Honi Ipar, 1903 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1903-01-01 / 1. szám

Az iparpártolási mozgalom 1902-ben. Az iparpártolási mozgalom 1902-ben alig terjedt túl az állami hatóságok működési körén. Az államtól, a hatóságtól mindenki szigorúan megkövetelte a magyar iparczik­­kek használatát, úgyszólván minden egyes polgár egy-egy ellenőrző közeg szerepét ját­szotta, de azért a társadalom körében a ma­gyar ipar csak igen keveset hódított, a­mi kifejezést nyert abban, hogy a fent említett esztendőben kereskedelmi mérlegünk nem­hogy javult volna, hanem még rosszabbo­dott. Ennek a sajnálatos ténynek fő oka, hogy Magyarországon nincs egy autoritással biró társadalmi szervezet, mely a társadalom kö­zönyét a lelkesedés tüzévé változtatta volna át, mely kitanította volna a fogyasztó közön­séget az iparpártolás módjaira. E hiány következtében a társadalom helylyel-közzel felcsillanó jóakarata pozitív irány nélkül csapongott és a megalakult vi­déki szervezetek működése — az egy sze­gedi kivételével — úgyszólván semmiféle maradandó nyomot nem hagyott. A szegedi iparpártoló szövetség volt az egyetlen, mely bizonyos lelkesedést tudott vinni a közönség szivébe, mely helyi kiállítások sikeres ren­dezésével pozitív megrendeléseket tudott biz­tosítani az iparnak. De az ilyen sporadikus jelenségek csak megerősítenek bennünket abban a meggyőződésben, hogy az 1902-es meddő év után az iparpártolás társadalmi szervezésére sürgős szükség van. Megerősít bennünket ezen felfogásunkban a közös vámterület immár elhatározott meg­hosszabbítása. A magyar társadalomra a kö­vetkező kiegyezés megkötéséig fontos szerep vár: az, hogy iparpártolási tevékenységével elejét vegye annak az erőszakos állításnak, mintha Magyarország az önálló vámterületre nem lenne érett. A következő évtizedet hasz­náljuk arra fel, hogy kiszorítsuk az ország­ból a külföldi ipart, hogy biztosítsuk a ma­gyar belfogyasztást a hazai iparnak, és hogy megvessük fundamentumát egy biztos jö­vőnek. Elhatározott társadalmi működésünkkel a magyar ipart olyan fokra kell emelni, hogy a következő kiegyezés megkötésekor nevet­séges képtelenségnek tűnjék fel hazánk ké­születlen volta az önálló vámterületre. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha egy hatalmas szervezet keretében csatasorba ál­lítjuk a magyar közönséget a magyar ipar érdekében. Nem a termelők részéről kiin­dult szűk szervezetet értjük, mely segélyért kiált, hanem egy az egyetemesség jellegével bíró hatalmas szövetséget, melynek keze elér a társadalom minden osztályába. Induljon ki az ilyen mozgalom akár arisz­tokratikus, akár demokratikus körökből, mi örömmel fogjuk üdvözölni, mert közszüksé­get pótol és egy reménysugár, mely a jö­vőbe világít. Az állam csak örömmel üdvözölhet egy 1903. JANUÁR 1. IV. ÉVF. 1. SZ. •HONI IPAR­A MAGYAR IPARPÁRTOLÁS ÉS IPARFEJLESZTÉS KÖZLÖNYE. IPARI, KERESKEDELMI ÉS KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT. Felelős szerkesztő megjelenik havonként kétszer Társszerkesztő SUGÁR Ottó minden Hó 1-én És is-én gyárfás Oszkár ELŐFIZETÉSI ÁR, EGÉSZ ÉVRE 10 KORONA, _ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, FÉLÉVRE 5 KORONA. • Vil­., MÁRIA TERÉZIA-TÉR 2. Kiadja a „Honi Ipar“ kiadóvállalat. TELEFON : 61—55. TELEFON : 61—55 H/N­DEKKER SÁNDOR SODRONYSZÖVET-, FONAT- ÉS KERÍTÉS-GYÁRA BUKAFEST, Vili., ÜLLŐI­­ ÚT 48. Készít mindenn­emü sodronyszöveteket és lm. fonatokat gazdasági és gyári czélokra. X*1- Sodronykerítéseket mindenféle kivitelijei.. I^1 *

Next