Grafikai Szemle, 1891 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1891-01-15 / 1. szám

Grafikai Szemle SZAKFOLYÓIRAT A GRAFIKAI IPARÁGAK SZÁMÁRA A KÖNYVNYOMDÁSZOK SZAKKÖRÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYT. MEGJELEN HAVONKINT EGYSZER I. évfolyam BUDAPEST, 1891 JANUÁR 1. SZÁM Olvasóinkhoz! M időn szakfolyóiratunk jelen első számával t. Olvasóink elé lépnénk, szükségesnek tartjuk szakirodalmunk rövid múltjáról és jelenéről pár szóval megemlékezni; feltüntetve egyúttal azon irányt, melyben haladni kívánunk, s a tért, melyen működve, remélhetjük, hogy a hazai nyomdász­ipar emelkedését, szerény tehetségünkhöz képest, mi is elő fogjuk mozdítani. Magyar szakirodalomról még csak néhány év­vel ezelőtt is alig lehetett szó. A hatvanas években megjelent, Tóth István szerkesztette »Gutenberg«, Ballagi szaktörténelmi munkája, Bendtner Emlékkönyve, Imreh .Sándor Kézikönyve s még egy-két kisebb jelentőségű munka az, mit zsenge szakirodalmunk terén azon időben fölmutathattunk. A könyvnyomdászok és betűöntők egyletének hivatalos lapjában, a »Typographia«-ban jelentek ugyan meg régebben is időről időre szakczikkek, de ez oly ritkaság volt, mely valósággal esemény­számba ment. Egyrészt kevés volt a lelkes úttörő, kik az irányt megmutatva, munkásságuk által buz­dítással szolgáltak volna az arra hivatott iíjabb nemzedéknek, — de másrészt hiányzott az alka­lom, a tér, — mert a folyton felmerülő újabb és újabb társadalmi kérdések mindig leszorították a »Typographia« hasábjairól a szó szigorúbb értel­mében vett szakirodalomnak komoly, behatóbb mérvben való művelését. Az első komoly lépést a magyar szakirodalom megteremtésére 1883-ban tette meg a fővárosi könyvnyomdászok egylete akkori választmányá­nak néhány buzgó tagja, kik szövetkezve, kiadták a Nyomdászok Évkönyve első évfolyamát azon erős szándékkal, hogy évről évre gyarapítani fog­ják szakirodalmunkat lehetőleg válogatott tartalmú ilynemű évkönyvekkel. A sors azonban máskép határozott. Az első évfolyam megjelenésére három évi szünet következett, mely időt teljesen igénybe vették az egylet kebelében történt nagy átalakulá­sok, különösen a nyelvkérdés, mely természetesen hatalmas pártvillongásokkal járt. Ezen időben adta ki az akkor még ifjú életű »Társaskör« a »Nyomdászok Közlönyét« is, mely bár határozott pártlap-szinezettel bírt, de azért sohasem mulasztotta el tőle telhetőleg ápolni a magyar szakirodalmat, s a mint azt igen sokan tudjuk, eZen lap a viszonyokhoz mérten e tekin­tetben is megfelelt czéljának. Midőn aztán a kölcsönös engedékenység meg­teremtette egyleti életünkben a békét, ismét a »Társaskör« volt az első, mely alapszabályaihoz híven, teljes erejével szakirodalmunk fejlesztésére törekedett, kiadván az Évkönyv İL, III. stb. év­folyamait is, mindig értékesebb tartalommal. Most már évenkint két Évkönyv is jelenik meg, s harmadik éve, hogy a magyar szakirodalomnak havonkint megjelenő folyóirata van. Midőn a múlt évben a »Társaskör« »Szakkörré« alakult át, gondoskodni kellett az alapszabályok rendelkezése szerint egy szaklapról is, mely a kör hivatalos lapját képezze. A kör intézői a »Magyar Nyomdászat«-ra gondoltak, s miután a szerkesztő­kiadóval egyezségre léptek, ezen lapot kapták a tagok a múlt év végéig, mint a kör hivatalos szakközlönyét. Természetes, hogy ezzel nem tett le körünk egy perczig sem azon gondolatról, hogy a mint körülményei engedik, vagy a szükség úgy kívánja, saját kiadású szaklapot teremtsen. S e szükséget meghozta tagjainknak az utóbbi időben mind élénkebben nyilvánuló ez iránti óhaja. Szakkörünknek számot kellett vetnié tagjai han­gulatával s nem térhetett ki az általános óhaj elől: hogy saját kiadásában, szigorúan szakszerű ma­gyar szaklapot indítson meg.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents