Fémiparosok Lapja, 1924 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1924-01-15 / 1. szám

4. oldal. FÉMIPAROSOK LAPJA 1924. január 15. Kalkulációról. Háború előtt megjelent szaklapunk és legutóbb pedig a Szerelő, Bádogos és Fémipari szaklap már foglalkozott kalkulációval, ajánlatosnak tartom, ha a kalkulációt és ezzel kapcsolatos dolgokat időközönként a tisztelt tagtársak továbbra is figyelemmel kísérik, sőt állandóan foglalkoznak vele, mivel a mellékanya­gok emelkedése fontos szerepet játszik a kalkuláció­ban. Békeidőben mellékanyagokat fel nem számítot­tunk, de most, mikor minden csekélység nagy összegbe kerül, hogy kalkulációnk pontos és tökéletes legyen, minden apró anyagot (az alanti kalkuláció szerint) fel kell számítanunk, mert ellenkező esetben egy, a kal­kulációba be nem vett veszteségünk van. Nevetséges dolog volna, hogy szaktudásunkat ma­gunkba temetve ridegen elzárkózzunk egyes tagtár­saink elől és őket magukra hagyva csak tapogatózni hagyjuk. Az én szerény véleményem az, hogy minden kortárs szaktudását a legmesszebbremenőleg terjessze, úgy gyakorlati, valamint értelmi alapon. A továbbiak­ban pedig nem látom károsnak azt sem, ha teljesen laikus és nem szakmabeli egyének megtanulják a kal­kulációnak azt a bázisát, mely elmaradhatatlanul szükséges. Hogy mi az előnye és mi a hátránya a kal­kuláció tudásának és nem tudásának, röviden rá aka­rok világítani. Ha egy költségvetést tökéletes kalkulá­cióval készítünk, akkor felszámítjuk az anyagot, a mellékanyagot, a munkabért, régiót és hasznot. Ezek­nek az összege képezi a tökéletes kalkulációt. Pályá­zatoknál előfordulnak esetek, hogy a benyújtott aján­latok között 30—40, sőt 50%-os differencia is van, mely a meggondolatlanság és kapkodó természetnek szembeszökő példája és végeredményben pedig mind­nyájunknak tisztességes kereseti lehetőségét sérti. Ha pedig valaki 50%-kal drágább a megengedhetőnél, an­nak is csak ő látja kárát, mert ezek után munkaadói teljesen mellőzni fogják. Ezért kell minden tekintet­ben józanan kalkulálni, mert úgy a piszkos verseny, valamint az ész nélküli magas ár csak árt iparunknak. Azt mondhatnánk, hogy nekünk a piszkos kon­­kurrencia nem árt, mert ha valaki olcsóbban vállal, valószínűleg belebukik és így legalább megszabadu­lunk tőle. Hát ez tévedés, mert jön helyébe más iíz, akik ugyanígy járnak. Ennek sohasem lesz vége, mert ez mindig így volt és ezután is így lesz. Az ilyen álla­pot tarthatatlan, föl kell világosítani őket téves elmé­letükről, meg kell tanítani az észszerű kalkulációra és alkalmat kell adnunk illetőleg szolgáltatnunk a kal­kuláció tanulására, mely reális bázisa lesz a mi jö­­vőnknek és ezáltal próbáljuk meg iparunkat egészsé­ges alapra fektetni. . Most pedig rátérek a kalkuláció gyakorlati be­mutatására. Ha 1 méter csatornának vagy 1 méter csőnek ki akarjuk számítani az önköltségét, akkor először felso­roljuk az anyagot, ehhez hozzászámítunk anyag-vesz­teség címén bizonyos százalékot, mely anyag-vesz­teség alatt értjük a hulladékot és az egymással való összedolgozás által föl nem mérhető és föl nem számít­ható anyagot. A függőcsatorna, kéményszegélylefedé­­seknél és hasonló munkáknál elég 5% anyagvesztesé­get, a lefolyócsöveknél azonban feltétlenül 10%-ot kell számítanunk, mert konkrét dolog, hogy mikor a munkás a lefolyócsöveket­ készíti és elhelyezi, néha 6—7 cm.-re is összedugja, azonkívül hulladék is van. Sőt nem tudom, hogy az 5%, illetve 10% nem-e kevés, mert legutóbb azt tapasztaltam, hogy például a hor­ganylemez súlytáblázat, mely éveken át gyártott leme­zeknek felelt meg, inkább néhány dekagrammal köny­­nyebb volt, ma pedig jó néhány dekával nehezebb. Ez­által már úgyis veszteségünk van, ennélfogva nagyon fontos a kalkulációból ki nem hagyható százalék­veszteségnek a felszámítása. A felhasználandó mellék­anyagok is jelentős összeget tesznek ki és ezt a keres­kedő által felszámított 3% forgalmi adóval együtt­ a kalkulációba kell csatolnunk, melyhez még a munka­bér is hozzájárul. Mindezeket összegezve megkapjuk annak a munkának folyó négyzetméter vagy darab­nak az egységárát. Bérháznál a munkaidőt darabon­ként vagy méterenként 2 órát számítva 1 szakmunkás­nak és 1 segítőnek. Nagyobb gyáraknál a munkaidőt 1­0 órára redukálhatjuk. Ha csak néhány méter át­alakításáról van szó, akkor sokkal több munkaidőt kell számítanunk, mint 2 órát, mert az út oda és visz­­sza szintén a munkaadó rovására megy. Példa a kalkulációhoz: Félkör alakú függőcsatorna 13. számú horg. bá­dogból 190X 115 mm. keresztmetszettel, 40 cm. kite­rítve csatornakampó stb.-vel. 0.40 m. 13. sz. horg. bdlg, 2.07 kg. á 9500.— 19665.— 5% hulladék 983.— Munkaidő: 1 bádogos szakm. 2 óra á 3335.— 6670.— Munkaidő: 1 segédmunkás 2 óra á 1800.— 3600.— 35431.— Hiába minden okoskodás ez az összeg a tiszta ön­költség, ennyibe kerül 1 méter csatorna, ebből 1 koro­nát sem lehet lecsípni, mert már az is veszteség. Eh­hez hozzá kell számitani a régiót és hasznot, mert anélkül munkát vállalni nem lehet és nem szabad. Egyedi Jenő. 0.06 forrasztóan 14000.— 840.— 0.50 kg. faszén 600.— 300.— Csatornakampó 2400.— 2 drb. kov. vasszög 120.— 240.— 3% forg. adó 24428, 733, 25161.— V­örösréz •* sárgaréz lemezt, rudat, csövet, szegecset szállítunk raktárról legolcsóbban. Veszünk ócska vörös- és sárgarezet Finger és Fia Budapest, VI. Hajós­ utca 41, Telefon 16—19, 19—29 KÖRTING B. ÉS E. RÉSZVÉNYTÁRSASÁG, GÉPGYÁR BUDAPEST, VIII. KISFALUDY­ UTCA 11. SZ. Telefonszám: József 15-02 és József 110-17 Motorok és gőzgépek fáradt melegének gazdaságos fel­­használására szolgáló telepek és berendezések létesítése. Melegvízmelegítő, központi fűtés és mindennemű ipari szárító­berendezések. Hideg és meleg úton működő víztisztító beren­dezések. Sugárszerkezetek, u. m.: Acélfúvók. Kéményventiláto­­rok. Kondenzátorok. Gőzsugárlövettyűk (Injektorok) Elevátorok. Légnedvesítők. Porlasztók, stb. Motorok bármily szilárd, folyékony és gázalakú tüzelőanyagra. Nyersolajtüzelő berendezések.

Next