Festék Ujság, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-31 / 1. szám

W*w II. évfolyam Budapest, 1934. január 31. 1­972/73 1. szám MAGYAR FESTÉKKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETE HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal. BUDAPEST, Vili, NÉPSZINHÁZ­ U. 25 Telefon : 43—6—34. Bankszámla : Magyar-Olasz Bank fiók, József krt 2. SZERKESZTI: DR. JÁMBOR JÓZSEF vegyészmérnök Megjelenik havonkint. A MFOE tagjainak tagdijuk fejében jár Nemtagok részére az évi előfizetési dij 24 pengő 1934. január 13! Külsőségeiben csak egy báli éjszaka, jelzi e határ­kövünket, az élet gondtalanná enyhült pár órája, mely úgy csalogatta maga köré a szakma öregét, fiatalját, mint a fény a pillangók seregét. Az öregek a fiatalok fiatalságában gyönyörködhettek, a fiatalok az öregek fiatalságában. De vannak-e egyáltalán öregei a szak­mának? Lélekben aligha. De ha lettek is volna, ez az éjszaka úgy hatott rájuk, mint az elixir, a bölcsek köve, mely visszahozza az ifjúságot. Visszahozza egy szakma ifjúságát, egy szakma reményét, egy szakma minden lendületét és minden céltudatosságát. Mert a bál a maga fényes, ünnepélyes, de mégis oly fesztelen külsőségeivel csak halvány visszfé­nye volt annak a meleget és életet adó összefogásnak, mely a csillogó lámpák alatt reggelig tartó tánc és pohárcsengés köz­ben a szakma, minden tényezője ré­széről megnyilvánult. Mert mindenki, aki szakmánk­ban él és számít, mindenki, aki szívén viseli testületi érdekeink sorsát, mindenki, aki előbbre tudja helyezni az egységben rejlő hatalmas erkölcsi és anyagi erőket saját kicsinyes és nevetséges hiúságainál, mindenki, — legyen bár gyáros, nagy- vagy kiskereskedő és al­kalmazott — eljött a szakmai összefogás e lélekemelő ünnepélyére. S az összefogás itt nem puszta szavakban nyilat­kozott meg, nem a farsangi éjszaka önfeledtségében, mely a másnap józan nappali világításában semmire sem akar visszaemlékezni; nem, nem puszta ígéretek­ben, hanem tényleges áldozatokban, teljesített nagy­lelkűségben. Mert aki tudott, az adott. Adott a Festé­­kes­ Otthon javára, adott olyan meggondolások alap­ján, hogy kell lennie a magyar festékes társadalom­ban egy olyan szilárd, kidönthetetlen kristályosodási pontnak, melybe a sors csapásai alatt megkapaszkod­hat és amellyel szakmai, közéleti és jóléti jelentőségét a világ szemében méltón kifejezheti. Kell lennie egy kézzel fogható objektumának, mely láthatóan is kife­jezésre juttatja, hogy immár a szervezettségnek olyan magas fokán áll, mellyel lehetetlen nem számolni. S erre a tudatra nemcsak a kisfestékesnek van szüksége, de szüksége van a gyárosnak és a nagykereskedőnek is, mert csak egy szervezett, erős testületi szellemtől áthatott, közületi vagyonnal is rendelkező kereskedő­tábor biztosíthatja afelől, hogy az üzleti tisztesség nem üres szólam, hanem élő valóság s nem anarchiára, meg szakmai öngyilkosságra vezető árrombolás s egyéb széthúzás, hanem a kari érdekek hű szolgálója. Ezt a felismerést méltányolta a gyáripar és a nagy­kereskedelem, de méltányolták a kisfestékesek is a maguk szerényebb adományaival, amikor a bál kap­csán olyan összegekkel járultak a Festékes­ Otthon mielőbbi megvalósításához, mely a válság e mélypont­ján legvérmesebb reményeinket is meghaladta. Ez a felismerés nyilatkozott meg, amikor egyes kisebb cé­gek anyagi erejükön felül áldoztak a közös nagy cél­nak s ez a felismerés fogja feleszméltetni azokat, akik nem szakmai jelentőségükhöz mérten vették ki ré­szüket az áldozatból. Az egyesület, mely a válság e tomboló újévében meg tudta teremteni az összefogást, a kari megértés­e csodáját, büszke lehet vezetőségére és a bálbizott­ság önfeláldozó és fáradhatatlan tagjaira, de a vezető­ség is büszke lehet az egyesület szolidaritásában ösz­­szesrott tagjaira. Egységünkkel példát mutattunk! / Fel a fejjel! /­ A SZAKÉRTŐ ZOMÁNCA Gyártja: Krayer E. és Tsa. Budapest V, Váci­ út 34 Tel.: 905—73*

Next