Honi Ipar, 1902 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1902-01-01 / 1. szám

III. ÉVF. 1. SZ. •HONI IPAR­KERESKEDELMI, IPARI ÉS KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT Felelős szerkesztő megjelenik havonként kétszer Társszerkesztő SUGÁR Ottó minden hó 1-én és 15-én Gyárfás Oszkár ELŐFIZETÉSI ÁR : EGÉSZ ÉVRE 10 KORONA, _ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, FÉLÉVRE 5 KORONA. • VI., ARADI-UTCZA 15. SZ. Kiadja a „Honi Ipar“ kiadóvállalat. TELEFON : 27 95. TELEFON : 27—95. TARTALOM: Múlt és jövő. — Panaszhangok a miniszterhez. — A papirpiacz pillanatnyi helyzete Ausztriában és Magyarországon és ez;en helyzet okai. — Közgazdasági conservativizmus. — Az osztrák ipar uralma Magyarország felett. — Kalap­iparunk. — A gyufakartel bomlása. — Uj gyárak és gyári hírek. — Magyar gyárak. — Hírek. — Közszállitások. — Gépipar és Közlekedésügy. — Honi beszerzési források. — Hirdetések. Múlt és fövő. Megint egy esztendő elmúlását jelzi a kalen­dárium. Megint egy esztendei lázas, emésztő és valljuk be, meglehetősen terméketlen mun­kára tekinthetünk vissza. Magyarország gazda sági fennállásának oszlopai megrecsegtek, megroppantak az általános gazdasági depres­siv csapásai alatt. És Magyarország gazda­sági alapja sem birt azzal a szilárdsággal, melyet egy egészséges speciális helyzet köl­csönöz. Odalánczolva Ausztriához, ez évben is tehetetlennek bizonyult hazánk, hogy ki­fejtse azt a hatalmas fajbeli erőt, mely a magyar népben szunynyad. Mi pedig törtük magunkat, hogy megtámaszszuk az eldőlni készülő oszlopokat, de az alap megerősíté­séhez kellő erélylyel hozzányúlni a lefolyt évben sem mertünk. így a munkátlanság jelzi az 1901. esztendő elejét, az inségmunka pedig az év határkövét. Beszédeket hallottunk eleget; jó akaratot is láttunk az állam részéről, de hol az az erős kéz, mely kiragad bennünket abból a hínárból melyben el-elsülyedünk. Uj gyárak alakultak és alakulásuk mindenesetre egy-egy számmal gyarapítja hazánk közgazdasági fej­lődésének évkönyvét. De nem rázhatjuk le magunkról azt a kínzó kérdést, vájjon az uj gyárak alakulása erőben való gyarapodást jelent-e ? Mikor a régi magyar gyáripart szimbolizáló vállalataink levegő után kapkodnak, mikor fogyó munka-idő és fogyó munkáshad mellett a puszta életért küzdenek, mikor az üzem­beszüntetés elkerülése végett, az államnak haszon nélkül is szállítanak, mikor folytono­san nő az elkeseredettek tábora, mikor a magánfogyasztás meghódítása kudarczot vall a minket markában tartó osztrák tőkegazdag­ságán és élelmességén, lehet-e akkor a magyar gyáripar megerősödéséről beszélni ? A mikor minap vésztjóslón hömpölyög­tek a munkátlanok ezrei az utczán, nem-e vádként illette morajuk azokat, kik húzzák, halogatják hazánk gazdasági függetlenitését ? A kik elmulasztják az alap megerősítését, a magyar belfogyasztás biztosítását a magyar ipar részére ? Nem-e súlyos közgazdasági szemrehányás volt e felvonulás azok ellen, kik kenyér helyett politikát adnak a népnek ? Nem, nem a sociális oldala e felvonulásnak volt a fontos. Ha a szegény, kiszipolyozott nép tüntetett volna a gazdag gyáripar, az erős kereskedelem ellen, ez sociális moz­galom lett volna. De mikor a szegény mun­kában nép kezet foghat a szegény gyárossal, a vergődő, máról-holnapra élő kereskedővel, akkor a tüntetés nem az úgynevezett vagyo­nos osztály ellen szól. Szól azok ellen, kik­nek segíteni kellene a népen, a gyároson és kereskedőn. A mikor a tüntető nép azt kiáltotta, hogy „nem száraz kenyér kell, hanem munka“, ez a kiáltás visszhangot keltett a gyáros, a kereskedő lelkében. Nem állami inségmunka kell, mely a létet mesterségesen meghosszab­bítja, munka, egészséges munka kell. Lehe­tőség a terjeszkedésre, bizalom, hogy nem ütközik bele minduntalan becsületes törekvé­sünk, egy complikált és fenn nem tartható közgazdasági helyzet gerendáiba. Mikor fenn­1902. JAN. 1.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents