Fémiparosok Lapja, 1923. augusztus-december (1. évfolyam, 1-4. szám)

1923-08-10 / 1. szám

f FÉMIPAROSOK LAPJA A BUDAPESTI BÁDOGOS, SZERELŐ, FÉMNYOMÓ, LEMEZELÖ, RÉZÖNTŐ, BRONZ- ÉS RÉZMŰVES IPARTESTÜLBT :: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. Liszt Ferenc-tér 7. Telefon-szám .................... 86—20. HIVATALOS KÖZLÖNYE A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS: BECSEY ANTAL : : Megjelenik havonta egyszer. Előfizetési dij: negyedévre 900 K. Ipartestületi tagok ingyen kapják. Olvasóinkhoz! Hosszú és vesződséggel teljes előkészítő munka után jutottunk el oda, hogy végre a mi saját lapunk hasábjairól szólhatunk ipartestületünk tagjaihoz és mindazokhoz, akiket iparunk sorsa, küzdelmei és fejlődései érdekelnek. Amikor ipartestületi „Értesítőnk" a forra­dalmi idők alatt megszűnt, a nehéz gazdasági viszonyok között sokáig kellett nélkülöznünk a kari szolidaritásnak ezt az eszközét. Csak 1922 február havában sikerült egy lelkes kartársunk áldozatkészségéből megindítani azt a szaklapot, amely átmenetileg ipartestületünknek is hivatalos szócsöve volt. Lapunk mai száma uj címmel, uj köntösben, ipartestületünk saját kiadásában és szerkesztésében állította megint iparunk szolgálatába törekvéseink régóta nélkülözött eszkö­zét : a sajtót. Erre a sajtóra az iparosságnak ma nagyobb szüksége van, mint a béke nyugalmas napjaiban. A termelő ipar válságos időket él. Ma ugyan mindnyájan milliomosok vagyunk, ámde a szám­óriások között egyre jobban összezsugorodnak a gazdasági élet reális értékei. Emellett pén­zünk romlásával egyre jobban fogyatkoznak a termelő munka lehetőségei is. Kétszázötvenezer koronás téglával építeni, tízezerszeres áru bádog­gal tetőt fedni nehéz feladat; pedig — úgy lát­szik — a nagy iramodásnak még nincs vége. És nem segítenek sem pénzünkön, sem rajtunk az árvizsgáló és uzsorabiráskodási intézmények, a devizaközpont, a behozatali- és kiviteli engedélyek és illetékek, adóvalorizációk és lázbeteg gazdasági életünknek sok egyéb bürokratikus megnyilatko­zásai sem. Mindez a sok tiszteletreméltó találmány nemhogy elhárítaná a munka szabad erőkifejtésé­nek akadályait, — de még inkább lefékezi a termelést. * Abból az útvesztőből, amelybe az ország szekere jutott, csak egyetlen egy kivezető ösvény van. Építeni, alkotni, minél több érté­két produkálni! Nemcsak nagyhangú szóla­mokban, hanem ténylegesen, a nemzeti élet egész gazdasági frontján. Nem rajtunk, az iparosságon, hanem azon a gazdasági politikán múlik ennek a problé­mának a megoldása, amelyet a kormányzat és a nemzetgyűlés inaugurál. Mi nem tehetünk egye­bet, minthogy szakmánk iparosságát a meg­győzés és irányítás erejével tömör egységgé igyekszünk összekovácsolni; nemcsak érdekeinek megvédésére, hanem főleg azért, hogy a nemzeti erők szolidaritásának egy értékes lánc­szeme legyen. Ennek az irányitó és tömöritő munkának szócsöve kíván lenni a mi lapunk is. Oktatni kíván; vezérfonalat nyújtani, amely a mai rette­netesen összekuszált gazdasági viszonyok között kartársainkat rávezeti, mit és hogyan kell tenniök, hogy se a maguk, se a köz érdekeivel össze­ütközésbe ne kerüljenek. Felvilágosításokat kíván nyújtani a nyersanyagok piaci változásairól, a munkásproblémákról, közterhekről, a remélhető munkaalkalmakról, az ipar- testületi és ipari mozgalmakról, szóval mindarról, ami a magyar iparos nézőpontjából érdekkel bírhat. Nem fogunk elzárkózni a tárgyilagos kri­tika elől sem, amennyiben a termelést érintő kormányzati vagy közhatósági intézkedések a bi- rálatot provokálják. Ám ez nem azt jelenti, hogy politizálni fogunk. A politika a mi izgalmak­kal telitett légkörünkben többet árthat, mint ameny- nyit amúgy is vérszegény termelésünk megbir. A politika a maga szélsőségeivel az elmúlt esz­tendők alatt csak rombolni tudott Ezeken a romo­kon kell újra felépíteni porba omlott nemzeti ideáljainkat a nemzeti munkának és a ma­gyar iparosoknak.s Ennek a^gondolatnak jegyében bocsájtom út­jára lapunkat. A Becsei/ Antal.

Next

/
Thumbnails
Contents