Grafikai Szemle, 1895 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1895-01-20 / 1. szám

Grafikai Szemle SZAKFOLYÓIRAT A GRAFIKAI IPARÁGAK SZÁMÁRA A KÖNYVI ASZOK SZAKKÖRÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE ‘K­. 1.. a i ---*■¡M­­EGJELEN MINDEN Hó 20-AN V. ÉVFOLYAMIÁGM­A / BUDAPEST 1895 JANUÁR 1. SZÁM ML A választmány álláspontja a szakiskola kérdésében.A szakiskola kérdése ma már a levegőben van, itt is, ott is beszélnek róla s a szaklapok egyro­­ntásra foglalkoznak vele. E régóta nélkülözött kul­turális intézmény szükségessége ma már a maga teljes mivoltában áll előttünk s szinte restelkedve gondolunk eddigi indolencziánkra. Legközelebb, január 8-án, a Szakkör választmányi ülésén is szóba került a tanoncz-szakiskola ügye, még­pedig egy indítvány kapcsában, a­melyet Grácz Ernő köztag óhajt a január hó 27-ei havi fölolvasó-ülés elé terjeszteni. A választmány, mielőtt a fölolvasó-ülés elé terjesz­tette volna a dolgot, a felett tanácskozott: minő állás­pontot foglaljon el a beadott indítványnyal szemben. Egymásután szólaltak fel a választmány tagjai, hogy elmondják egyéni nézeteiket e nagyfontosságú kér­désben. Abban mindenki megegyezett, hogy a szak­iskola ügyét — pláne a mostani kedvező hangulat mellett f­elejteni nem szabad, sőt a Körnek hat­ványozott erővel kell küzdeni annak megvalósítása érdekében. Azonban a kivitel módozatai tekintetében eleintén igen eltérők voltak a vélemények, de a pro és kontra nyilatkozatok annyira tisztázták az eszmét s végre is abban állapodtak meg, mikép egy öt tag­ból álló bizottság kiküldését javasolja majd a választ­mány a havi ülésnek. Ez a bizottság azonban még csak az adatok beszer­zésére lenne kiküldve, mint például a külföldi nyom­dász-szakiskolák évi jelentéseinek, szervezetének stb. bekérésére és tanulmányozására, valamint a helybeli szakiskolák miként való működésének kipuhatolására. Mikor ezekkel elkészülne, beszámolna azokról a Szak­körnek s csak ezután lehetne annak megtenni a kez­deményező lépést. Mert a Szakkör választmányának — igen helyesen — az a felfogása, hogy ez a nagy horderejű kérdés csak az együttes tényezők (a főnökök, anyaegylet, szaktárskörök stb.) közrehatása mellett nyerhet meg­valósulást. A Szakkör éppen csak hogy a kezdeményező lépést teszi meg, de a kivitel módozatai meghatározására már nem érzi magát egyedül kompetensnek. Azért, ha ez az öt tagból álló bizottság elkészült a különféle adatok feldolgozásával, akkor a Szakkör meg fogja tenni a kezdeményező lépéseket s úgy a főnökökkel, mint az anyaegylettel és a többi szaktárs­­körökkel megkezdi a tanácskozásokat. Persze, első és legfontosabb feladat, hogy az esz­mének eminens fontosságát maguk a főnök urak is elismerjék s belássák végre azt, hogy a tanoncz­­szakiskola létesítése ha nem is jobban, de legalább annyiban nekik is érdekükben áll, mint nekünk. Pedig — szerintünk — éppen a főnököknek lenne abból a legtöbb hasznuk, ha idővel intelligens és képzett munkásokat kaphatnának, sőt már a tanuló­idő is meghozná gyümölcseit, ha ugyanis a szakisko­lába járó fiú olyan ismereteknek jut birtokába, a­melyet a mai ipariskolában soha se szerezhet meg. Most már elesik az az érvelés is, hogy a tanonczok sok időt mulasztanak a tanoncz-iskola miatt. A 80-as évek elején, mikor az első szakiskolával kísérletet tettek, ez volt a főérv s ezen is szenvedett hajótörést a jobb sorsra érdemes ügy, mert a főnökök sajnálták a tanonczoktól (még vasárnap délelőtt is) azt a pár órát, a­mit a szakiskolában töltöttek volna s igy a vasárnap délutánt kellett feláldozni, a­mit már meg­engedtek volna ugyan a közönyösebb főnökök is, de nem nagyon lelkesedtek érte a nebulók. Akkor talán — persze csakis üzleti szempontból — még mentségszámba mehetett az ilyen kicsinyeskedés, de ma, mikor úgyis kötelező a tanonczok iskolázta­tása, már ilyenül se fogadható el. A tapasztalás bebizonyította, hogy a nyomdász­­tanonczoknak az ipariskolába való járása nem hogy emelte, de még sok esetben nagymértékben süllyesz­tette a nyomdászok értelmiségi nívóját, mivel a külön­féle iparágak csemetéinek együttes tanítása csak rom­­bolólag hatott a nyomdász-tanoncz elméjére. Mert hát a nyomdász-tanoncz nem elégedhet meg oly primitív elemi ismeretekkel, a­mi talán egy czipész­­vagy csizmadia-inasnak elegendő. Sokan erre azt mondják, hiszen majdnem éppen a nyomdász-tanonczok a legrosszabb előmenetelű hall­gatói az ipariskoláknak! Ez igaz. De miért? Azt éppen az így érvelők nem tudnák megmondani. Hát csak azért, mert a nyomdász-tanoncz már első percztől kezdve csupán kényszernek nézi az iparos­iskolát, a­melytől semmi üdvöset nem remél jövő

Next