A Fa, 1945 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1945-08-31 / 1. szám

men kívül az illetékesek előtt, hogy a tervezett kal­kulációs alapon megteremtendő árszabályozással csak szakmai irányárak jelöltessenek meg és ne maxi­mális árak, ami által egy rugalmas rendszer építhető ki és így a komoly egyéni sérelmek mindenkor köny­­nyen jogorvosolhatóak. Ugyancsak nem maradhat figyelmen kívül az ár­­szabályozás megalkotásánál, hogy ne a nettó, hanem a bruttó munkabérek vétessenek figyelembe, különös tekintettel az élelmezési költségekre. Az általános üzleti és üzemi költségeknél pedig hat hónapos költ­ségelőirányzat alapján állapíttassák meg a produktív munkabérekre való vetítés 350—400 százalékos arányban. Ugyancsak okszerű az elszámolási nomen­­clatúra kibővítése is adótételekkel, jutalékokkal, sza­badalmi díjakkal, külön nyereség részesedéssel, külön kamatokkal, stb. Múlhatatlanul szükséges ,hogy a haszon száza­léka is a 8—12 százalékos alapról felemeltessék, nem­csak a saját tőke kamatja, hanem a risikó és vállalati adók érdekében is. De szükséges a haszon százaléká­nak felemelése azért is, hogy a tőke kellőképpen ser­kentve legyen, ami által intenzívebben tud az újjá­építési munkájába bekapcsolódni. Mert minden gaz­dasági intézkedés és ténykedés, legyen az bárkinek is a részéről, egyedül csak az újjáépítés szolgálatában állhat. A segélykiáltások, amelyek a faszakma min­den ágazatából napról napra elhangzanak, amelyek­nek a refrénje mindig ugyanaz: fát előteremteni csak úgy lesz a belföldön lehetséges, ha termeléstől a fel­dolgozásig olyan intézkedéseket foganatosítunk, ame­lyek az amúgy is szűkös fakínálatot serkentik és fo­kozzák. A fa a mindennapi kenyér bizto­­sításának szolgálatában A MÁV Igazgatóság G. III. Főosztálya a múlt napokban versenytárgyalást hirdetett 25.000 drb rinfusa betétlap szállítására. A versenytárgyalás ajánlatainak benyújtási időpontja e hó 28-án délben járt le. A Fakutató Osztály útján megérdeklődtük, mi is voltaképpen a rinfusa betétlap. Megtudtuk, hogy ga­­bonaszállító­ vagonok ajtajához szükséges avégből, hogy a gabonaneműek ki ne hulljanak a vagonból. Nagysága 2—21/2 négyzetméter és vasalással van el­látva. Az ősz közelségével a MÁV-nak rendkívül sür­gős, hogy mezőgazdaságunk legfontosabb termékei, a gabonaneműek kellő időben elszállíthatók legyenek, hogy azonban ez megtörténhessék, ez alkalommal is faanyag segítségére van szükség. A hirdetményre csupán csak egy ajánlat érke­zett ugyan be a MÁV-hoz, mely azért mégis fedezni fogja a kellő mennyiséget. A gyors szállítás elérése érdekében, a jelentkezett vállalkozóknak a MÁV fogja adni a szükséges faanyagot. Sz. M. Két jelentés a faanyaghiányról Fagazdasági-kutató Osztályunk az alábbi nagy közületeink ismételt panaszairól kénytelen beszá­molni, midőn ismerteti azok nehéz faellátási helyze­tét s nagyfontosságú kívánságait. A BESZKÁRT vezérigazgatója, dr. techn. Sze­mere János érdeklődésünkre volt szíves közölni, hogy elsősorban és múlhatatlanul nagymennyiségű 2,30 m. méretű tölgytalpfára volna szükségük. Miután tuda­tában vannak annak, hogy tölgy talpjában komoly hiány áll fenn, szaklapunk útján kér bármily tételre ajánlatot. A Kereskedelmi Minisztérium Közútihíd Osztálya örömmel fogadta szaklapunk segítő szándékát és ez­úton kéri a fás szakmát, hogy hazai termeléséből lehe­tőleg szeptemberi leszállításra tegyen ajánlatot cölöp­fákra, gömbfákra, gerenda- és pallóanyagokra. Mint közölték velünk, a remélt külföldi hídfaanyag érke­zése pillanatnyilag még nem várható. Sz. M. MIT VÁRHATUNK A FABEHOZATALTÓL? Faellátásunk jelenlegi helyzetére jellemzően is­mét elhangzott egy segélykiáltás nem kisebb helyről, mint legnagyobb bányavállalatunktól, a MÁK-tól. A MÁK rendkívüli erőfeszítéssel törekszik, hogy az újjáépítés folytatásához szükséges szénmennyiséget előteremtse, de rohammunkával sem tud naponta több szenet termelni, mint 250 vagont, mert ehhez is na­ponta 120 m.­ fenyőbányafára van szüksége. Míg lombfából termelt bányafával a bánya szük­séglete hetekkel ezelőtt fedezve volt, most már tisz­tán importkérdésen múlik fenyőbányafával való ellá­tása, melyet bányaműszaki okokból nem tud lomb­fával pótolni. A hazai erdőállományokból előteremt­hető fenyőbányafák csak egy nagyon kis hányadát fogják tudni biztosítani bányáink jövőbeni szükség­letének. Ebben a sötétnek látszó helyzetben reménysugárt azok a tárgyalások vetítenek, amelyeket az egyre in­tenzívebben dolgozó külkereskedelmi Igazgatóságunk már ezideig is folytatott és folytatni fog a külföldet, elsősorban szomszédainkkal. Mint már részben ismeretesek is, Romániával, Kárpátaljával és Csehszlovákiával keret­kompenzá­ciós tárgyalásaink befejeződtek. A romániai import már meg is indulhat. Kárpátaljával folytatott előze­tes tárgyalásaink Ungvárott befejeződtek és a na­pokban folytatódnak és érdemben befejeződnek Bu­dapesten. Csehszlovákiai viszonylatban megbizottaink már e hó 18-án visszatértek és mint érdekességet hoz­ták magukkal, hogy Csehszlovákiában analóg a múlt­hoz, egy Dredoma konstrukciójú szerv fogja a faex­portot lebonyolítani. Jugoszláviával és Austriával tárgyalásaink még nincsenek folyamatban. Itt egyelőre az események még csak a piacfelderítés stádiumában vannak és mi remélni merjük, hogy ezekkel az országokkal is rövi­desen felvehetjük az érdembeni tárgyalásokat, ami által faimportunk újabb mennyiségekkel fog gyara­podni.

Next