Fémiparosok Lapja, 1925 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1925-01-05 / 1. szám
4. oldal. fémiparosok lapja 1925. január 5. jutó amúgy is csekély értékhányadát minimális összegekre leszorítani, ha a fogyasztást a magas anyagárak hátráltatják. Készséggel elismerjük, hogy a belföldi gyáripar mai termelési viszonyai egyáltalán nem rózsásak, a magas védelmi vámok árnyékában azonban hatalmi túlkapások húzódnak meg, melyek ellen idejében kell összefogni az érdekelt szakmáknak. Az új vámtarifa szerencsére csak kerettörvény és mód van arra, hogy jogos igények egyik vagy másik tarifatétel vámjának felfüggesztésével vagy arányos mérséklésével méltánylásra találjanak. Ily irányú kezdeményező lépésekre alighanem a fémiparos szakmák is előbb-utóbb kényszerülni fognak és van is már egy igen aktuális probléma a rézműves-ipar szempontjából, melyről e lap hasábjain már volt alkalmunk megemlékezni. Reméljük és hisszük, hogy a kisipart elsősorban védeni hivatott kormányzati tényezők nem fognak elzárkózni a szakmák jogos kérelmeinek teljesítése és kiáltó hibák orvoslása elől. A szanálási programmban a kisipart talpraállító és különösen a fogyasztóképességet növelni óhajtó szándékot vélünk látni. A szanálási programm végrehajtása során azonban eddig csak oly intézkedések láttak napvilágot, melyek a kisipart alig elviselhető terhek vállalására szorítják. Pedig a közterhek ily megoszlása mellett a kisipar, mely legkevésbé van vértezve a válságos idők viszontagságai ellen és kitartása jóval kisebb, mint a nagy tőkeerővel rendelkező gyáriparé, megszűnik nemzetfentartó tényező lenni, ha azok a szanálást szolgáló intézkedések, melyek a fogyasztóképességet és az építkezés lehetőségeit megteremtik, még tovább is késnek. A válság tetőfokán áll és annak legfőbb oka, egyszersmind legsúlyosabb kisérő jelensége a fogyasztóképesség ijesztő csökkenése. A magángazdaság a legszűkebb keretek közt tengődik és a kereseti lehetőségek megfogyatkoztak. Ezen a bajon a szanálás második fél esztendejében sürgősen kell segíteni, a tavasszal meginduló építkezések útját olcsó anyagárak megteremtésével, az építőanyagok szállítására érvényes vasúti fuvardíjtételek csökkentésével, olcsó hitel nyújtásával, szóval nagyvonalú intézkedésekkel kell egyengetni, mert különben az egész szanálási akció, mely már eddig biztató eredményeket is termelt, az egyoldalú fiskális szempontok útvesztőjébe merül. A vámtarifa-törvény helyes és célirányos alkalmazása is egyik módja a segítségnek és különösen a vámjog szabályozásáról szóló és csak ezután életbe lépő új törvény végrehajtási utasításától várjuk a kisipart is versenyképessé tevő vámszabályok megalkotását. Részesíteni kell a kisipart is a kikészítési forgalom előnyeiben, az egyes szakmák közös külföldi nyersanyag és félgyártmány beszerzését vámhitellel, előjegyzési raktárengedélyekkel kell támogatni és akkor a most mumus gyanánt emlegetett autonóm vámtarifa elsőrangú iparfejlesztő tényezővé válik, a nemzetközi gazdasági szerződések megkötésénél pedig egy egész ország kisiparos társadalma fogja támogatni az új vámok alapján álló tárgyalásokat. S-*» Mimé*a domborított fürdőkádak és BM&iga mosogatók készítésében. Raktáron tart gyermekkádat állvánnyal, ülő- és fotalkádat közmelegítővel. Hívó telefon: Glauber Lipót József 109-29. VII. Jósika utca 25 szám „Neptun“ fürdőkályhákról A „Neptun“ fürdőkályhákról, mint olyan fürdőberendezési tárgyról, amely minden kortárs üzleti életében igen gyakran előfordul, óhajtok néhány dolgot elmondani, amit ezen áru vásárlásánál és felszerelésénél úgy a saját, mint a megrendelőik érdekében jó, ha figyelembe vesznek. A kortársak jórésze, ha „Neptun“ kályhát vásárol, többnyire azt nézi elsősorban, hogy a henger milyen nehéz, márpedig ennek az árunak a jósága csak másodsorban függ az anyag vastagságától, a legfontosabb, hogy a gyártáshoz felhasznált anyag és annak fürdőkályhahengerré való feldolgozása szakszerű és gyárszerű legyen és csak ezután jöhet számításba az anyag erőssége, tehát a gyártmány súlya. „Neptun“ henger legjobban és legszakszerűbben úgy készíthető, ha a külső köpenyt keményen való összeforrasztása után jól lepácoljuk, ami által a forrasztás közben képződött pernyét teljesen eltávolítjuk. Ha ezen műveletet gondosan elvégezzük, úgy a lemezről levált pernye a köpenyt a hengerelés után nem teszi foltossá, s a köpeny szép sima és egyenletes szinű lesz. Lepácolás után a köpenyt kiegyengetjük, s megfelelő festékkel szép egyenletesen befestjük. A festésre úgy a munka, mint az anyag tekintetében szintén különös gondot fordítsunk, mert gondatlanul vagy rossz festékkel befestett henger szintén foltos lesz. Befestés után gépen simára lehengereljük (szatinirozzuk), mely megmunkálási mód által elérjük, hogy az anyag egyenletes vastagsága megmarad és nem gyöngítjük el egyes helyeken, ami a kalapált kályháknál akár kézzel, akár gépen történt, semmiesetre sem kerülhető el. Ezen hiba különösen szembeötlő és veszélyes az úgynevezett borsókalapálású hengereknél, mely kivitel talán a laikus közönségnek jobban tetszik, de tartósság szempontjából, lévén a fürdőkályha igen fontos és sokat használt berendezési tárgy, nagyon kétséges értékű. A fürdőkályha füstcsöve szintén keményen forrasztott vörösrézlemezből készítendő, megfelelő számú (4—5) merevítő horonnyal ellátva. Az így készített füstcső, tekintettel az erős igénybevételre, ami meglehetős elaszticitást igényel, sokkal megfelelőbb, mint a húzott csőből készült füstcsövek, melyek az anyagnak a melegedés és lehűlés közben beálló mozgására már gyártási módjuknál fogva sem reagálhatnak olyan simán és veszélytelenül, mint a lemezből keményen forrasztott füstcsövek. A füstcsövek a hengerbe való beszerelés előtt vízzel alaposan kipróbálandók, hogy az esetleges tömörtelenségek kiküszöbölhetők legyenek. A füstcsőpróbánál nagyobb víznyomás alkalmazandó, mint a hengerpróbánál, hogy az úgynevezett meleg tömörtelenségek szintén észrevehetők legyenek, mert máskülönben ezen hiba csak a besütés után mutatkozik és csak a henger szétszedése útján javítható. A fedél és fenék készítésénél nagyon fontos, hogy elsőrendű nyomó-vörösrézlemezből készüljenek, mert a nem megfelelő anyagból készültek megmunkálás közben kilyukadnak és a forrasztó-ónnal való kijavítás, főként a fenéknél, igen veszedelmes. Ha az egyes alkatrészek szakszerű elkészülte után a hengert összeállítjuk és megfelelő víznyomással történt kipróbálása után hozzuk forgalomba, úgy majdnem ki van zárva, hogy felszerelés és üzembehelyezés után még valami hiba fordulhasson elő.