Építőmesterek Lapja - A Munkaadó, 1934 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-04 / 1. szám

2. oldal ÉPÍTŐMESTEREK LAPJA — A MUNKAADÓ 1934 január 4. Istenbe és magyar hazánkba vetett bizalommal és szeretettel üdvözlöm olvasóközönségünket és ezek élén a magyar építőmesteri gárdát­­— ké­rem őket, hogy teljes erővel, szívvel és összefogással munkálkodjanak meg­csonkított hazánk és tönkretett ipa­runk régi nagyságának visszaállítá­­­sán. És kérem az összes hivatalokat és egyéneket, akik velünk összekötte­tésben állanak, hogy ebben minket támogatni kegyeskedjenek. E jelszó alatt jelentünk meg új alakban, de a régi hagyományok nyo­mán. Egységesen, mint egyesülé­seink összességének lapja, egyesülé­seink harmonikus megegyezése alap­ján. Lapunk nem szolgál semmiféle üz­leti vállalkozást, nem jelent senki ré­szére üzleti hasznot d önzetlenül, őszintén kívánja szolgálni az építő­ipart és ezzel kapcsolatban az építő­­összesség érdekeit. Csak az lehet az ipar igazi hangja, amely az ipari körök szívéből kerül elő azzal az önzetlenséggel, amely­ik­el mi terveztük. Kérem elsősorban kor­társainkat , hogy ezt a hangot ér­vényesítsük minden munkánkban és ez a hang jusson érvényre az új Építőmesterek Lapja — A Munkaadó lapunkban. E hang lehet erős is, ha kell, de legyen mindig igazságos. E hang szolgálja az általános építő­ipari, építőmesteri érdekeket és eze­ken az általános érdekeken belül­ ke­ressük és találjuk meg a mi egyéni ér­dekeinket. Ne bántsunk mást, keressük a meg­értést, a szeretetet, de ha ezt nem, ta­láljuk, mutassuk meg, hogy harcolni is tudunk igazunkért. Ne kívánjuk senki jogait megcson­kítani, de ne engedjük a mi jogain­kat sem. Hajlandók vagyunk változ­tatásra is, ha ez tökéletesítést jelent, de csak úgy, hogy senki jogai csor­bítva ne legyenek. Mi akarjuk, hogy ipari és építő­mesteri ügyekben, a mi hangunk le­gyen az irányadó — ez jogunk és kötelességünk. A Munkaadót egyesítettük az Építőmesterek Közlönyével, nem mintha e két lap külön-külön nem tett volna eleget hivatásának, de mert egyesített lap keretében többet és jobbat tudunk nyújtani. Hogy szükséges az ilyen lap , az kétségtelen! Nehéz viszonyok között vagyunk, az építőiparnak valódi hangja alig hallatszott, legalább még ■ma nem igen értették azt meg mi­­nálunk. Értsenek meg bennünket, értsék meg, hogy az építőipari munka oly produktív munka, amelyhez szüksé­ges szaktudás, kockázat oly nagy, hogy azt meg is kell fizetni. Lehetet­len árak, lehetetlen munkafeltételek, határidők stb. ellen küzdenünk kell és küzdeni fogunk minden eszközzel. Ez kötelességünk nemcsak a magunk érdekében,, de kárunk és közérdek szempontjából is. Ha lesz a jövőben is olyan, aki ebben akadályozni fog, azt ne kíméljük. És hogy a­ magyar­ építőipar és építőmester­ség reális, tiszteséges, becsületes legyen, hogy ebből kiirt­hassuk a férgesét,­­ hogy e pályán tiszteség­esen, becsületesen munkál­kodva megélni is lehessen, ezt hirdet­jük mi és ehhez kell nekünk e lap. Isten adja, hogy e lap hivatását oly sikerrel teljesítse, mint ahogy ezt elképzeltük. Írta: Háiffory István . Az Ipartestület újévi üdvözlése Nagy számban jelentek meg újév nap­ján délelőtt a Budapesti Építőmesterek Ipartestületének tagjai Báthory István elnökük lakásán, hogy kifejezést adja­nak iránta érzett szeretetüknek és an­nak a bizalomnak, amellyel őt az egész kar körülveszi. Az öss­zejövetel alkalmával Pintér Oszkár, a Magyar Építőmesterek Egyesületének alelnöke fordult Báthory Istvánhoz a következő beszéddel: Szeretett Elnökünk! Kedves Barátom! Ipartestületünk Elöljárósága tiszteleg Nálad, hogy kifejezze előtted jó kíván­ságait, minden jót kívánjon úgy Neked és kedves családodnak az új esztendőben és én örömmel vállaltam el ezen meg­tisztelő megbízást, hogy úgy az Elöl­járóságnak, mint az Ipartestület minden tagjának jókívánságait tolmácsoljam. Amidőn Ipar­testületünk Elöljárósága az Új esztendő alkalmával régi jó szo­kásának megfelelően tiszteleg elnökénél, ez a­ tisztelgés elsősorban az elnök sze­mélyének szól, de a személyes üdvözlé­sen kívül rendesen alkalom kínálkozik arra is, hogy felvessük mindazokat a problémákat, amelyek bennünket foglal­koztatnak és amelyek korunkat legköz­vetlenebbül érintik. Az Új esztendő­­nap­ján kiragadjuk magunkat a mindennapi életből és mintegy cezúrát vonva, elgon­dolkozunk a múlt­­eseményei fölött, gon­dolkozunk arról, hogy mi történt, avagy hogy minek kellett volna történnie; néz­zünk a jövendőbe s elmélkedünk afölött, hogy korunk érdekében milyen útirányt kell hogy kövessünk. Ipartestületünk nemrégen választott Téged közfelkiáltással elnökévé és meg­választásod alkalmával tartott székfog­lalóban Te bőséges programot adtál, hogy milyen célkitűzéssel akarod Ipar­testületünket vezetni. Ezt a programo­dat mindenki nagy helyesléssel fogadta és annak teljesítését Ipartestületünk teljes bizalommal várja tőled. Nehéz problémák ezek, amelyekben ipartestüle­tünk már­­eddig is nagy munkát végzett és amelyek végleges megoldásához, jól tudjuk, még erős és szívós munkára lesz szükség. Úgy, mint minden esztendő végén, úgy most is sürgőssé vált az építő ipartör­vény megalkotása, és ahányszor ez a fontos kérdés napirendre kerül, mindig nagy izgalmakat vált ki belőlünk, ami nem is csoda, hiszen­­súlyos érdekellen­tétek kielégítéséről van szó. De ilyen fontos törvénynek hatalmi szóval, határ­időre való elintézése lehetetlen, és csu­pán akkor lesz ennek megoldása lehet­séges, ha a gazdasági viszonyok meg­változásával nyugodtabb légkörbe kerü­lünk,­­amikor is azután az ellentétek is könnyebben kiegyenlíthetők. Valamennyiünk fő kívánsága, hogy elintéztessenek a mérnöki kamarával való kérdéseink; valamennyien óhajtjuk, hogy a tervező építészekkel helyreállít­­tassék az a régi jóviszony, mely azelőtt fennállott és amely az építési tevékeny­ségnek mindig csak hasznára volt. Úgy vélem, hogy ha az a szándékunk valóra válik, hogy az építőmesteri tevékenység és szaktudás nívóját műegyetemi szín­vonalra emeljük, úgy mindazok az ér­dekellenétek, amelyek az építőmesteri tevékenység szabályozására vonatkoz­nak, önmaguktól meg fognak oldódni és akkor megoldódnak egyúttal azok az ellentétek is, amelyek a kőművesmeste­rekkel és egyes más vonatkozásokban is fennállanak. Régen óhajtottuk egy egységes sajtó­­orgánumnak megalapítását, amely az építőmesterségnek és általában az épí­tőiparnak érdekeit szolgálja és ami nél­kül érdekeltségnek működnie és akciót kifejtenie nem lehet. Nem akarunk mi politizálni, a lapnak nem is lehet az a célja, hisz éppen az volt mindig a mi erősségünk, hogy nem voltak közöttünk politikai széttagoltságok és eddigi erő­kifejtésünknek is ez volt az alapja. Igaz, hogy nem hallgathatjuk el azt az óha­junkat sem, hogy törekednünk kell arra, hogy az építőiparnak a törvényhozásban megfelelő képviselete legyen, hogyha szükséges, akkor ottan szavát hallat­­tassa.­­ Újjászervezett­­sajtóorgánumunk, az „Építőmesterek Lapja — A Munkaadó“, néhány nap múlva elindul útjára, és mi első útját reménységgel és jókívánsá­gainkkal kísérjük. A sajtó lehet éles kard, amely harcol, ha erre szükség van, de éppen úgy egy virágzó olaj­ág, amely a békét és nyugalmat hirdeti. Lapunk el kell hogy jusson nemcsak az építőmesterekhez, hanem a tervező építészekhez, munkaadókhoz és minden építőiparoshoz, hogy azok közös érde­keit­­szolgálja. Szükségünk van arra, hogy az egész ország építőmesteri kara ismerje mind­azokat a problémákat, amelyek felme­rülnek; ismerje azokat a tárgyalásokat, amelyek az­­ építőmesteri érdekekben folynak. Célul kell hogy kitűzzük egy olyan országos építőmesteri testület lé­tesítését, amely tagjait nemcsak össze­tartja, hanem fegyelmezni is tudja. Azoknak, akik az építőmesterek fontos érdekeiben az illetékesekkel tárgyalnak, maguk mögött kell t­udniuk az or­szág összes építőmestereit, viszont tuda­tában kell lenniök annak is, hogy amire magukat kötelezik, annak azután helyt is tudnak állani. Meg kell hogy legye­nek a fegyelmi­­szankciók azok keresztül­vitelére. De célunk legyen az is, hogy lapunk­kal eljussunk az irisszes építőiparosság lelkéhez, hogy megtaláljuk a hangot, amely bennünket összehoz és amely vég­eredményében majd odavezet, hogy az egész ország építőipar­ossága ne meddő vitákra fecsérelje el erejét, hanem hogy összefogjon, nemcsak h­arunknak, ha­nem az ország egész gazdasági életének talpraállítására. Nem lehet köztünk és bármely más iparos között különbség abban, hogy munkát akarunk; össze kell fognunk, hogy munkaalkalmak teremtessenek akár adómentességek elérésével, akár állami támogatással, akár a ■magán­­tevékenység fokozásával; nincs közöt­tünk különbség abban, hogy akár az állammal, akár magányosokkal, olyan szerződési és munkakiviteli feltételek alkottassanak, amelyek mindkét fél ré­szére méltányosak és elfogadhatók. Hi­szen az utóbbi időben már olyan pusz­tító árrombolást látunk és az építőipa­rosok olyan feltételek mellett vállalnak, amelyek már az öngyilkossággal vehe­tők egyenlőknek.­­Mindnyájan, azt óhajt­juk, hogy az építkezésekről szóló kiírási műveletek pontosak és félre nem ért­hetők legyenek, nehogy­­azok kibúvások­nak és protekteóknak legyenek meleg­ágyai. Minden iparost nyomnak a súlyos, OTI-terhek, a MABI-járulékok és a jövedelemmel arányban nem lévő túl­adózás. Az egész építőipart fenyegeti a túl magasan tervezett építési anyagfázis­­adó stb. stb. mind olyan kérdések, ame­lyek csak­­í­gy oldhatók meg, ha az egész építőiparosság összefog ezek megoldá­sára. E nagy problémák megoldásában ipartestületünk minden tagja tömörülve áll Mögötted és bizalommal van irántad, hogy céltudatos, határozott egyéniséged­del azokat megoldásra­­ fogod vezetni. Jól tudjuk, hogy csodákat művelni nem lehet, a gazdasági helyzet ma olyan, hogy az építőipart máról holnapra sú­lyos betegségéből kigyógyítani nem le­het, de azt el kell érniök az építőmeste­reknek, hogy minden építőmesternek meg legyen a kenyere és megtalálhassa a mindennapi munkában feltalálható nyugalmat. És amidőn én Neked és kedves csalá­dodnak még egyszer sok minden jót kí­vánok, Isten, segítségét kérem ahhoz, hogy adjon valamennyiünknek erőt a nehézségek leküzdésére és hozzon egy boldog, munkás esztendőt minden ma­gyar építőmesternek és minden magyar embernek. Báthory István megköszönte az elölj­árósági tagoknak, hogy ilyen messzire elfáradtak az ő üd­vözlésére. Kérte, hogy melegséggel és szeretettel támogassák őt munkájában, mert csak így lehet annak eredménye, mint ahogy a természetben is minden­hez melegség és szeretet szükséges, hogy fejlődhessen. Amikor őt megtisztelték azzal, hogy az Ipartestület elnöki méltóságát be­töltse, tudta, hogy ez nagy fáradsággal jár és tudta, hogy ennek javarészét neki kell vállalnia. Eleinte valósággal féle­lem fogta el, hogy ezt a nehéz feladatot, amelyhez ő egymaga nem elég erős, be fogja-e tudni tölteni, számíthat-e mások támogatására. De már ez alatt a rövid idő alatt, amióta elnök, elmúlt ez a fé­lelme, mert örömmel látja, hogy meny­nyire támogatják őt mindannyian mun­kájában. Az építőmesteri kart csak az egy akarat tudja megmenteni a pusztu­lástól. Pintér Oszkár a tőle megszokott szép beszédében sok mindenre kitért. Ezek közül ő csak néhányra kíván most ki­térni. Erős akarattal meg akarja védeni az építőmester jogát. Ezért akarja az épí­tőmester nívóját­ is emelni, ezért kí­vánja azt, hogy a jövőben minden építő­mester okleveles építész legyen és úgy szerezze meg a kellő gyakorlatot. Nem mintha a gyakorlatilag képzett építő­mester nem tudna megfelelni a hivatá­sának. Hanem az építőmester csak úgy védheti meg minden irányban a maga jogát, ha ezt a magasabb képzettséget is megszerezte. Itt van például a terve­zés kérdése, melynek jogát az építőmes­tertől el akarják venni, pedig hányzor fordul elő, hogy éppen kivitelezés köz­ben támad az építőmesternek valamilyen nagyszabású gondolata. Milyen képtelen­ség volna, hogy ennek a megtervezését ne végezhetné el ő maga. Ami a Közszállítási Szabályzatot illeti, ő már 30 év óta vallja és kitart ma is a mellett, hogy a legolcsóbb aján­lati rendszert fenntartani nem szabad és nem lehet , hogy e helyett a középará­nyos rendszer valamilyen megfelelő módját kell behozni. Az egységes sajtó is­­régi kívánsága, amelyet a kartársak együttes támogatá­sával máris sikerült megteremteni. Ami az építőmesteri kar jövőjét illeti, a mai nehéz és viharos időkben annak javulásához nem sok reményt fűzhe­tünk, mert minden fejlődéshez nyuga­lom és­­csend szükséges. De ha a most beköszöntött esztendőben olyan lesz az építőmester, mint amilyennek ő kívánja, akkor boldog lesz az építőmesternek ez az új esztendeje. ■K A meleg ünneplést követően a jelen­levők még barátságos hangulatban töl­töttek együtt félórát az általuk annyira tisztelt és­­megbecsült elnökük kedves családi hajlékában. Darabos mész . n . ■ bevásárlási Cement, gipsz mi Fiók: Hamzsabégi-út 18-28. sl alatt. -Általános Anyagraktár RIPPER KÁROLY Vill., Beniczky­ utca 6. szám. (Baross­ utcából nyílik.) Telefon: József 302-83 - Kelenföldi teherpályaudvar. — Tel.: AuL 59-5­41

Next