Grafikai Szemle, 1898 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1898-01-01 / 1. szám

5 GRAFIKAI SZEMLE 5 Közvetlen tapasztalatból tudjuk mindezt, a mit bizo­nyára senki sem mondhat túlzásnak. Megkísérlem tehát, hogy mindent szóvá tegyek, a mi a kompressz szedésnél elő szokott fordulni, még pedig — tapasztalataim alapján — oly sorrendben, mint a milyenben a szedés történik. A kezdősorok behúzása. Alig akarja a szedő az első betűért a kezét kinyújtani, máris fennakad. Nem tudja, hogy mennyivel húzza be az első sort. Ez azon­ban nem a szedő tudatlanságának, hanem a nálunk dívó rendszertelenségnek tudandó be. Valamely új munka megkezdésénél meg szokták ugyan mondani a szedőnek, hogy mennyivel húzzon be; de ha történetesen elfelej­tik ezt tenni és a szedő sem gondol rá, — a mi bizony leggyakrabban igy szokott lenni — akkor jó pár sort kell e miatt mulasztania. Ilyenkor vagy a faktort, vagy a főszedőt kell az első emeleten vagy egy másik terem­ben felkeresnie és ez iránt tudakozódnia. Szükséges tehát, hogy előre tudjuk azt, mennyi az egyes szélességeknél a behúzás és mivel a nézetek a behúzásra vonatkozólag eltérők és mert — lévén az ízlés dolga — eltérők is lehetnek, legyen minden nyomdában pontos szabály arra nézve, hogy a változó szélességek miként húzassanak be. Ajánlatos volna tehát a következő általános szabály felállítása: 12 ciceróig a megfelelő betűnemnek egy négyzetével, 13—17 ciceróig másféllel, 18—22 » kettővel, 23—28 » harmadféllel, 29—32 » hárommal és aránylagosan igy tovább. Az egész és fél négyzetekkel való behúzás azért ajánlatos és czélszerű még a széles formátumoknál is, mert azok mindig kéznél vannak, mig a 2—3 cicerós négyzeteket rendesen keresgélni kell és igy például ha egy garmond kettőst nem találunk, két négyzetet és két spácziumot kellene adni, ez pedig hosszadalmas dolog, a mit bizonyára senki sem tesz, hanem ad két négyzetet és egy harmadot, a mit azonban tennie nem szabadna, mert a differencziát észre lehet venni, külö­nösen akkor, ha — mint sok helyütt rossz szokásban van — felváltva kvadrátot és négyzetet használunk. Nem rendszertelenség, — mint a behúzásnál — hanem már tapasztalatlanság, ha inicziálé alkalmazásánál fennakad a szedő. Valóságos csapásnak tartja az ilyen szedő, ha azt az utasítást kapja, hogy inicziálét szedjen az első sor vagy sorok elé. Igaz, hogy ezt a tördelő szokta leginkább végezni, a kinek ehhez több ideje van; de helyesebben teszi, ha néhány sor kárpótlás mellett mindjárt a számoló szedővel szedeti oda, ne­hogy — mint gyakran megesik — az inicziálé végett néha egy-két oldalt legyen kénytelen megtördelni. Ez felesleges munka és semmivel sincs indokolva. Szükséges tehát, hogy mindenki tájékozva legyen az inicziálék miként való használatáról. A tördelő, hogy kézbe adva a felhasználandó inicziálét, rövidesen meg­magyarázhassa annak mikénti alkalmazását; a szedő, hogy ne szoruljon a magyarázatra. Egész gyűjteményem van rosszul alkalmazott inicziálékból, melyeket annak igazolására, hogy mily nagy a tájékozatlanság e téren, szeretnék itt bemutatni; de nem akarom ezekkel a helyet elfecsérelni. Czélszerűbbnek tartom inkább az alábbi néhány egyszerű és leggyakrabban előforduló helyesen szedett inicziálékat egy kis utasítás kíséretében bemutatni, remélve, hogy ezek után megalkothatjuk majd magunknak bármely előforduló inicziálénak az alkalmazásmódját. Először is megjegyzem, hogy sem az inicziálés' első szót (ha inicziál és folytatása egy szó), sem az inicziálét követő önálló szót (ha az inicziálé külön álló betű) nem kell verzálisból szedni. Ez szoká­sos ugyan, de semmivel sincs indokolva. Nem elég érv az, hogy verzál az első betű, tehát a folytatása is az legyen ; hisz minden kezdetet verzálisból szedünk és mégis kurrent betű jön utána. Ha kisebb inicziálét, vagy jobban mondva csak nagyobb betűt akarunk alkalmazni, — mint az 1. pél­dánál — akkor az első sort mindig be kell húzni és pedig annyival, a mennyit a többi sorok behúzásához használunk. A betű mindig vonalban álljon a szöveggel és mert kompressz szedésnél akadályozza ezt a betű húsa, — a melyet kár levagdalni — jobb, ha olyat keresünk, mely teleöntésű. Nagyobb betűknél, a me­lyek —^ mint a 2. példa — két-három sort kerítenek be, már nem lehet behúzást alkalmazni, hanem tompán kell kezdeni azt. A tompán kezdett inicziálék, legyenek azok bármily kicsinyek vagy nagyok, lehetőleg a teljes magasságuk­ban töltendők ki (lásd a 3. példát); az inicziálé nem állhat Iejebb, mint a szedés első sora és ilyen eset­ben kényszerítve vagyunk az 1., 2., 5. és 6. példák szerint, az első sort Iejebb engedni; az első betűk, ha az inicziáléval egy szót képeznek, közvetlen a mellé szedendők, mig a második sort egy félnégyzettel behúz­zuk, hogy igy az első szónak az inicziáléval való össze- tartózandóságát szembetűnővé tehessük. Ha az inicziálé különálló betű (lásd a 2. példát), akkor utána is csak egy félnégyzetet adunk. Az inicziálé alatt lehetőleg annyi hézag legyen, mint a mennyit a szöveg és ini­cziálé közé szántunk, tehát egy félnégyzetet a megfelelő betűnemből. Felesleges czirádákat — mint a 6. példa kifutója — ki kell ereszteni és rá kell áldozni az időt, hogy az oldal szélét annyival töltsük ki, a mennyit ez a kifutó igényel. Lépcsőzetes inicziáléknál, — mint az 5. példa — vagy hasonló alakúaknái a szedés mindig az inicziálé rajza után helyezendő el. Ha az inicziálé nem volna kivágva, azt okvetlen ki kell nyesnünk. Kimenetsort vagy új kezdetet az inicziálé alatt soha se adjunk. Ilyen vagy más esetekben olykép segíthetünk magunkon, hogy nem töltjük ki egészen az inicziálé oldalfalát, hanem a szükség szerint Iejebb kezdjük azt, a mint a 4. példán is láthatjuk. A kifutókkal bíró nagy inicziálékat, ha elegendő szél marad a papíron, önállóan az oldalak szélére adjuk. Az inicziálék alkalmázását néhány példában bemutatjuk. 1. példa. A természetben előforduló testek eltérő alkotásúak; vannak is, mint mondani szoktuk, 2. példa. E szabadságharcz menete és sikere mély benyomást tett a franczia népre. Rövid idő alatt ugyanis oda fejlődött a dolog Francziaországban, hogy a nép helyzete

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents