A Fa, 1947 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1947-01-31 / 1-2. szám

Fordulat előtt a bányafatermelés? Írta: Dr. Schanzer Pál. A fokozottabb bányafa­termelés érde­kében a MALLERD és a fatermelők min­dent elkövettek, e törekvésnek lett az eredménye, hogy az idei súlyosnak ígér­kező télben a Magyar Állami Szénbányák részére minden nagyobb zökkenő nélkül rendelkezésre bocsájtották eddig a szük­séges bányafát. A fatermelők a munká­latokhoz a központi bányaigazgatóságtól előleget nem kaptak, a részükre megsza­vazott hitelt pedig visszavonták, mind­emellett a leszállított bányafa ellenérté­két a M. Á. Sz. nem egyenlítette ki, így bekövetkezhet az a fordulat, hogy a ter­melés folytonosságában zavar áll be. Miként a közüzemek, a bányák sem egyenlítették ki a még 1946 július 27-e előtti szállításokból eredő követeléseket, a szakma ezáltal 24 millió befagyasztott követelését kényszerül nélkülözni. A ter­melők ennek ellenére igyekeztek újra elő­teremteni a kitermelés folytatásához szükséges forgótőkét.­­ Most mint újabb nehézség, a Magyar Állami Szénbányák központja még a hónapokkal ezelőtti szá­z Utasokra is csak vontatottan, aránytala­nul kisösszegű törlesztéseket eszközöl a fatermelőiknek,­ úgy hogy jelenleg a több­hónapos követeléseit a szakma 10 millió forintra becsüli. Meg kell említeni, hogy a közelmúltban 3 millió forint résztör­lesztést eszközölt a M. Á. Sz., mely alka­lommal szintén merültek fel panaszok. Ugyanis az egyes törlesztések nem arány­­lagosan történtek, miáltal némelyik szál­lító cég követelésének csupán 5%-a kö­rüli összegét kapta meg. Az Orsz. Fa­­egyesület nyomatékosan kérte a M. Á. Sz. vezetőségét, hogy kifizetéseiket a jövőben a fennálló tartozások számla­esedékességének és nagyságának megfe­lelően teljesítsék. Az újabb kifizetés érdekében folyó tár­gyalások eddig még semmi biztatót sem nyújtanak, pedig az Orsz. Faegyesület felhívta a központi igazgatóság figyelmét arra, hogy a jelenlegi kedvező fuvaro­zási időszakban éppen a pénzhiány miatt nem tudják foglalkoztatni a jelentkező fuvarosok egy részét. Sőt a legrövidebb időn belül a meglévő munkás és fuvaros­­létszámot is nagymértékben csökkenteni lesznek kénytelenek, ha a követeléseik­hez nem juthatnak hozzá. E kérdés fon­tosságát kellően alátámasztja az a kö­rülmény, hogy ha a kitermelt bányafa mennyiség most a télidő alatt nem nyer kiszállítást az állomásokra, akkor erre csupán a nyár folyamán kerülhet sor, mely fejlemény következményeit bőveb­­­­ben részletezni felesleges. Öt millió forint volna az az összeg, mellyel meg lehetne menteni a bányafa termelést. A közelmúltban történt tár­gyalások eredményeképpen a M. Á.­­Sz. öt millió forint értékben váltó kibocsá­tását ajánlotta fel. A fatermelők azon­ban csak úgy tudják a Magyar Állami Szénbányák váltófizetési teljesítését készpénz helyett elfogadni, ha a vezér­­igazgatóság a váltók visszleszámítolását­­ a Nemzeti­­Banknál biztosítani tudja. A Gazdasági Főtanács a fatermelők nehéz helyzetét megérti, így remélhető, hogy magáévá teszi a visszleszámítolás szükségességét. Hiszen a váltó a legkon­­zervatívabb közgazdasági elvek szerint is a bankjegyforgalom igazi alapja, a va­lódi áruváltók a termelés fokozását szol­gálják. A bányák által átvett bányafa ellenértékét váltóval fedezni tiszta keres­kedelmi üzlet. Maga a bányafa pedig a termelés fontos gazdasági érdekeit szol­gálja, mivel, bányafa nélkül nincs szén, tehát nincs vasútforgalom, építés, gyár­ipar, stb. Ha a termelők rövid időn belül több millió forint értékű visszleszámítolható váltót kapnak, úgy sikerülni fog a beál­­­­lott zavarokat a kifuvarozás és szállítás­­ terén kiküszöbölni. Ellenkező esetben­­ azonban a szakma kénytelen lesz a bányafa terme és terén bekövetkező for­dulatért és annak következményeiért a felelősséget magától teljes joggal elhá­­­­rí­tani. A tavaly júniusi faeladások vétel­árának­­ rendezése. Az infláció utolsó időszakában, 1046 július 8-ika és 27-ike között lebonyolított faeladások vételárai körül, mint ismere­tes, súlyos nehézségek és viták keletkez­tek. Most az így keletkezett vitás ügyeikben hír szerint megnyugtató meg­oldásra készül a kormányzat és a közel­jövőben kiadásra kerülő rendelet fogja­­ szabályozni ezeknek a kifizetéseknek­­ méltányos átszámítását, tűzifát, de — sajn­os — egyénire kukori­cát csak operett formájában exportál­hatnánk. Oroszország — korábbi szerződéseink szerint — SztOO m3 fa-félét (fafajta és választék megjelölése nélkül) szállít ne­künk, remélhetőleg szintén clearing­­elszámolás alapján. Ezenkívül nagyobb­­szabású fenyő — bükk, jávor, dió és cse­resznye — főleg furnér-rönk behozata­lára indu­­tak meg a tárgyalások. A terv szerint az import ellenében enyvezett le­mezeket, furnért és kész bútort szállíta­nánk. Nagy számok ezek, matematikusaink­nak csemege lenne az értékek kiszámí­tása, de mi — és ebben bizonyára egyek vagyunk detailista kortársainkkal­­— megelégednénk kevesebbel is, promt, mert a telepes kereskedők munkáját nem csak az áruhiány bénítja meg, hanem a szükségszerűen kiadott elosztási rend­ .s­zakmai kistükör írja: MARCELL N. MARCELL. "­­ Azért írtuk elsősorban az importot, mert importra vagyun­k utalva, hogy ex­portálhassunk. Régi, de ma is helytálló az a gazdasági tétel, hogy minden álla­m iparának kifejlesztésére törekszik s ezen törekvése odairányul, hogy a szükséges nyersanyagot behozza s a kész, vagy fél­kész gyártmányait a külföldi piacokon elhelyezze. A fejlett magyar feldolgozó­iparnak, a belföldi nagy szükségleten túl is módjá­ban lenne ezen gazdasági követelmények­nek megfelelni, ha — legalább is a jelen­legi viszonyok között —­ az import kisebb mértékben kompenzáció és túlnyomóan, vagy kizárólag clearing útján volna le­bonyolítható. A hivatalos híradásokból tudjuk, hogy jugoszláv és osztrák viszonylatban dol­­lár-clearing útján fogunk behozni és el­számolni. Jugoszláviából cca 30—50.000 m3 fenyő­­fűrészeltárut, 40.000 űrméter tűzifát és 16.000 m3 cellulosefát fogunk kapni. Ausztriával­ 20.000 m­­ fenyő­fűrészeltáru és 1000 m3 pilótafa behozatala ügyében sikerrel jártak a tárgyalások. A csehszlovák import élénk üteme az utóbbi időkben megtorpant s főleg ma­gánkompenzáció útján hozunk be kisebb fatételeket. Egyelőre ugyancsak magánkompenzá­­cióval kapunk Romániából is kisebb téte­leket. Románia által igényelt 1000' vágon ' kukorica kivitele ellenében kaphatnánk nagyobb tétel bányafát, fenyőgömbfát és é­szer is.* A belföldi erdőkiter­melések zavartala­nul folynak, mert az elég kedvező időjá­rás me­llett, ellentétben a pengő­ időszaká­tól, amikor a munkások és fuvarozók a nehezen előteremthető természetbeni el­látmányt igényelték, most szívesen je­lentkeznek forint keresetért. A forin­tokért, amiket a fatermelők a közüle­­teiknél befagyott és még mindig fagyó követeléseik hiányában oly nehezen tud­nak előteremteni. Megemlékeztünk egyik számunkban arról a reményről, hogy a kiutaláso­­k az olvadás időszakában meg­kezdődnek. Tény­­eg, mint hírlik, már­­hol csurran, hol cseppen. Inkább cseppen. Megemlítjük kisebb kapacitású impor­­tőr-kartársain­knak a kontingensek elosz­tási módozatai módosítására vonatkozó kívánságát is. Az Orsz. Behozatali Szö­vetkezet legnagyobb megértéssel hívta be az elosztást intéző végrehajtó bizott­ságba a mozgalom szószólóit s nem lehet kétséges, hogy a Szövetkezet, követve eddigi elveit, honorálni fog minden jogos­­ és méltányos kívánságot. * A tűzifa „származására” vonatkozó rendelet üdvös kihatásaként eltűntek Budapest utcáiról az úgynevezett „őster­melők” és batyúzók, de azért lehet a kis­kereskedőknél tűzifát kapni, igaz, hogy­­ többnyire sorbanállás és némi közelharc árán. De a most „elnyert” tűzifa, melyet bizonyos régies nagyzássa­l „fűtőanyag­nak” nevezünk, a kályhákban könnyezik, sőt: sírdogál, majd édesben elalszik, mint a csecsemő anyja lágy ölében. —­s de nem hevít. Kivételt képez lapunk egyik barátja, aki szerint az a tudat, hogy ő most fűt-­­ hét, illúziót nyújt és hevíti. Hiába! Vannak még emberek, akik — mint a falanszter tudós növendéke, a borsón térdelve, a csökkönyösen hideg­­ kályha mellett kuporogva - szépet ál­modnak. Dr. Schanzer Pált, az Orsz. Faegyesü­let ügyv. főtitkárát, a budapesti tör­vényszék áll. szakértőjét az igazságügy­­miniszter a­ budapesti büntető törvény­székhez fatermelői,­ fakereskedői, vala­mint hites könyvszakértői ügyekben ál­landó törvényszéki szakértőnek ne­vezte ki.­­ Dr. Kálnay György: Faiparunk kilátásai 1947-ben Dr. Kálnay György, a Gyász Faipari­­ Szakosztályának elnöke a közelmúltban tért vissza amerikai útjáról. Most, újabb amerikai útja előtt tájékozta­tást kértünk tőle, hogyan látja a ma­­i gyar faipar helyzetét az 1947. évben? - Elsősorban tekintsünk vissza az el­múlt esztendőre, melyben faiparunk ko­moly, szép teljesítményt végzett - - kezdi­­ érdekes és áttekintő beszámolóját dr. Kálnay György. - Sok faipari ágazat i­s szenvedett súlyos háborús kárt, tevé­kenysége ennélfogva csak nehezen indul­­­­hatott meg. Legelőször a fűrészipar tudta összeszedni magát, mégpedig oly­­ eredményesen, hogy az újjáépítéshez szükséges összes szállításoknak eleget tu­dott tenni, leküzdve számos nehézséget.­­ Most pedig, mik­or a közül­eteknél lévő­­ követeléseihez még mindig nem tud­­ hozzájutni, változatlan ügybuzgalommal és energiával teljesíti közérdekű fel-­­­adatát. — Az igen súlyos­ károk ellenére a­­ magyar faipar sok vonatkozásban ma el-­­­éri a béketermelés 60—70%-át, napi 8 órai munkateljesítményt véve alapul.­­ Erre az eredményre kizárólag saját ere­­j­­éből jutott, semmiféle támogatásban nem részesült. A hajlított bútoripar pél­­­­­dául, mely rendkívül súlyosan megron-­­ gált állapotban került ki az ostromból, büszke lehet rá, hogy ma már kapacítá-­­­sának­­jelentős részével dolgozik. Furnir­­gyáraink az elmúlt évben erősebben vol­tak foglalkoztatva, oroszországi szállítá­sokkal kapcsolatban. Nagyon kedvező kihatással lenne azonban erre az ipar­­i ágra a bútoripar újjáéledése, hiszen Magyarország bútoripara, furnir és enyvezett lemezipara híres volt és még a tengeren túlra is szállított. Reméljük, nincsen messze az idő, mikor eze­n ipa­r­ágak virágzásáról újból beszélhetünk.­­—A parkettiparról megemlékezve, bi­zony semmi kedvezőt sem mondhatunk, mivel, sajnos, teljességgel állni kényszer­­­rült. Csak az építkezések megindulásával lehet számítani fellendülésére, mivel en-­­­nek a fontos iparágnak stagnálását egy­általán nem a faanyaghiány okozza.­­ Sokat vár a magyar faipar a faex­­port-import kifejlődésétől. A jelenlegi árkülönbözetek kiegyenlítődésével remél­hető lesz a hazai fűrészek fokozottabb ellátása, mivel nem csak puhafarönk, ha­nem hámozásra alkalmas bükkfarönk be­hozatalát is várjuk. Remélhetőleg a be­hozatallal egyidejűleg a keményfa kivi­telünk is megindul, hogy országunk ki­váló termékei közeli és távoli államokban egyaránt piacra találjanak. Arra igyek­szünk legfőképpen súlyt helyezni, hogy , a magyar kemény faanyag félkész gyárt­mányok alakjában kerüljön ki külföldre.­­ A Vegyes faipari ágazataink az el­múlt évben szép fellendülésre tekinthet­nek vissza, termelvényeinek hazai és kül­földi vonatkozásokban egyaránt feltétle­nül nagy jövőjük van. Ilyen cikkeiknél sok minden szempontra kell tekintettel lenni, például még a változó divatra is.­ Említésre méltó többek között a fasarok gyártás, mely biztos foglalkoztatás elé néz, hiszen Amerikában már a múlté az úgynevezett „teletalpas” női cipő. Felté­telezhető, hogy nálunk is a különsarok lesz ismét divatos, remélhetőleg azonban nem az Amerikában kedvelt, túlzottan magas sarok viselete fog meghonosodni. Beszélgetésünk visszatér a gazda­sági kérdésekre.­­ — A hitelélet normalizálódására volna egyre égetőbben­ szükség. A 90 napos váltóescomptálással és hosszabb le­járatú kölcsönök kibocsájtásával térne vissza az egészséges vérkeringés gazdasági éle­tünkbe, amit a faipar feltétlenül kedve­zően érezne meg. Közeli amerikai utamat egyébként a hazai faipar szolgálatába is kívánom állítani, remélem eredménye­sen. A fakutató Központ nagy érdeklő­déssel várja dr. Kálnay szakosztályi elnök tengerentúli látogatásának or­szágos viszonylatban is jelentőséggel bíró eredményeit. Szántó Magda szilárdul a külföldi fapiac Az angol szaksajtót erősen fogllalkoz­­tatja a faár kérdése. Anglia faanyag­készlet állománya erősen lecsökkent, be­hozatal tekintetében 1947. évi elejére nem várnak lényeges javulást. A készle­tek nagysága és az ár szoros kapcsolat­ban vannak. Bizonyos cikkeknél, pl. gu­minál már be is következett ily módon áresés, de ez nem vonatkozhat a­Vára, mondja az angol szakvélemény. Fel­me­­rültek ugyan hangok, hogy a faár magas és csökkentése előnyös volna, de az adott körülmények között enn­ek bekövetkezése teljesen valószínűtlen. Ugyanis az 1946. évi faárat egy szin­ten­ tartották az 1945. évi árral, holott a behozatali költségek sokkal nagyobbak voltak, Kanadának, Svédországnak és Finnországnak pedig az elmúlt évben magasabb árat kellett fizetni. Európai behozatal tekintet­ében szintén elkészül­nek magasabb árakra. Ha összehasonlít­ják a múlt háború faárait a mostaniak­kal, úgy a jelenlegi árak lehetetlenül alacsonynak mondhatók. Úgy hírlik en­nek következtében már tárgyalások van­nak folyamatban az árkérdés új ala­pokra való helyezése végett. Szakkörök felkészülnek a faár emel­kedésére, ajánlják, amennyiben lehetsé­ges, a faanyagpótlók használatát. A fa­anyaghiány Angliában változatlanul igen nagy. Az a vélemény alakult ki, hogy még mindig keveset tudnak a faanyag természetéről, hiszen két egyforma fa nincsen. Mint természetes anyag a fa minden körülmények között meg tudja tartani jelentékeny pozícióját. Ennek biztosítása érdekében a fakutató munka fejlesztését programba vették. . Faipari kutatás fokozása érdekében előadást tartottak egy kiállításon, me­lyet a német iparral kapcsolatban ren­deztek. Itt Sir Strafford Crips kereske­delmi miniszter megemlékezett arról, hogy ott mintegy 1400 tanulmány jelent meg a vonatkozó kutatómunkákkal kap­csolatban. Cél azonban nem a lassú és drága kutatómunka megvalósítása, ha­nem gyakorlati hasznosítása mindannak, amit a német ipartól tanulni lehet..

Next