Fémiparosok Lapja, 1925 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-05 / 1. szám

4. oldal. fémiparosok lapja 1925. január 5. jutó amúgy is csekély értékhányadát minimális össze­gekre leszorítani, ha a fogyasztást a magas anyagárak hátráltatják. Készséggel elismerjük, hogy a belföldi gyáripar mai termelési viszonyai egyáltalán nem ró­zsásak, a magas védelmi vámok árnyékában azonban hatalmi túlkapások húzódnak meg, melyek ellen idejé­ben kell összefogni az érdekelt szakmáknak. Az új vámtarifa szerencsére csak kerettörvény és mód van arra, hogy jogos igények egyik vagy másik tarifatétel vámjának felfüggesztésével vagy arányos mérséklésével méltánylásra találjanak. Ily irányú kez­deményező lépésekre alighanem a fémiparos szakmák is előbb-utóbb kényszerülni fognak és van is már egy igen aktuális probléma a rézműves-ipar szempontjából, melyről e lap hasábjain már volt alkalmunk megemlé­kezni. Reméljük és hisszük, hogy a kisipart elsősorban védeni hivatott kormányzati tényezők nem fognak el­zárkózni a szakmák jogos kérelmeinek teljesítése és kiáltó hibák orvoslása elől. A szanálási programmban a kisipart talpraállító és különösen a fogyasztóképességet növelni óhajtó szándékot vélünk látni. A szanálási programm végre­hajtása során azonban eddig csak oly intézkedések láttak napvilágot, melyek a kisipart alig elviselhető ter­hek vállalására szorítják. Pedig a közterhek ily meg­oszlása mellett a kisipar, mely legkevésbé van vértezve a válságos idők viszontagságai ellen és kitartása jóval kisebb, mint a nagy tőkeerővel rendelkező gyáriparé, megszűnik nemzetfentartó tényező lenni, ha azok a szanálást szolgáló intézkedések, melyek a fogyasztó­képességet és az építkezés lehetőségeit megteremtik, még tovább is késnek. A válság tetőfokán áll és annak legfőbb oka, egyszersmind legsúlyosabb kisérő jelensége a fogyasztó­képesség ijesztő csökkenése. A magángazdaság a leg­szűkebb keretek közt tengődik és a kereseti lehetősé­gek megfogyatkoztak. Ezen a bajon a szanálás második fél esztendejében sürgősen kell segíteni, a tavasszal meginduló építkezések útját olcsó anyagárak megterem­tésével, az építőanyagok szállítására érvényes vasúti fuvar­­díjtételek csökkentésével, olcsó hitel nyújtásával, szóval nagyvonalú intézkedésekkel kell egyengetni, mert különben az egész szanálási akció, mely már eddig biztató ered­ményeket is termelt, az egyoldalú fiskális szempontok útvesztőjébe merül. A vámtarifa-törvény helyes és célirányos alkalma­zása is egyik módja a segítségnek és különösen a vámjog szabályozásáról szóló és csak ezután életbe lépő új törvény végrehajtási utasításától várjuk a kisipart is versenyképessé tevő vámszabályok megalkotását. Része­síteni kell a kisipart is a kikészítési forgalom előnyei­ben, az egyes szakmák közös külföldi nyersanyag és félgyártmány beszerzését vámhitellel, előjegyzési raktár­engedélyekkel kell támogatni és akkor a most mumus gyanánt emlegetett autonóm vámtarifa elsőrangú ipar­­fejlesztő tényezővé válik, a nemzetközi gazdasági szer­ződések megkötésénél pedig egy egész ország kisipa­ros társadalma fogja támogatni az új vámok alapján álló tárgyalásokat. S-*» Mimé*a domborított fürdőkádak és BM&iga mosogatók készítésében. Raktáron tart gyermekkádat állvánnyal, ülő- és fotalkádat közmelegítővel. Hívó telefon: Glauber Lipót József 109-29. VII. Jósika­ utca 25 szám „Neptun“ fürdőkályhákról A „Neptun“ fürdőkályhákról, mint olyan fürdő­berendezési tárgyról, amely minden kortárs üzleti életé­ben igen gyakran előfordul, óhajtok néhány dolgot el­mondani, amit ezen áru vásárlásánál és felszerelésénél úgy a saját, mint a megrendelőik érdekében jó, ha figyelembe vesznek. A kortársak jórésze, ha „Neptun“ kályhát vásárol, többnyire azt nézi elsősorban, hogy a henger milyen nehéz, már­pedig ennek az árunak a jósága csak másod­sorban függ az anyag vastagságától, a legfontosabb, hogy a gyártáshoz felhasznált anyag és annak fürdő­kályhahengerré való feldolgozása szakszerű és gyárszerű legyen és csak ezután jöhet számításba az anyag erős­sége, tehát a gyártmány súlya. „Neptun“ henger legjobban és legszakszerűbben úgy készíthető, ha a külső köpenyt keményen való összeforrasztása után jól lepácoljuk, ami által a forrasztás közben képződött pernyét teljesen eltávolítjuk. Ha ezen műveletet gondosan elvégezzük, úgy a lemezről levált pernye a köpenyt a hengerelés után nem teszi foltossá, s a köpeny szép sima és egyenletes szinű lesz. Lepácolás után a köpenyt kiegyengetjük, s meg­felelő festékkel szép egyenletesen befestjük. A festésre úgy a munka, mint az anyag tekintetében szintén külö­nös gondot fordítsunk, mert gondatlanul vagy rossz festékkel befestett henger szintén foltos lesz. Befestés után gépen simára lehengereljük (szati­­nirozzuk), mely megmunkálási mód által elérjük, hogy az anyag egyenletes vastagsága megmarad és nem gyöngítjük el egyes helyeken, ami a kalapált kályháknál akár kézzel, akár gépen történt, semmiesetre sem kerül­hető el. Ezen hiba különösen szembeötlő és veszélyes az úgynevezett borsókalapálású hengereknél, mely kivitel talán a laikus közönségnek jobban tetszik, de tartósság szempontjából, lévén a fürdőkályha igen fontos és sokat használt berendezési tárgy, nagyon kétséges értékű. A fürdőkályha füstcsöve szintén keményen forrasz­tott vörösrézlemezből készítendő, megfelelő számú (4—5) merevítő horonnyal ellátva. Az így készített füstcső, tekintettel az erős igénybevételre, ami meglehetős elasz­­ticitást igényel, sokkal megfelelőbb, mint a húzott cső­ből készült füstcsövek, melyek az anyagnak a melege­dés és lehűlés közben beálló mozgására már gyártási módjuknál fogva sem reagálhatnak olyan simán és veszélytelenül, mint a lemezből keményen forrasztott füstcsövek. A füstcsövek a hengerbe való beszerelés előtt vízzel alaposan kipróbálandók, hogy az esetleges tömör­­telenségek kiküszöbölhetők legyenek. A füstcsőpróbánál nagyobb víznyomás alkalmazandó, mint a hengerpróbá­nál, hogy az úgynevezett meleg­ tömörtelenségek szintén észrevehetők legyenek, mert máskülönben ezen hiba csak a besütés után mutatkozik és csak a henger szét­szedése útján javítható. A fedél és fenék készítésénél nagyon fontos, hogy elsőrendű nyomó-vörösrézlemezből készüljenek, mert a nem megfelelő anyagból készültek megmunkálás közben kilyukadnak és a forrasztó-ónnal való kijavítás, főként a fenéknél, igen veszedelmes. Ha az egyes alkatrészek szakszerű elkészülte után a hengert összeállítjuk és megfelelő víznyomással történt kipróbálása után hozzuk forgalomba, úgy majdnem ki van zárva, hogy felszerelés és üzembehelyezés után még valami hiba fordulhasson elő.

Next