Halászat, 1944 (45. évfolyam, 1-10. szám)

1944-01-15 / 1. szám

r a ► L .. *. A „Halászat11 „Wie fruchtbar ist der klein­ste Kreis, Wenn man ihn wohl zu pflegen weiss.“ (Mily termékeny a legkisebb tér is, ha jól megműveljük!) Goethe. A 45. esztendőt egyének vagy lapok életében általában nem szo­kás megünnepelni, azonban la­punknál érdemes mégis egy pilla­natra megállani ezen új határkő­nél. Megállani és visszapillantani a dicső, majd küzdelmes múltra, a jelenen keresztülfutva a jövőnk- be tekinteni. Lapunk, a „HALÁSZAT“, Ma­gyarország egyetlen halászati vonatkozású szaklapja, messzeme­nő mezőgazdasági jelentőségű lap. Hézagpótló szerepet tölt be Ha­zánk két — nagy olvasottságnak örvendő — természettudományi ismereteket terjesztő szaklapja: a „TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLÖNY“ és a „BÚVÁR“ kö­zött. Kiegészíti ugyanakkor a két sportlapunkat a „SPORTHOR- GÁSZAT“-ot és a „HALÁSZAT­VAD ÁSZ AT-TU RISZTIKA-WEE- KEND“-et a halászat tárgyköré­be tartozó népszerű és tudomá­nyos vonatkozású szakcikkeivel. évfordulójára Ma, amikor az ország vezetősége — Hazánk agrár mivoltához híven a mezőgazdaságunk fejlesztése és céltudatos irányítására nagy súlyt fektet, lapunk jelentősége ugyan­csak kidomborodik és méltán il­leszkedik a „Köztelek“ társlapunk hivatásához, feladatához. A halászatból, a magyar ősfog- lalkozásból idők folyamán foko­zatosan fejlődött ki és lett világ­hírű a magyar haltermelés és hal­kereskedelem. E fejlődésben, an­nak irányításában lapunk nagy szerepet játszott. S ez a szerep fo­kozottabb mértékben jut érvényre ma, a világégés és a világháború nlegtépő, válságos és sorsdöntő óráiban, amikor önellátásra és sa­ját gazdasági erőnk túltermelésé­nek fokozására van szükségünk. Lapunk a múltban megállotta helyét és Hazánk számos szaklap­ja között a szaksajtó kiállításán bronzérmet is nyert. Ha a lapunk a múltjára támaszkodva a régi ki­taposott ösvényeken halad tovább is előre, céljának és feladatának, hivatásának meg fog felelni a jö­vőben is. Az Országos Halászati Egyesület Elnöksége és lapunk Szerkesz­tősége. elérése helyett csak belső egye­netlenségünk kifelé való doku­mentálására vezet. Ez pedig elte­kintve attól, hogy jogos bírálat­nak teszi ki az érdekeltséget, leg­többször éppen az óhajtott hatás ellenkezőjét eredményezi és olyan intézkedésekre vezet, amelyek a halásztársadalom egyetemességét sújtják. Ne egymás ellen, hanem egymás mellett fejtsük ki ener­giánkat. Az egyesület és a „Halászat“ ezeket a szempontokat a múltban mindig tiszteletben is tartotta. Ha voltak ettől az elvtől eltérő kivé­teles esetek, akkor azok tárgyalása mindjárt megmutatta, mennyire helytelen volt az egyetemes cél­kitűzés szolgálatától részletérde­kek képviseletére áttérni. De még a kérdések tisztázását sem szol­gálja azok nyilvános megvitatása, mert az érdekek kiegyenlítődése helyett inkább az ellentétek elmé­lyülésére vezet. De így vagyunk ezzel nemcsak a halászat terén, hanem minden más gazdasági ágazatban is. A csúcsszervezeteknek sehol sem fel­adata, hogy az összesség keretén belül működő ágazatok egymás közötti ellentéteit a nyilvánosság elé vigye, hanem mindenütt az, hogy minden egyes esetben a fog­lalkozási ág általános érdekeinek képviseletét szolgálja. Egyesületi életünkben és lapunk útján har­coljunk jobb munkakörülmények­ért, több megértésért a hatóságok­nál és a nagyközönségnél, de bel­ső ellentéteinket intézzük el ön­magunk. Nem feladata sohasem valamely egyesületnek vagy lap­nak az, hogy a szakma keretén belül szükségképen meglévő ver­senyt levezesse, mert hiszen erre a feladatra nem is képes. A „Halászat“ évfordulója alkal­mából ezek a gondolatok foglal­koztatnak és azt hiszem, nem kí­vánhatok szebb és értékesebb mű­ködést szeretett lapunk számára a jövőben sem annál, hogy teljesít­se hivatását továbbra is azoknak a magasabb szempontoknak tisztele­tében és hasonló szellemi és er­kölcsi fegyverzettel, amint azt az elmúlt évtizedek alatt tette. dr. vitéz Paluzsay László, az Országos Halászati Egyesület alelnöke, m. kir. kormányfőtanácsos. §zaklapiiiik 45. evében % A „Halászat" jubileumára A magyar halásztársadalom kö­zeli múltjának története gazdag oly kiváló egyéniségekben, akik­nek munkássága utat tört és utat mutatott nekünk annak a feladat­nak helyes meglátásához és meg­oldásához, amelyet ily ősi foglal­kozási ágnak a mai kor nagy mér­tékben változott adottságai mellett való gyakorlása jelent. Ezek közül a férfiak közül mindannyiunk örömére és okulására, magas ko­ruk ellenére friss szellemi és töret­len testi erőben ma is többen kö­rünkben élnek és nagy érték szá­munkra az a tudat, hogy napi ba­jainkban és gondjainkban bölcsen felülemelkedett véleményükkel és tanácsaikkal bennünket támogat­nak. Amikor a „Halászat“ múltjára visszatekintünk és jövő feladatain elgondolkozunk, elsősorban az ő munkásságukról kell megemlékez­nünk. Ez a lap nagyban hozzájá­rult ahhoz, hogy az ő eredményeik a közösség kincsévé válhattak, mert helyesen éppen ebben ismer­te fel legfőbb feladatát. A kiváló szerkesztők működéséről külön ki kell emelnünk, hogy tudományos kutatásaik eredményeivel úgy szól­ván számról-számra gazdagították közléseikkel a halásztársadalom ismereteit, hiszen ők maguk is el­sősorban azoknak a férfiaknak so­rába tartoztak és tartoznak, akik­ről éppen megemlékezem. A „Halászat“ mindig az az or­gánum volt és kell is hogy legyen, amely a partikuláris érdekek ki­kapcsolásával a halásztársadalom egyetemes érdekeit szolgálja. Ezt a felfogást vallották mindazok, akiket követünk és akiknek örö­kébe lépnünk — ha az idő eljön — legszebb feladatunk. De nem is lehet ez másképen. Az egyesületnek és az annak életét híven visszatükrözni hivatott új­ságnak az a feladata, hogy ér­vényre juttassa és elősegítse azo­kat a törekvéseket, amelyek közös értéket jelenteinek mindazoknak, akik a halászattal élethivatáskép foglalkoznak. Ilyenek elsősorban a tudomány terén a kutatások ered­ményeinek közlése, gazdasági té­ren pedig annak kivívása, hogy kellő súlyt és megbecsülést bizto­sítsunk mesterségünknek. Az ebbe a tárgykörbe tartozó feladatok a mai idők súlyosságával még csak gyarapodtak, minthogy a legtöbb tényező, amely a gazdálkodás eredményességét kialakítja, ható­sági szabályozás tárgya. Hatósági döntés szabja meg, hogy mennyi takarmány, mennyi üzemanyag, a munkás ellátásához mennyi éle­lem, a munkás felöltöztetéséhez mennyi ruha áll rendelkezésünkre és afelett sem mi döntünk, hogy befektetéseink és munkánk ellen­értéke fejében milyen árat ka­punk termésünkért, illetve fogá­sainkért. Van tehát bőven olyan tárgy, amelyben úgy az egyesület, mint annak orgánuma az egyete­mes halászat javára működhetik. Ellenben mellőzendő — szerény nézetem szerint — az egyesület és a hivatalos orgánum tárgykö­réből minden olyan témakör, amely a halászat egyetemes hasz­nán belül az egyes ágazatok és résztvevők szertehúzó érdekeit érinti. Mellőzendő pedig két okból is. Elsősorban azért, mert a ta­pasztalat megmutatta, hogy még sohasem sikerült ezeket a kérdé­seket úgy megvitatni, hogy azok akár az egyesület, akár a lap út­ján mindenkire nézve kielégítő módon intézteitek volna el. Másodszor azért nem tartom he­lyesnek partikuláris érdekeknek egyesületi és publicisztikai tár­gyalását, mert a kívánt eredmény Negyvenöt év! Jubileumra jog­címet ugyan még nem ad, de azért elég hosszú idő még egy szaklap életében is. Bizony régen volt, mikor 1899. szeptember 1-t írtunk, amikor a „HALÁSZAT“ első száma meg­jelent az „A TERMÉSZET“ című folyóirat mellékleteként. Kissé el- fogódotian írom le ezt a dátumot, mert a lap akkori cikkírói közül ma már csak ketten vagyunk még életben s társam tevékenységét sorsa már rég más irányba terelte, így hát egyedül állok ma itt, mint e régmúlt idő tanúja. A Mindenható iránt érzett hálán kívül, hogy a mai napot megér­nem megengedte, eltölt az az elé­gedett öröm is, hogy az akkor megkezdett munkánkat az utá­nunk jövő nemzedék szeretettél, lelkesedéssel folytatja és a „Halá­szat“ negyvenötödik évébe lépve — a múltban olykor bizony küz­delmes s válságos időkkel küzdve, de a múltak tanulságaival gyara­podva s azokkal megerősödve, to­vábbra is betölti hivatását. A lappal magával a múlt év utolsó számában két cikk is fog­lalkozik. Egyik a lap hivatásáról az új szerkesztőnek lelkes hangú nyilatkozata, amely nyilatkozat bizonyára élénk visszhangot kelt a halászat minden munkásának s e munkásság iránt érdeklődők lel­kében. Mentői inkább ezeket egy­befűző szellemi kapocs lesz a lap, annál tökéletesebben töltheti be hivatását. Érezze a lapot mindenki ottho­nának, ahová bizalommal nyithat he, akár kérdezni, akár mondani­valója van. A másik cikk a lap előző érde­mes szerkesztőjének az írása s a lap tartalmáról szól s itt csatla­koznám hozzájuk én is, mint, visz- szafelé menve, a szerkesztők sorá­ban a harmadik. A lap jellegét, természetesen, a tartalma adja meg, vagyis az, hogy mit írunk bele? Ezzel a kérdéssel kapcsolatban szeretnék valamire emlékeztetni. A „Halászat“ 1916. és 1917. évfo­lyamában jelent meg néhai DR. VUTSKITS GYÖRGY összeállítá­sában „A magyar halászat szak- irodalma“ címen egy igen értékes tárgymutató, amely 2000 körüli címet ismertet. Szakok szerint 12 csoportba foglalja azokat, éspedig: 1. Vegyesek. 2. Halrajz s a vizi élet tana (Ichtyologia és hydro- biologia). 3. Betegségek (Patholo- gia). 4. Fogási módok és eszközok. 5. Tenyésztés. 6. Statisztika földi halászatok. Nemzetközi egyezmények. 7. Értékesítés. Köz­élelmezés. Közgazdaság. 8. Társu­latok, Egyesületek. Kongresszusok. Intézetek. Gyűjtemények. Kiállí­tások. 9. Jogi vonatkozások (Tör­vény. Vízhasználatok. Kihágások). 10. Vízépítészet (Szabályozások. Hallépcső, stb.). Időjárás. 11. Víz szennyezés és szennyvíztisztítás. 12. Tengeri halak. Azt hiszem van itt az írni aka­róknak bőven miből válogatniok. De talán még egyébbre is lehetne gondolni. Ez a jegyzék csak 1915- ig szól, amit azótától írtak meg, még szerte szórva hever. Pedig nem csak a ma munkája, hanem a múlt tevékenysége is nagyon sok, értékes s tanulságos dologgal szol­gálhat. Nem volna-e lehetőség ar­ra, illetőleg nem akadna-e egy olyan Vutskits-szorgalmú új em­ber, aki ennek az anyagnak az ösz- szegyűjtésére vállalkoznék — a „Halászat“ segítségével? Hiszen a zöme úgy is a „Halászat“ tartal­mából kerülne ki. Ezzel a magyar halászat szakirodaimának egy oly értékes anyaga válnék mindenki számára hozzáférhetővé, amellyel méltóan lehetne a lap fennállása 50 éves aranyjubileumának ün­nepléséhez hozzájárulni. Talán az új tankönyvet is köny- nyebb volna így megírni. Répássy Miklós ny. államtitkár. 2

Next

/
Thumbnails
Contents