A Fakereskedelem, 1917 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-03 / 1. szám

01Д40ШУ1 ISSI VII. évfolyam A FakereskedeleUi FAKERESKEDELMI, FAIPARI ÉS ERDÖGAZDASÄGI HETILAP Az összes fakereskedők, fatermelók, fürészgyárak, faárugyárosok, famegmunkáló gyárak, géagijárök és erdőgazdaságok szaklap}* ELŐFIZETÉSI D I U Egész évre’belföldre Á . . . Д <32,2­- - - - ---- * !\[j it. F él évre belföldre /. Egész évre külföldrá ,,A Fél évre külföldre . К . •' ii it fK tó— Felelős szerkesztő és kiadó : DEUTSCH GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utca 4, Telefon 167-76. Eredeti cikkek utánnyomása csak a forrás megnevezése mellett engedélyeztetik. Megjelenik hetenként minden szerdán. A felsömaggarorezági fa- kereskedelemről. Ä háború kitörésekor nem a Iegrózsásabb viszo­nyok uralkodtak a felsőmagyarországi fapiacon. A fűrészek raktárai zsúfoltak voltak. Ennek oka egyrészt a szükséglet hiánya, másrészt az úgynevezett tulpro- dukció volt. Az 1912. évben történt óriási széldönté- sek folytán a fűrészek soron kívüli famennyiségeket voltak kénytelenek fokozott üzemmel feldolgozni. A fü- résztulajdonosok minden rendelkezésükre álló eszkö­zökkel eladásokat eszközöltek s aki betekintést nyer с9У'е9У detailista levéltárába, könnyen meggyőződést szerezhet arról, hogy milyen agyafúrt módon élveztek ade- tailisták engedményeket, nehogy a termelők nyiltan kény­szerüljenek az előirt kartellárak be nem tartására. Isme­rünk egy esetet, amelyben eladó és vevő között egy waggonrakomány fürészanyag vételénél ely irányú megállapodás jött létre, miszerint vevő az árut meg­érkezésekor minőségileg kifogásolja és eladó köteles ezen a cimen a számla értékéből 160 korona enged­ményt leirni. A háború kezdetén a hadvezetőségnek barakk- épitési, sáncépitési, láda és egyéb célokra óriási fa­mennyiségekre volt szüksége. Ezen szükséglet akkora méreteket öltött, hogy minden felsömagyarországi ter­melő kivehette a szállításokból a maga részét. Egyes termelők maguk is vállalták a barakkok felállítását. A többiék a hadvezetőség vállalkozóitól kaptak megren­deléseket. A háború kitörése előtt már-már tartani kellett az emlékezetes 1907-ik esztendő megismétlő­désétől. Ezen lidércnyomástól megszabadította a ter­melőket a mindjárt a háború legelején beállott nagy hadiszükséglet. A háború folyamán ezen szükséglet állandé volt. A termelők urai voltak a helyzetnek s ezen minőségükben az árakat több Ízben saját belátá­suk szerint emelték. A piac még alig ocsúdott fel az egyik áremelés okozta rémületből, máris ujabbi ár­emelést kellett tududomásul vennie. A detailisták, akik a háború folyamán csupán a legszükségesebbet vásá­rolták, nehezen, de mégis — kénytelen-kelletlen — beletörődtek a mindig magasabb és magasabb árakba. A háború utáni idő perspektívájának kontúrjai még nagyon homályosan láthatók. Valószínű, hogy az első évben, amig az ország munkához Iát, az üzleti élet nem lesz valami túlságosan mozgalmas. Ha majd az emberek a hosszú háború izgalmait kipihenték és pihent erővel, pihent idegekkel megkezdik a béke ál­dásos munkáját, lassan-lassan a kereskedelem is visz- szakerűi régi medrébe. A felsőmagyarországi fatermelők között az erdő­kincstár mostani eladási rendszere mellett azok járnak majd a legjobban, akik egyúttal fürésztulajdonosok is. A csoportonként eladásra kerülő kincstári gömbfa­mennyiségek, amelyek egyenként sokszor alig 100 köbmétert tesznek ki, de 1000 köbméternél ritkán na­gyobbak, érthető okokból azok által lesznek leginkább megvehetők. Ezen feltevésünket egyébként a közel­múlt kincstári árlejtéseinek eredménye is igazolja. Minden jel arra vall, hogy a háború befejeztével érvényben leendő árak békeidőben is tartani fogják magukat egyideig. Ezen egyrészt a tóárak mai horibi- lis volta nyújt a jövőre nézve remélhető garanciát. A háború előtt elnyert hosszúlejáratú erdőüzletek legna­gyobbrészt — ezek között egy igen nagy közbirtok- sági erdóüzlet — a háború folyamán lejártak. A> még le nem járt, háború előtt elnyert erdőüzletek 1017 és 1918-években szintén lejárnak s minthogy utóbbiak csak jelentéktelen kontingensét képezik a felsőmagyar­országi fakereskedelemnek, azon körülmény, hogy ezek tulajdonosai olcsó gömbfa felett rendelkeznek, nem lesz kihatással az árakra. A háború utáni hitelviszonyokat illetőleg az a véleményünk, hogy a régi közmondás: .Más idők más emberek“ fog a kereskedők szeme előtt lebegni. A ter­melők a háború alatt vevői legnagyobb részévei nem tartott fenn összekötetést s igy nem állott módjában ellenőrizni, hogy egyike-másika bonitás tekintetéiben előnyére vagy hátrányára változott-e. Ne gondolja senki, hogy a mai háborús fizetési feltételeket békeidőben általánosítani lehet majd. A mostani világháború minden tekintetben páratlanul áll a világtörténelem lapjain; feldúlta, megbénította az öt világrész iparát és kereskedelmét, azonban nem dön- hetett meg közgazdasági világtanokat. Hitel nélkül nin­csen sem ipar, sem kereskedelem. Ez olyan sarkalatos tétel, amely vitát nem tűr. Ezen kérdés fontossága a háború befejeztével valószínűiig arra fogja indítani az érdekelt szakkörö­ket, hogy efölött közös tanácskozásokat folytassanak egy egyöntetű eljárás kővethetése érdekében. lazafias kitelni dadikilcsSnt jipti! Budapest, jl91T.'január I. __________________/ f / í D E-T É S JjHí: ejoicás szer jiit kedveztnénjesen számit­á/ Tr“- *

Next

/
Thumbnails
Contents