Fémiparosok Lapja, 1924 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1924-01-15 / 1. szám

II. évfolyam Budapest, 1924. január 15 1. szám FÉMIPAROSOK LAPJA A BUDAPESTI BÁDOGOS, SZERELŐ, FÉMNYOMÓ, LEMEZEI©, RÉZÖNTŐ, BRONZ ÉS RÉZMŰVES IPARTÉSTÖLET Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI Liszt Ferenc-tér 7 Telefon-szám ... — — — 86—20 HIVATALOS KÖZLÖNYE A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS: BECSEY ANTAL Munkatárs: Dl*, RÉVAY ZOLTÁN iparhatósági biztos Megjelenik havonta egyszer Előfizetési dij:... ... ... 24000 K Ipartestületi tagok ingyen kapják Egyes szám ára ... ... 2000 K ........... . ■....... Iparos-intézmények. Nem az a célom, hogy részletesen és kimerí­tően soroljam fel mindazokat az intézményeket, amelyek akár hivatalos keretben, akár társadalmi vonatkozásokban lennének hivatva a maguk köz- gazdasági szerepére. Nem akarom rekriminálni azoknak az intézményeknek a hosszú sorozatát, amelyekért évtizedeken át annyi szó és tinta folyt széjjel, de amelyek ma is csak mint égő vágyako­zás élnek az iparosság lelkében. Még kevésbbé akarok foglalkozni azokkal a gomba'módra elsza­porodott társadalmi, politikai és gazdasági alaku­latokkal, amelyeket egykor jóhiszemű emberek el­gondolása, olykor az egyéni érvényesülés vágya hozott létre; de amelyek valamennyien abban a ■ közös eredendő hibában szenvednek, hogy az ipa­rosságban rejlő gazdasági erők tömörítése helyett azokat foszlányokká aprózták fel. Azokra az in­tézményekre gondolok, amelyek létesítése nem­csak gazdasági lehetőség, hanem termelő viszo­nyaink között elodázhatatlan szükségszerűség is; s amelyek jó megalapozással és helyes irányítás­sal sziklaszilárd várai lehetnek a magyar iparos­ságnak és egyben a magyar közéletnek is. Az egyik ily intézményre: az országos iparos- luizra, lapunk előző számában mutattam rá. Ma az iparosok bankjáról kívánok néhány szót szólni. Kétségtelen dolog, hogy ipari termelésünk méretei mélyen alatta vannak a békebeli nívónak. A néhány hete megindult munkás-elbocsájtások vésztjóslóan figyelmeztetnek arra, hogy ez a le­fokozott termelés is még dekadenciában van. Két­ségtelen, hogy belső és külső gazdaságpolitikai okok mellett ez a visszaesés azokkal a nehézsé­gekkel hozható összefüggésbe, amelyeket pénz- és hitelgazdaságunk viszonyai állítanak a termelés útjába. Az is kétségtelen, hogy ezek a nehézségek a belföldi kölcsönök folytán várható pénzszűke miatt a közeljövőben lényegesen növekedni fog­nak. Érthető, ha ily körülmények között még a bizakodó lelküek is riadtan néznek a jövő elé, s keresik a pénzszűke, munkanélküliség, általános gazdasági depresszió útvesztőiből a kivezető uta­kat. Vannak, akik az állam segítő kezére számita­nak. Ám ne felejtsük el, hogy az állam maga is válságos gondokkal küzködik; és ha kezét olykor­olykor ki is nyújtja felénk, az a kéz nem adni, ha­nem 'csak markolni fog. Az államháztartás defi­citje , a csökkenő termelés folytán rosszabbodó külkereskedelmi mérleg, belföldi kényszerkölcsön, stb., sorra mind oly műveletek, amelyek csak újabb és újabb terheket jelentenek számunkra. Nem az állam segíthet rajtunk, hanem nekünk kell az állam megrepedezett pilléreit áldozatainkkal alátámasztani. És nekünk magunknak kell önmagunkon s ez­zel egyidejűleg az ipari termelés bajain is segíteni. Saját erőnkből kell megalkotnunk és szívós mun­kával továbbfejlesztenünk azt a pénzügyi, bank- szerű szervezetet, amely nehéz időkben pénz- es áruhitellel tud a termelés segítségére lenni, s amely a nagy tőkeforrásokkal való közvetlen összeköt­tetéseknek lehet alapja. Kizárt dolog, hogy 30— 40.000 iparos külön-kiilön szaladgálva hitel után, célt érjen; viszont egészen bizonyos, hogy az ipa­rosság egységes, központositott szervezet segé­lyével felveheti a jelentkező kisebb igényeket és egységesen továbbíthatja a nagy hitelforrásokhoz. És ebből a megállapításból természetszerűleg kö­vetkezik az is, hogy apró-cseprő szövetkezeti ala­kulatok nem lehetnek célravezetők: azok csak fel­aprózzák magát a nagy problémát. Meg kell szer­veznünk széles alapokon, országos keretben, egy­séges koncepcióban az iparosok bankját. Ez az akció teljes csendben, lármás propa­ganda mellőzésével már meg is indult. Az alapí­tásban a budapesti és vidéki ipartestületek csak­nem teljes számban vesznek részt és ha a jelek nem csalnak, minden várakozást felülmúló ered«- ménnyel fog megalakulhatni február hó folyamán néhány milliárdnyi kezdő tőkével az a. vállalkozás, amely az iparosság hitelszükségletei tekintetében tehermentesíti az államot és nagy szolgálatot te­het az iparosságnak. Iparostársaim! Ha ennek a vállalkozásnak hír­nökei jelentkeznek nálatok részvényjegyzés érde­kében, gondoljatok arra, hogy minden lejegyzett részvénnyel megerősítjük azt a pillért, amelyen saját jólétünk s az ország jövője nvugszik. BECSEY ANTAL

Next

/
Thumbnails
Contents