Fehérnemű Tisztitó Ipar, 1934 (7. évfolyam, 1-11. szám)

1934-03-01 / 1-3. szám

VII. évfolyam 1—3. szám. Budapest, 1934. március 15. Szerkeszti: Dr SZŐNYI SÁNDOR A szerkesztésért és kiadásért felelős SÁRIK LAJOS Szerkesztői Adóhivatal V., Vilmos csíp­át 72. II. 7. Telefon : 22-8-26. Megjelenik minden hó elsején. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 10­0­ Negyedévre 2­50 . Félévre .. 5'—P ! Egyes szám­ára 1 P ' L'J1D5G­EHÉRNEMU­­TISZTITÓ IPAR A „BUDAPESTI FEHÉRNEMÜTISZTÍTÓK IPARTESTÜLETE“ HIVATALOS KÖZLÖNYE HIVATALOS ROVAT Meghívó. A Budapesti Fehérnemütisztitók Ipar­­testületének az ipartestület helyiségében: V., Vilmos császár-út 72. 11­7. 1934. évi március hó 25-én, vasárnap d. e. 10 órai kezdettel tartandó évi rendes közgyűlésére. T­árgysorozat: 1. 1933. évi jelentés. ? 1933 évi zárszámadás és a fel­mentvény megadóra fölötti hó-3. 1934. évi költségelőirányzat. 4. Tisztújitás (Választandó: 1 elnök, 2 alelnök, 5 elöljárósági rendes tag, 3 számvizsgáló és 3 elöljáró­sági póttag. 5. Kitüntetések. 6. Esetleges indítványok. Amennyiben a közgyűlés ezen határ­napon határozatképtelenség miatt nem volna megtartható, úgy a­­ közgyűlés 193/i. évi, április hó 3-án, esti 7 órai kezdettel fog ugyanazon helyen és tárgy­­sorozattal megtartani, mely közgyűlés a megjelentek számára tekintet nélkül fog határozni. Budapest, 1938- március hó 13. Dr. Szőnyi Sándor s. k. Dobos József s. k. Jegyző, elnök. A közgyűlésen csak olyan tagok bir­­ttak tanácskozási és szavazási joggal, akik az alapszabályok 5 paragrafusában jel­zett korlátozás alatt nem állanak, akik nincsenek 2 évi tagsági díjjal hátralék­ban. A közgyűlésen csak olyan indítványok tárgyalhatók, amelyek 5 nappal a köz­gyűlés előtt terjesztetnek be a testület elnökéhez. Az elöljáróság jelentése az 1933 évről Tisztelt köngyű­lés ! Az ipartestület története, működésének beszámolója, az évi jelentéseken évek óta egy mélabús akkord vonul keresztül. Megállapítja, hogy az iparosok helyzete megint sülyedt egy vonalnyit és ez a megállapítás úgy hat, mint egy régi kellemes emlék elpar­entálása, mint az elmúlás, amelyből új élet fakadásának csak a reménye csillan át. Áll ez a folyó évben is. A múlt képe elég sötét, a jövő képe pedig tisz­tán attól függ, vajjon mikor jön már el a közös érdekek felismerésének és respektálásának korszaka. A fehárnemülisztító inar helyzete az 19­33. évben ismét csak rosszabbodott, viszonyítva az előző évhez. A munka­mennyiség egyrészt azért lett kisebb, mert az általános gazdasági viszonyok rosszabbodása folytán a közönség fel­vevőképessége kisebb, a tisztviselők, te­hát a közönségnek az a része, amely a legtöbb munkát adja az iparnak kevésb­­bé tudja ma igénybe venni, mint azelőtt, ezenkívül a női fehérneműek divatja a fe­hér anyagból készült alsóruhadarabokat majdnem teljesen kiszorította, ami az i­­par munkájának jelentékeny részét vette el. Ott, ahol régebben három-négy pipre­­vasalónő dolgozott és a kényesebb mun­kát plisszirozást, fodros fehérneműek va­salását végezte, 1r1a egy sima vasalónő is elvégzi a munkát, h­a ugyan jut egész hétre való munkája. A legtöbb üzem egyrészt redukált munkaidővel dolgozik, hetenként 3- 1 na­pon át, másrészt redukált létszámmal. Van azonban olyan üzem is, a­­melyik örül annak, ha egy héten két napon át van munkája. Mondanunk sem kell, hogy ez a nagymérvű munka­hiány a versenynek oly mértékét idéz­te fel, amely már azok részére sem lehet kívánatos, akik a verseny szabad­ságát tartották mindig az ipar fejlő­dése egyik leghatalmasabb rugójának. Ma már azok a körök, amelyek a sza­badversem­nek annyira a hí­vei voltak, hogy azt tabunak, vagyis olyannak minő­stett­­ék, amihez hozzányúlni szentség­­törés számba megy, kezdik belátni, hogy a jelen körülmények között ez a nem­zeti vagyon lesorvasztására, a kézmű­ipari osztály teljes tönkretételére vezet. Sajnos ez a társadalmi osztály, a­­mely pedig a polgári erények tradí­cióinak őre és az állami rend biztosi­­sításának egyik­­oszlopa volt mindig, nem rendelkezik még annyi közgazda­­sági iskolázottsággal, hogy létérdekei kö­vetelményeit felismerve maga léptesse é­­letbe azokat a rendszabályokat, amelyek elnek a romlási folyamatnak megállí­tására alkalmasak. Mindig akadnak, akik a maguk pillanatnyi előnyéért képesek feláldozni az egész iparág művelőinek érdekeit és nem veszik észre, hogy a jövő ugyanarra az útra sodorja őket, melyen iparostársaik haladnak, hogy kü­lön utakon senki sem járhat tartósan, az egy uton haladók magatartása arra is kihat, aki a külön utat keresi. Az ipartestület vezetőségének helyzete határozottan nehezebb lett, mert nem csak a kezdeményezést várják az ipar­testülettől, hanem azt is, hogy megfe­lelő erélyt tanúsítva, hatalmi szóval lép­tesse életbe az iparosok egyöntetű el­járását biztosító rendszabályokat. Ezek elfelejtik ugyanakkor, hogy az ipartes­­t­ület vezetőségének csak ahhoz van mód­ja, amit meg is tesz, hogy kezdemé­nyez és igyekszik rábírni a tagokat az általa helyesnek talált és a különféle vélemények megallgatása után kikristá­lyosodott alapelvek szerint követendő út betartására, de a törvény nem adott módot a testületnek, hogy ezt tagjaira rá is kényszerítse. Az a munkamennyiség, amelyet az ipar feldolgozott, az üzemeket teljesí­tőképességük körülbelül 20 százalékig foglalkoztatta. Ez okozta aztán az álfa-

Next