Grafikai Szemle, 1891 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1891-01-15 / 1. szám
GRAFIKAI SZEMLE És mi erősen hiszszük, hogy szerény folyóiratunk ismét egy számbavehető eszköz lészen szakirodalmunk fejlesztésére, illetve ápolására. Szakíróink ma már, hál’ Istennek, szép számban vannak, s folyton gyarapodik azon szaktársaink száma, kik előszeretettel, ambitióval foglalkoznak irodalmilag is szakmánk fejlesztésén. Egész kis tábor csoportosul ezek közül körülöttünk s ez élteti bennünk az erős hitet, hogy folyóiratunk be fogja tölteni azon helyet, melyre hivatva van. Különböző betűöntődékkel, köztük a szép jövővel kecsegtető »Magyar részvény-betűöntödével« való összeköttetésünk, s azon körülmény, hogy a Pesti könyvnyomda-részvénytársaság áldozatkész igazgatójának szíves ígéretét bírjuk lapunk kifogástalan nyomdai kiállítására nézve: garantiául fognak szolgálni, hogy nemcsak szellemi téren fogunk igyekezni mindenkor helyt állani, de nyomdai kiállítás dolgában is egy grafikai szaklaphoz méltó, fokról fokra tökéletesítendő folyóiratot fogunk olvasóinknak nyújthatni. Folyóiratunk elsősorban is természetesen a könyvnyomdászati ipar fejlesztésére fog törekedni; nem hagyandja azonban figyelmen kívül — amint ezt a Szakkör alapszabályai is előírják — a grafikai szakma többi ágát sem, sőt folytonosan lépést tartva ezek fejlődésével, hűséges registrálója és ismertetője lesz az ezen téren való haladásnak, ép úgy, mint mindazon iparágaknak is, melyek több vagy kevesebb szervi összeköttetésben állanak nyomdai iparunkkal, mint a papírgyártás, könyvkötészet stb., stb. Élénk figyelemmel kísérendjük a szakmánk terén külföldön történő újításokat, reformokat, s a legjelesebb külföldi szakfolyóiratok nyomán nem fogunk késni azokkal olvasóinkat megismertetni, hogy folytonos világlatban tartva a külföld nyomdaiparának fejlődését, azokból a hasznos consequentiákat magunknak mindenkor idejében levonhassuk. Minthogy pedig folyóiratunk szigorúan szakszerű jellegét minden körülmények között megőrizni kívánja, igen szívesen nyitunk tért minden szaktársunknak, akik szakmánk technikai részét illető eszmékkel bennünket fölkeresnek, sőt az elől sem zárkózunk el, ha a nyomdaipart társadalmi, anyagi vagy egyéb tekintetben közvetlenül érdeklő kérdéseket óhajtanának szaktársaink folyóiratunkban a megfelelő tárgyilagossággal megbeszélni ; ellenben nem számíthatnak közlésre oly czikkek, a melyek személyes tárgyúak s igy polemikus térre vezetnének, melytől lapunkat, mint szakfolyóiratot megóvni akarjuk. Ha még fölemlítjük, hogy mint a Szakkörnek hivatalos értesítője, az annak beléletében előforduló minden fontosabb mozzanatról tájékoztatódúsításokat adunk, s nagy vonásokban vázoltuk az irányt, melyben haladni kívánunk; s ha t. munkatársaink kitartása s ügyszeretete egyesül olvasóink jóakaratú támogatásával, hiszszük, hogy kezdetben szerény folyóiratunk fokozatosan izmosodva, fejlődve, idővel számot tevő tényezőjévé fog válni a hazai nyomdász-ipar emelkedésének. Budapest, 1891. január havában. A szerkesztőség. Magyar nyomdászat styl. Mint mikor az ifjút először vezetik a társadalmi élet nagy tömkelegébe, hogy belevegyüljön a közélet sokra áldásos, sokra vészthozó áradatába, szorult lélekkel veszszük az eszmét: teremtsünk magyar nyomdászati stylt. Szinte fázunk tőle s csak ismételt töprengés után veszszük észre, hogy belemelegszünk a gondolatba, hogy: hát miért ne legyen ? Mikor arról kezdtünk beszélni, aztán később a beszédet tett el követni, hogy terjeszszük a szakma magyarosodását, a magyar szakirodalmat , sok zord perczet és órát éltünk keresztül, sokszor fáztunk a hideg fogadtatás miatt, és ime, ma egy szép erkölcsi niveam álló »Szakkör« köré csoportosulva, szakévkönyvvel, közlönynyel, értekezésekkel és szakvitákkal melengetjük magunkat. A nyolcz évi működésnek lelket gyönyörködtető gyümölcse ez; méltó arra, hogy még számottevőbbel megszaporítsuk. A »Könyvnyomdászok Szakköre« másfél év múlva bekövetkező tíz éves fennállása lenne-e hozzá méltóbb emlékkel megünnepelve, mint a magyar nyomdászati styl megteremtésének kezdeményezésével, mint olyan feladatnak teljesítésével, melyre 1882-ben, alakulásakor, a többek közt vállalkozott? Hihetjük-e, hogy az előttünk levő másfél év nem lenne elegendő arra, hogy az idegenszerű eszmével megbarátkozzunk és vele másokat megbarátkoztassunk ? Föltehető-e, hogy akkorára tisztába ne jönnénk a kérdéssel.