Fémiparosok Lapja, 1923. augusztus-december (1. évfolyam, 1-4. szám)

1923-08-10 / 1. szám

4. oldal* FEMIPIlROSOK LAPJfl 1923 augusztus 10 A rézműves iparról. Irta: Weymann Ervin mérnök. Régente, midőn a vörösrézlemezeket még nem hengerelés útján állították elő, a rézműves ipar alig volt számbavehető, leginkább csak üstöket és dísz­tárgyakat készített. Ma azonban nincsen háztartás, nincs gyár, gép vagy készülék, hol, illetve amelynél a rézműves iparnak terméke nem volna képviselve. Pótolhatatlanságáról legjobb tanúságot tett a há­ború, mikor minden vörösréz és fémtárgyat be kellett szolgáltatnunk. Sok háziasszony még ma is fájdalom­mal gondol vissza néhai büszkeségére, t. i. konyha­polcain díszelgő, szépen fénylő vörösréz főző és sütő edényeire. A rézműves készítmények hiányát legjobban érez­ték a mezőgazdaságban és vegyi iparban. Volt ugyan pótanyag (surrogatum), a pálinkafőzőket, vegyészeti ké­szülékeket vasból is készítették, sőt azokat belül ónoz­ták vagy galvanizálták, de minden ilyen helyettesítés csak silány utóképzés maradt, mert e készülékek élet­tartama rövid volt és az azokban előállított termékek nem feleltek meg a legelemibb követelményeknek. Mindenki igyekszik kovácsolt vasból készült mo­sóüstjétől megszabadulni, mert attól a fehérnemű soha el­vert, tüntethető rozsdafoltokat kap. A vasból készült, belül horganyozott fürdőkályhák, melyeket a háború vége felé kezdtek gyártani, ma már mind tönkrementek. A vas pálinkafőző készülékek sok­szor alig egy pár hónapig voltak csak üzemben, mert a főzendő cefrében lévő csekély savtartalom már­is tönkretette őket, de a bennük előállított pálinka is sötét színű és vasszú lett. Így tehát bebizonyosodott, hogy a rézműves gyárt­mányait nem lehet kiszorítani s bár a surrogatum gyártása talán első látszatra olcsóbb, de a valóságban drágább és az ily készülékekben előállított termékek sok esetben hasznavehetetlenek. Ha még tekintetbe vesszük, hogy a vörösrézből készült tárgyaknak mindig megmarad egy bizonyos ma­gas értéke, amely a tárgyak hosszú évi használata után is még számottevő, sőt a mai viszonyok mellett a beszerzési árat többszörösen felülmúlja, úgy kitűnik, hogy a vörösrézből készült cikkek beszerzése jól be­fektetett tőke. Hazánkban a rézműves ipar — a többi iparág­hoz viszonyítva — aránylag magas színvonalon áll, mi­után nincsen más iparággal összevegyítve, mint ahogy ezt egyes szomszéd államokban észlelhetjük, ahol külö­nösen a bádogos ipar is él és kisajátította e szakmát. Köztudomású ugyanis, hogy a bádogos ipar a le­mezek egymással való összeillesztésére csak kétféle mód­szert használ, u. m. a p­akcolást és a lágy forrasztást. Az ily módon előállított tárgyak nem mindenkor felelnek meg az elérni szándékolt célnak és főleg a vegyi iparban, ahol magas nyomással, savakkal és gyú­lékony anyagokkal dolgoznak, sokszor veszélyesek. A rézműves az ilyen tárgyakat kemény forrasszal összeforrasztja, keménnyé kalapálja, ami ugyan drágább előállítási módszer, de az előállított tárgyak ellenállók és biztosak. Az erősebb és nagyobb formájú lemezekből készült tárgyakat a rézműves szegecseli és ónnal beégeti, mi­után az ilyen cikkeknél a kemény forrasztás rend­kívül drága s az alig alkalmazható. Sajnos, hazánk megcsonkítása óta a rézműves ipar számtalan bajnak és nehéz küzdelemnek van kitéve, elsősorban a nyers és félgyártmányú anyagok költséges beszerzése okoz nagy gondot az iparosnak, ki nem­csak a hengerművek horribilis anyagárait köteles meg­fizetni, de még azok konkurenciáját is kénytelen eltűrni, mert az utóbbi időben nem arra törekszenek, hogy a háború előtt a külföldről beszerezhetett vörösrézsalak rendszeres előállítását szorgalmaznák, hanem még a kisipar kezében volt cikkek gyártásával is foglalkoznak. A vörösréz lemez és csőanyag minősége sem felel már meg a háború előtti minőségnek, mert az újbóli feldolgozásra kerülő ócskarézben lévő, csekély mennyi­ségben előforduló idegen anyagok rideggé és szilánkossá teszik azt, mi­által a megmunkálás sokkal nehezebb, az anyag ellenállása és szívóssága pedig csökken. Ebből következik, hogy a készülékek falvastagsá­gainak kiszámításánál a megengedett feszültséget is kb. 20o/o-kal alább kell szállítani, pld. egy 600 mm át­­mérejű vörösréz golyónál, mely 4 atm. belső nyomásra vétetik igénybe, a megengedhető feszültséget kb.1 300 kg. per cm­ helyett 250-re kell redukálni, úgy hogy 30V4 -ma 2.1 mm-re veendő, 2V250 "ma ^ 5 mm_re veendő, amelyet azelőtt nyugodtan 2 mm erős falból készíthettek. Természetes, hogy a készülékek előállítási költsége ez­által csak emelkedik. Mindezeken kívül még nagyon sok ok volna pa­naszra, mikor pld. egyes gyárak saját javító műhelyük­ben egész készülékeket újonnan gyártanak, azt hivén, így olcsóbban tudják azokat, előállítani, pedig ha alapos utó­kalkulációt végeznének és a régiót se felejtenék el bele­számítani, mindjárt rájönnének, hogy az ilynem­ű gyártás sokkal költségesebb, de nem oly tökéletes és megbízható. Jó volna ha az illetékes állami közegek az ily ja­vító műhelyekre is kiterjesztenék figyelmüket, mert azok iparengedély és felelősség nélkül gyártanak. Sajnos, hazánkban az ipar még nem részesül kellő védelemben, de kiváltképpen a rézműipar, hol az ipa­ros kénytelen mindennek gyártását válogatás nélkül el­vállalni, csakhogy munkához jusson. A mezőgazdasági iparban, mely iparunk legerősebb támasza, a pálinkafőző készülékek típusai oly sokfélék, mint az egyes típusok űrtartalma is, úgy hogy a réz­műves soha sem maradhat egy cikknél, nem készülhet elő a holt szezonban és munkásait nem foglalkoztathatja állandóan. Az ipart csak úgy lehet fejleszteni és tökéletesí­teni, ha a gyártó nem kénytelen folyton új szerke­zetű készülékeket előállítani, melyek előállításánál spe­kulálnia és próbálkoznia kell, hanem ha az ipar egyöntetű, lehetőleg tömegcikkeket tud gyártani. Állandó cikkek rendszeres előállításával megszerzi a kellő gyakorlatot, mesterségét bizonyos tökélyre viszi és ami fő, olcsó és versenyképes lesz. Horváth és Vágó VI., Király­ utca 108. / Telefon: 138-90 és 170-90 Vízvezetéki fürdőszoba cikkek, mindennemű csövek, fayence és öntöttvas berendezési tárgyak, kádak, klozettek és mosdók. m

Next