Fonó-Szövő-Ipar, 1914 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1914-01-01 / 1. szám

2 Programm. Budapest, 1913. december hó. A magyar textilipar és a magyar textilipari alkalma­zottak érdekeinek előmozdítását és megvédését kívánja szolgálni lapunk. Ezzel megmondottuk az egész jövőnk teljes programmját. Arról lehet tehát csak szó, hogy ezirányú tevékenységre szükség van-e jelen körülmények között és még az a kérdés is felmerülhet, várjon kell-e Magyarországon egy olyan szaksajtó, a­melyik kitartóan ezen célok megvalósítására törekszik. Kézenfekvők a feleletek, csak épen le kell írni azokat. A magyar textilipar — a­mely fellendülését csak az utóbbi évtized alatt érte el — tulajdonképen csak a miniatűrje annak a textiliparnak, melynek terméke itthon fogyasztásra kerül, úgyannyira, hogy hazai termékeink szükségletünknek csupán egynegyed részét fedezik. Ily körülmények között meg­volna a lehetőség ezen iparág nagyarányú fejlesztéséhez, ha nem volnánk tőszomszéd­ságában olyan ikertestvér országoknak, a­honnan a textil­ipari termékek túltermelése szinte beözönlik hozzánk. Fokozottabb körültekintéssel, fáradhatatlan energiával kell tehát odahatnunk, hogy a magyar textilipart — adott helyzetünk figyelembevételével — a lehetőségig fejlesszük egyrészt, másrészt pedig, hogy a már meglevő üzemeink termékeinek minél tágabb tért hódítsunk meg itthon. Le kell végre ráznunk magunkról azt a végzetes bal­hitet, hogy csak az a jó, a­mi külföldi. Egész őszinte­séggel elmondhatjuk, hogy a hazai textilgyárak gyárt­mányai minden tekintetben kiállják a versenyt a külföld­ről behozott árukéval, csak épen az a baj, hogy magyar kereskedőink konzervatív magatartásán és hiteligényein múlik, hogy áraink csak másod-harmadsorban kerül­nek kínálat alá. A magyar textiliparnak nemzetgazdasági szempontból is a magyar­ ipar szolgálatába kell állania. Különös figyelmet fogunk fordítani arra is, hogy textilgyáraink szükségletük fedezésénél a magyar ipar termékeit szerez­zék be. Éberen fogunk az általánosan ismert — de eddig nem eliminált — közszállítási visszaélések kikutatásában eljárni, hogy azokat megakadályozzuk. A magyar textilipari alkalmazottak sanyarú helyzetén is változtatni kell végre. A magyar textiltechnológusok egyesülete vezetőségét e lap kiadásánál legfőképen ezen szempont vezérelte. A magyar textiltechnikusok helyzete itthon Magyarországon igazán elszomorító. Kevés kivétellel mindnyája csak nyomorog-vegetál egy olyan abszurd felfogás miatt, egy olyan abszurd helyzet miatt, a­mi már-már végzetessé vált rájuk nézve. Volt idő mikor a hazai textilgyáraink — a kereskedelemügyi kormány nyomása alatt — kénytelenek voltak magyar szakerőt alkalmazni. Illetőleg alkalmaztak volna, ha ilyen lett volna. A szükséglet nyomán be is rendeztek egy megfelelő szakiskolát s a hiány pár év múlva — a tömeges odatódulás folytán — megszűnt. Elvárhattuk volna, hogy most magyar szakerőket fognak almázni, csak­hogy ugyanakkor kiadtak egy újabb jelszót is, hogy kevés a mi iskolánkban szerzett tudás, tessék külföldi iskolát végezni, külföldön tanulmányozni s akkor, akkor __ Erre megindult a külföldi szakiskolákba való özön­lés, de a­midőn a magyar textiltechnikusok tanulmány­­útukról visszatérnek, az eredmény: a legújabb jelszó, hogy alkalmaznánk, de, de ... és textiltechnológusaink mehettek vissza oda, a­hol ismereteiket gyűjtötték, Angol-, Német- stb. országba, mert itthon mindenütt zárva az ajtó előttük. Legyünk őszinték uraim ! Magyarországon a textil­ipart a külföld szállotta meg és tartja ellepve. Jelen körülmények között magyar textiltechnikus csak elvétve jut olyan álláshoz, a­hol tudását érvényesíthesse is. Lapunk a felsorolt tarthatatlan helyzetek fel­tárásában és a bajok orvoslásában lankadatlan kitar­tással, becsületesen, önzetlenül és mindig tárgyilagosan fogja a magyar textiltechnikusok és ezzel a magyar textilipar ügyét szolgálni és ha eme feladatának meg­felel, akkor bebizonyosodott, hogy egy olyan szak­sajtóra, a­mely a közérdeket szolgálja, szükség van. Textiliparunk magyarsága, írta: dr. Maly Ferenc, műszaki főtanácsos. A Magyar Textiltechnológusok Egyesületének megalakulása textiltechnológusaink kedvezőtlen helyzetének folyománya. A képzettségüknek meg­felelő érvényesülés utáni törekvéseknek sikertelen­sége vezetett az erők egyesítésére, nem kínálkoz­ván legalább egyelőre más mód, e sikertenségek okozta elsüppedés ellensúlyozására. Az egy­esület ala­kításának gondolatát nagy szimpátiával üdvözöltem s megvalósítását szükségesnek tartottam nemcsak azért, mert az egyesek érdekeit védve a textil­technológusok helyzetét feltétlenül csak javíthatja, hanem azért is, mert így közvetve textiliparunk magyarosodását is szolgálni fogja. Nem befolyá­solhatta e véleményemet az a tudat, hogy az ala­kítandó egyesületnek jó sokáig csak kevés számú tagja lesz s így anyagi eszközei is korlátoltak és aligha lesznek elegendők arra, hogy kezdetben nagyobb s érdemesebb tevékenységet fejthessen ki. Egy külön, úgynevezett hivatalos lap létesítése az első nyilvánosabb szereplése s ha tevékenysége a közel­jövőben a lapnak megfelelő színvonalon való tartásában merülne is ki, ezáltal is jó szol­gálatot tenne hazai közgazdaságunknak. Egy ily lap különben elengedhetetlen feltétele a szemé­lyes érintkezésben sokszor gátolt tagok közötti szorosabb viszony fejlesztésének, a­mely nélkül a legkisebb eredmény sem volna elérhető. Az egye­seket és az összeséget érdeklő vagy érintő kér­dések megvitatására is a legjobb helynek kínál­koznak e lap hasábjai. A viták során fognak le­szűrődni azok az irányelvek, melyeket textiltech­­nológusaink érdekeinek előmozdításában s textil­iparunk magyarosítása kérdésének megoldásánál követnünk kell. E viták megindításához kívánok hozzájárulni alábbiak közlésével. * * * A textilipar magyarrá tételére irányuló kormány­­intézkedések közül ezúttal kettőre óhajtom irá­nyítani a figyelmet. Mind a kettő hazai textilszak­­erők nevelésére irányul az első tanulmányi ösztön­díjak engedélyezése, a másik az államilag segé­lyezett, állami kedvezményekben részesülő vagy hazai közszállításokban résztvevő gyárak azon törvényen alapuló kötelezettségének ellenőrzése, hogy a lehetőség szerint magyar honos műszaki erők alkalmazandók. Textilipari ösztöndíjak engedélyezésével a hazai gyárosok részére megfelelő műszaki erők kikép­zését véli az állam elérni, hogy ilyképen a fent- FONÓ-SZÖVŐ-IPAR

Next