Építőmesterek Lapja - A Munkaadó, 1934 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-04 / 1. szám

1934 január 4. ÉPÍTŐMESTEREK LAPJA — A MUNKAADÓ 3. oldal A FEKETE KATONA ÍRTA: VITÉZ KAPUVÁRY GUSZTÁV A betű fekete katonái diadalmasan belegyalogolnak a köztudatba. Alkotó, teremtő erejükkel helyet szorítanak a nemzet gazdasági élete egyik legfonto­sabb pillérének: a magyar építőmes­teri karnak. Újjászületett a magyar építőmesterek sajtója. Az „Építőmes­terek lapja, A Munkaadó” címében ösz- szetett, de vérében egységes sajtója lett az építőmestereknek. A három testület egy varázsütésére teremtődött. Nem voltak vajúdási fáj­dalmak. Elhivatottsága tudatában bát­ran izmosodik a gondolat gyermeke: az írás. Bizalommal, hogy megtermé­kenyítve a lelkeket, tetté férfiasodjon. Néma székházunk, kari közéletünk temploma beszédes, csengő új harangot kapott és nyitott szivekkel várjuk a hívek, a kartársak seregét. Bekapcsolták a mi nagy-adónkat. Van mivel zengőn belekongatni a kari életbe minden eszmeújság, minden örömprob­léma, minden hiba-temetésnek figyel­meztető sorait. Gondolatot, mely hasz­nosat alkotni, károsat rombolni hiva­tott, életet, mely utat tör felfelé. Megjelenése napfény és orvosság a marcangoló kishitűség önemésztő lá­zára. Napkeleti csillag, mely megjelöli az irányt, melyben a sajátos kari és az általános nemzeti érdekek egyvá- gású útján kell haladnunk. Tanuljuk meg hullámhosszát és hivójelét, de figyeljük jól légköri zavarait is, mert nem szórakoztatásra, hanem: szolgá­latra termett! Alakul, forr az új világ. A hatalom­nak is fel kell figyelnie a mozgásra. Amint tapintja az érverést, lehetetlen mást megállapítania, mint hogy az építőmesteri kar a nemzet gazdasági életének .nemcsak a gerince és szíve, hanem dolgos keze is. Ezt a kart el­ejteni, mással helyettesíteni nem- le­het. Ezt a kart osonó tigrisek prédá­jára hagyni annyi, mint éheztetni százezreket, megölni az egész ipart. Ennek a karnak feljajdulását, pana­szát meg kell hallgatnia, meg kell ér­tenie a hatalomnak. Ez a kar nem magának kér, erősödésével a hazának kíván izmosabb katonája lenni! Amit ez a kar kap, az nem ajándék, mryi holttá tesz, hanem a köznek gyü­mölcsöző mag, gyarapodó termés. Vétek és bűn az építőmesteri kart úgy hátrább értékelni, amint az ma van és egyes- hangoskodók hirdetik. Amíg a fővárosi kartársak testületeik útján még nagyritkán szóhoz juthat­nak, addig a vidék robinsoni építőmes­tere vicclapba való szerepkört tölthet csak be, szűrszabók és csizmadiák tö­megébe ékelve- Az ország nem enged­heti meg magának azt a fényűzést, hogy az építőmesteri kar közérdekű működéséről lemondjon. Ezt a műkö­dést azonban csak eggyétömörülten és a kötelességeket kiváltó jogok birtoká­ban lehet kifejteni. Az egyes kartársat könnyen elsodor­hatja az életáradat, de a tömegerő fe­gyelemben mindent elér. A negatív -kritika a mult-é, a modern élet a po­zitív akarásban fakad. Százaknak egy­azon célra irányuló hite, fanatizmusa, átütő érvényesülést biztosít a közös sorsú embereknek. Riadót fújunk, de nem politikai ugródeszkára, személyes­kedő testvérharcra, amely szétszór, ha­nem az ősi jogok védelmére és az al­kotmányosan biztosítandó jogok kiköve­telésére. Vár a gyűlésterem. Erősek vagyunk, mert az igazság megdönt­hetetlen. Életkérdése a karnak, hogy szerveze­tünk országos jellegű legyen, hasznos működésünk alfája a fegyelmi jogkör. Ezekért harcolni annyit jelent, hogy erősek akarunk lenni tettre, alkotásra. Amíg gondolataink töredékei a meg­valósulásig fejlődnek, a szerkesztősúg -lélekműhelyében, fáradhatatlanul sora­koznak betűkatonáink, higany frisse- ségű eszmeközvetítésre. Van már köz­ponti megfigyelő állomásunk, ahol a megvitatás, a kritika, az előrelátó ja­vaslat: mind jól rezonáló lélekre talál­nak, közkincsé válnak. Nem regisztráló kartoték üzem, ha­nem a jövő iránytűje kívánunk lenni. Arról kívánunk beszélni, amit tenni fogunk. Előrenézve haladni akarunk, s nem egyhelyben topogva gyűjteni a szolgálati éveket. Amit írunk, nem az­ért írjuk, hogy csak gyönyörködtető olvasmányt tálaljunk fel, hanem, hogy célunk kivívásának. harcához edzett kartársakat szerezzünk. Tudjuk azt, hogy akik ma egy la­pot újjá alapozni merészkednek, egy kar jövőjét, tekintélyét tartják kezük­ben. Tudjuk azt is, hogy a kitűzött cél nem törtetés’, hanem, önzetlen és nemes. Ez acélozza meg izmainkat és ad hitet, bátorságot a küzdelemhez. Az önzetlenség hitét és a bizalom tiszta magvát akarjuk betűinkkel elhinteni. írásunk szava nem a hízelgés cukros mérgét, hanem az őszinteségnek, szük­ség es'etén maró savát adják. Az igaz­mondás eme fényűzése tesz bennünket legyőzhetetleneké. Azzal a hóban-fagyban végzett ver­senyfutással, mellyel a halódó 30 éves adómentesség december 31-iki, építő­munkára annyira alkalmas terminusát még ki akarják használni a tető alá kerülő házak, bátran, — ha szomo­rúan is, — mondhatjuk, hogy a magán­építkezés utolsó nekilendülése is be­fejeződött. Jellemző a pénzügyminiszter úrnak a való élettől távolálló, dogmatikus po­litikájára, hogy amikor az adókedvez­ményt megvonja, ugyanakkor a fázis­adók árdrágításával biztosítja be, hogy magánépítkezés, az igazán ne le­gyen. Olyan ez, mikor a gyilkos a már leterített áldozat holttestébe mégegy- szer belelő, gondolván: ami biztos, az biztos. Amint olvassuk, azért nem hosszab­bították meg a 80 éves adómentessé­get, mert sok az üres lakás, félnek a lakáskrachtól, s a házadókból befolyó államjövedelem nagyon megcsökkent. Ezékkel az érvekkel röviden lehet vé­gezni. Az üres lakások egy nagy há­nyada lakásnak csúfolt, de sajnos ed­dig hivatalosan is lakásnak nyilvání­tott odú, a másik része régi, lebontásra érett házakban lévő, minden komfort nélküli, rossz beosztású lakás. A sok üres lakás mumusát a háztulajdonosok igyekeznek rémmé felfújni, s megfeled­keznek arról, hogy az építőmunka meg­szüntetése olyan munka- és kereset- nélkülisiSget, olyan ipari- és kereske­delmi pangást fog előidézni, hogy a lakható üres lakások száma tényleg a lakáskrach képét fogja mutatni. De a pénzügyminiszter úr is tapasztalni lesz kénytelenhogy eme kettős stijtó intézkedésére az állam jövedelem még nagyobb mértékben fog csökkenni, míg a munkanélküliség, a lehúzott redőnyű boltok és műhelyek száma ijesztő mér­tékben fognak szaporodni. Ez a ta­pasztalat azonban végtelen áldozatot követel! Az építőiparnak nem lehet olyan tényezője, amelyik némán, szót­lanul nézhetné végig, miként okul a pénzügyminiszter úr becsületes, dol­gozni akaró, g az állam legönzőbb szem­pontjából is értékes elemek pusztulá­sán. A dolgozni akaró, a termelő mun­kából élő adófizető, tehát államerősítő és államfenntartó polgárok nem lehet­nek kísérleti nyulak! A magánépítkezés szakadékba tere­lése, poloska módjára való kiciánozása után a közmunkák volnának azok, me­lyek, ha keveseknek — sajnos, a ki- választottaknak — de mégis legalább kenyeret, vizet, szárazát és sósat nyúj­tanának. De hol vannak a közmunkák? Itt van az OTI építkezése. A Tisza Kálmán-téri házat csak akkor építheti, ha a Hungária-körúti építéséről le­mond, de — és itt figyeljük jól — a decemberi leirat szerint: június végére lakható állapotba kell: azt hozni! A Látásunk a Kárpátok küzdelmében, Assiagó poklában acélozódott. Már nem hibázunk akkorát, hogy a ravaszakat bölcseknek képzeljük. A tolvajnak sem jó a nap világossága, ellenségeink sem fogják tapsolva fogadni beköszöntőn­ket. Azonban az élet kincsével élnünk kell, még pedig úgy, karúnk javait munkálva, hogy adunk, mert csak amit másnak, a köznek adunk, az nem vész el, az maradandó. A szolgálat szerez csak igazi boldogságot. Nem balsiker a bűn, hanem az el- emyedt törekvés. A gyávák tömeg- hisztériája félelmével nagyobb pusztí­tást végez, mint a legírtóbb háború. A cselekvő erő felfokozott bátorságá­ban azonban benne van a siker csí­rázó magja. Ne feledjük azonban, hogy a gyarapodás csak eredménye a virág­zásnak. Előfeltétele a jó talaj, az egészséges, csíraképes mag! A magyar építőmesteri karban mind a két előfeltétel megvan. Ezzel a hit­tel bocsájtjuk nemes harcunk győ­zelmes útjára az: „ÉpítőmestereleLapja A Munkaadót”-t a mi fekete katonán­kat! versenytárgyalás letárgyalható az épít­kezésre nem alkalmas téli hónapokban, de azután mennyi idő marad magára az építkezésre? Ha magánember ál­lana elő ilyen kikötéssel, léi kellene ne­vetni, mivel azonban miniszteri hiva­talos papírra íródott ez a műszaki humoreszk: csak sírni lehet rajta! Amint látjuk, bekövetkezett az építő­ipar közgazdasági szerepének teljes féreismerése. Úrrá lett az a felfogás, hogy az építőipar egy jól hízott, de az apja nyakán élősködő gyerek. Pedig a valóság az, hogy az építőipar telje­sen leszegényedett, az árrombolók, a kegyben élők és nem utolsó sorban a felső hatalmak mostohasága a válság torkába kergette. Ezt tagadni olyan álszemérem lenne, aminek helyes neve lelkiismeretlenség. Mert mi lesz itt tavasz végével, amikor az adómentes­séget még élvező házak befejeződnek? Látjuk, hogy az állam mennyire, és hogyan gondoskodik rólunk, de tud­nunk kell azt is, hogy az egészséges építőipari élet: a magánépítkezés. Ám adómentesség nélkül, újabb fázisadók­kal terhelve, ki fog majd építkezésre gondolni? Egy műtárgyat még meg­vesz az, akinek pénze van rá, rá viszi a gyű j tőszenvedély, de építkezni nem gyüjtöszenvedéiyből, hanem józan gaz­dasági számítás alapján szoktak. Józan gazdasági számítás alapján, melyben benne vannak azok az adók is, amit az állam kap. S ezek az adók mindig egyik fő jövedelmei voltak az államnak. Ha azonban a pénzügyminiszter úr le is mond erről a jövedelemről, sza­bad-e tétlenül néznünk, hogy hova ju­tunk néhány hónap múlva? Szabad-e szétdaraboltan állania azoknak, akik között lehet sok érdekkülönbség, de egyben egynek kell lennünk: építő­munkát akarunk, s annak minden elő­feltételéért harcba kell szállnunk. Ha máshol ma még nem is tudunk, de en­nél a kérdésinél eggyé kell forrnunk: tervezők, mérnökök, építőmesterek és mindnyájunknak, ha csak nem aka­runk nyitott szemmel a munkátlanság szakadélcának menni. Nem hiszem, hogy a munkaalkalmak s azok előfeltételeinek megteremtésénél égetőbb kérdés volna ma az építőipar­ban! Műszaki testületeink mozduljanak meg, hogy a legsürgősebben megteendő lépés egységes, komoly, meggyőző le­gyen! FLINTKOTE hideg aszfalt emulzió szigetelési, víztelenítési és tetőfedési célokra Díjtalan műszaki tanácsért és ismertetésért forduljon a kőolaj Rt.-hoz V., Alkotmány-u. 18. KRAYER LAKKOK FESTÉKEK Krayer E. és Tsa Budapest, V., Váci-út 34. sz. Telefon: 905-73* Új köntösben állunk olvasóink elé. Az Építőmeste­rek Ipartestületének hivatalos lapja, az Építőmesterek Közlönye s az A Munkaadó eggyé olvadt s ezentúl Építőmesterek Lapja — A Munkaadó címen mint az összes építőmesteri testületeknek hivatalos lapja jelenik meg az ország építőihesterei és épi- tőmunkaadói számára. Örvendetes tényként közöljük olvasóinkkal az új, egységes építőmesteri sajtó meg­születését, ami lehetővé teszi szá­munkra most már azt is, hogy la­punkat kibővített tartalommal je­lentethessük meg. Időközönként kis­alakú füzetet mellékelünk, melyben közölni fogjuk olvasóinkkal az ak­tuális építőipari problémákat, a fon­tosabb építésügyi, adó, OTI, MABI rendeleteket és intézkedéseket, a munkabéreket, anyagárakat stb. Bővített lapunk előfizetési ára továbbra is évi 16 pengő marad s mert lapunk tartalma az olvasót minden irányban bőségesen tájékoz­tatja, ez, valamint az olcsó előfize­tési ár nélkülözhetővé tesz minden más építőipari lapot. Amikor tehát az újesztendő mai első számával lépünk olvasóink elé, arra kérjük minden olvasónkat s barátunkat, hogy azt a benső kap­csolatot, amely negyedszázada áll fenn zavartalanul t. olvasóink és lapunk között, irányunkban tovább­ra is megtartani szíveskedjenek, mert annak elmélyítését célozza to­vábbra is minden munkánk, lapunk minden sora, amellyel t. olvasóinkat szolgáltuk s továbbra is szolgálni kívánjuk. Felkérjük tehát t. olvasóinkat, barátainkat, tegye meg mindenki erejéhez mérten kötelességét és tá­mogassa lapját nemcsak az előfize­tési díjak pontos beküldésével, — melynek kiegyenlítésére mai szá­munkhoz befizetési lapot mellé­kelünk —, de új hívek szerzésével is, hogy még hatványozottabban szolgálhassuk olvasóink érdekeit. Kartársi üdvözlettel Építőmesterek Lapja — A Munkaadó Szerkesztősége és Kiadóhivatala. , mmm IIÍIÍMISIEIIK IIIKSilEII —:o:— Előjegyzett előadások Január 9. Tanulságos esetek egy szakértő gyakorlatából. Előad: Dr. Möl­ler Károly. Február 6. Műszaki feladatok műemlé­kek helyreállításánál. Előadó. Möller Károly dr. oki. építész. * — Utazás az építési engedélyek körül. Fóliák Manó. — A szt. Gellérthegy múltjáról (vetí­tett képekkel) vitéz budahegyi Pauer János kormányfőtanácsos. — A Flintkote, mint hézagmentes padlóburkoló anyag. (Vetített képekkel.) Előadó: Vonáth Alfréd oki. mérnök. — Szigetelő lemezek. Előadó: Jánszky Béla építészmérnök. Kőn lövés és ácsn »ester j Dr. Soproni Géza és Ferenc — IX.. Tűzoltó-utca 45. szám szakvizsgákra egyéni oktatással,sikerrel készítenekelö Telefon; 40-8-98. A legégetőbb kérdés Irta: Molnár Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents