Festék Ujság, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-31 / 1. szám
W*w II. évfolyam Budapest, 1934. január 31. 1972/73 1. szám MAGYAR FESTÉKKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETE HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal. BUDAPEST, Vili, NÉPSZINHÁZ U. 25 Telefon : 43—6—34. Bankszámla : Magyar-Olasz Bank fiók, József krt 2. SZERKESZTI: DR. JÁMBOR JÓZSEF vegyészmérnök Megjelenik havonkint. A MFOE tagjainak tagdijuk fejében jár Nemtagok részére az évi előfizetési dij 24 pengő 1934. január 13! Külsőségeiben csak egy báli éjszaka, jelzi e határkövünket, az élet gondtalanná enyhült pár órája, mely úgy csalogatta maga köré a szakma öregét, fiatalját, mint a fény a pillangók seregét. Az öregek a fiatalok fiatalságában gyönyörködhettek, a fiatalok az öregek fiatalságában. De vannak-e egyáltalán öregei a szakmának? Lélekben aligha. De ha lettek is volna, ez az éjszaka úgy hatott rájuk, mint az elixir, a bölcsek köve, mely visszahozza az ifjúságot. Visszahozza egy szakma ifjúságát, egy szakma reményét, egy szakma minden lendületét és minden céltudatosságát. Mert a bál a maga fényes, ünnepélyes, de mégis oly fesztelen külsőségeivel csak halvány visszfénye volt annak a meleget és életet adó összefogásnak, mely a csillogó lámpák alatt reggelig tartó tánc és pohárcsengés közben a szakma, minden tényezője részéről megnyilvánult. Mert mindenki, aki szakmánkban él és számít, mindenki, aki szívén viseli testületi érdekeink sorsát, mindenki, aki előbbre tudja helyezni az egységben rejlő hatalmas erkölcsi és anyagi erőket saját kicsinyes és nevetséges hiúságainál, mindenki, — legyen bár gyáros, nagy- vagy kiskereskedő és alkalmazott — eljött a szakmai összefogás e lélekemelő ünnepélyére. S az összefogás itt nem puszta szavakban nyilatkozott meg, nem a farsangi éjszaka önfeledtségében, mely a másnap józan nappali világításában semmire sem akar visszaemlékezni; nem, nem puszta ígéretekben, hanem tényleges áldozatokban, teljesített nagylelkűségben. Mert aki tudott, az adott. Adott a Festékes Otthon javára, adott olyan meggondolások alapján, hogy kell lennie a magyar festékes társadalomban egy olyan szilárd, kidönthetetlen kristályosodási pontnak, melybe a sors csapásai alatt megkapaszkodhat és amellyel szakmai, közéleti és jóléti jelentőségét a világ szemében méltón kifejezheti. Kell lennie egy kézzel fogható objektumának, mely láthatóan is kifejezésre juttatja, hogy immár a szervezettségnek olyan magas fokán áll, mellyel lehetetlen nem számolni. S erre a tudatra nemcsak a kisfestékesnek van szüksége, de szüksége van a gyárosnak és a nagykereskedőnek is, mert csak egy szervezett, erős testületi szellemtől áthatott, közületi vagyonnal is rendelkező kereskedőtábor biztosíthatja afelől, hogy az üzleti tisztesség nem üres szólam, hanem élő valóság s nem anarchiára, meg szakmai öngyilkosságra vezető árrombolás s egyéb széthúzás, hanem a kari érdekek hű szolgálója. Ezt a felismerést méltányolta a gyáripar és a nagykereskedelem, de méltányolták a kisfestékesek is a maguk szerényebb adományaival, amikor a bál kapcsán olyan összegekkel járultak a Festékes Otthon mielőbbi megvalósításához, mely a válság e mélypontján legvérmesebb reményeinket is meghaladta. Ez a felismerés nyilatkozott meg, amikor egyes kisebb cégek anyagi erejükön felül áldoztak a közös nagy célnak s ez a felismerés fogja feleszméltetni azokat, akik nem szakmai jelentőségükhöz mérten vették ki részüket az áldozatból. Az egyesület, mely a válság e tomboló újévében meg tudta teremteni az összefogást, a kari megértése csodáját, büszke lehet vezetőségére és a bálbizottság önfeláldozó és fáradhatatlan tagjaira, de a vezetőség is büszke lehet az egyesület szolidaritásában öszszesrott tagjaira. Egységünkkel példát mutattunk! / Fel a fejjel! / A SZAKÉRTŐ ZOMÁNCA Gyártja: Krayer E. és Tsa. Budapest V, Váci út 34 Tel.: 905—73*