobogást, azt a mormogást, amivel kísérik a szellelmek. Úgy zúg a feje, olyan nehezére esik alélegzés. De jó lesz, majd ott fönt, ott az ő ura mellett. Igen, mind a két uramellett. Az, örökkévaló Úr szeretni fogja az ő jó leányát és ő imádni fogja. És majd ő is imádja az ő urát. És milyen boldog lesz ő odafönt. Együtt lesz azért a fiával. És, örülni fog a jó feleségnek, a ragyogó gyermekeiknek ... (Megnyugodott. Odafönt csendben voltak. De most táncra szólította a fiatalságot a zene. Eleinte hallani lehetett a dallamot, de azután a vad dobogás közepette csak a nagybőgő hangja szólott ,kísértetiesen. A beteg nőn ott lenn erőt vett a félelem, a láz. Leugrot az ágyról, fiára borult, kiérte, ne adja oda annak a csúnya embernek, az nem viszi őt az urához. „Odafönn” csend van és boldogság, de ez zajjal jön, szörnyű lármával. ... és sikoltott és jajgatott és kérte fiát szívrepesztően. Karjai görcsösen fonódtak fiának a nyaka köré és szinte megfojtotta őit kétségbeesésében. Azután hangosan sikoltott. Karjai leoldódtak a szeretett fiú nyakáról és tompa zuhanással borult a nehéz test a fedetlen padlóra. IS az ifjú ráborult a hűlni kezdő tetemre, csókolgatta a néma ajkakat és sírt, csak sírt... " ... Fönt pedig a fényesen világított teremben, a cigányzenétől és a bortól fölhevült aranyos fiatalság járta a csárdást, lobogtak a kendők, dobogott a padló s a táncosok a zene egy élénk fordulatának hatása alatt tele torokkal kiáltották, hogy: „Sohse halunk meg!” A MUNKAADÓ Celluloid ajtóvédők és kilincsek Higiénia Celluloid Ipar, vezérképviseli BOJÁR ÉS TÁRSA Budapest, Margitsziget (Alsórész) Telefon: 28-7-52. 1933 január 4. SXAKIRVDAUIM 42 Wohnhäuser von 8000 bis 30.000 RM A Bund Deutscher Architekten-nek württenbergi és hohenzollerni országok kerülete 1932 április és május hónapjaiban Stuttgartban kiállítást rendezett, amelynek címe volt: „A ház és költségei ma." A kiállításon egycsaládos házak tervei szerepeltek, amelyeknek építési költségeit 8000—30.000 birodalmi márka között irányozták elő. A kiállítás célja az volt, hogy olcsó és közepes áru családi házakat az általános gazdasági helyzethez alkalmazva és a mai építőáraknak megfelelően s amellett az újabb idők kívánságainak és berendezéseinek megfelelően állítsanak elő. A fent idézett cím alatt szép füzetben a kiállításon bemutatott tervanyag kiválasztott tervei vannak összegyűjtve. A gyűjteményben szerepelnek egy emeletsoros házak, amelyen a lakó-, háló- és gazdasági célú helyiségek a mellékhelyiségekkel együtt egy emeletsoron vannak elhelyezve, s amelyek a legszűkebb viszonyokhoz alkalmazkodnak. Vannak azonban földszintes házak padlástérrel, amely második emeletsorként szerepel. Ez a típus kevésbé népszerű és azért az egyemeletes, lapostetős házak tervei is megfelelő számmal vannak a füzetbe felvéve. Ezek között vannak azonban nyereg- és manzárdtetős házak is, amelyeknek a padlástere egészen, vagy részben lakássá van kiképezve. Szerepel a tervek között a normális ikerház, valamint az emeletes ikerház is. Megtaláljuk a sorházak terveit, valamint a két és félemeletsoros házét is. Ilyen térképen úgyszólván minden igénynek megfelelő terveknek a modellje benne szerepel a szépen kiállított füzetben, amelyhez a tervek bemutatása előtt úgynevezett bevezető írás szerepel, amelyet a füzet összeállítója, dr. Ing. Richard Döcker stuttgarti tervező-építész írt, a B. D. A. tagja. Az olvasó ebből magyarázatot kap nemcsak arról, hogy mit jelentenek a füzetben közölt tervek, hanem tájékozódhatik a jó vagy a rossz terv jellegzetességeiről, a tervező-építész tiszteletdíjáról és az építőköltségekről, úgy, hogy a füzet éppen úgy hasznosítható a szakember, mint az építtetni szándékozó részére. Minden terv mellett rövid magyarázat van és meg van jelölve az előirányzott építőköltség márkákban. Ez természetesen a magyar viszonyokra nem alkalmazható, mert hiszen nálunk az építkezés költségei a Német birodalmi építkezési költségekhez képest aránytalanul kedvezőbbek az építtetőre nézve. A terveket, magától értetődőleg, mert hiszen egy kiállítás kiválogatott anyagáról van szó, különböző építészek készítették s a füzetet Julius Hoffmann stuttgarti műszaki könykiadó cég adta ki. A füzet lapunk kiadóhivatala útján is megszerezhető.