Honi Ipar, 1903 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1903-01-01 / 1. szám
Az iparpártolási mozgalom 1902-ben. Az iparpártolási mozgalom 1902-ben alig terjedt túl az állami hatóságok működési körén. Az államtól, a hatóságtól mindenki szigorúan megkövetelte a magyar iparczikkek használatát, úgyszólván minden egyes polgár egy-egy ellenőrző közeg szerepét játszotta, de azért a társadalom körében a magyar ipar csak igen keveset hódított, ami kifejezést nyert abban, hogy a fent említett esztendőben kereskedelmi mérlegünk nemhogy javult volna, hanem még rosszabbodott. Ennek a sajnálatos ténynek fő oka, hogy Magyarországon nincs egy autoritással biró társadalmi szervezet, mely a társadalom közönyét a lelkesedés tüzévé változtatta volna át, mely kitanította volna a fogyasztó közönséget az iparpártolás módjaira. E hiány következtében a társadalom helylyel-közzel felcsillanó jóakarata pozitív irány nélkül csapongott és a megalakult vidéki szervezetek működése — az egy szegedi kivételével — úgyszólván semmiféle maradandó nyomot nem hagyott. A szegedi iparpártoló szövetség volt az egyetlen, mely bizonyos lelkesedést tudott vinni a közönség szivébe, mely helyi kiállítások sikeres rendezésével pozitív megrendeléseket tudott biztosítani az iparnak. De az ilyen sporadikus jelenségek csak megerősítenek bennünket abban a meggyőződésben, hogy az 1902-es meddő év után az iparpártolás társadalmi szervezésére sürgős szükség van. Megerősít bennünket ezen felfogásunkban a közös vámterület immár elhatározott meghosszabbítása. A magyar társadalomra a következő kiegyezés megkötéséig fontos szerep vár: az, hogy iparpártolási tevékenységével elejét vegye annak az erőszakos állításnak, mintha Magyarország az önálló vámterületre nem lenne érett. A következő évtizedet használjuk arra fel, hogy kiszorítsuk az országból a külföldi ipart, hogy biztosítsuk a magyar belfogyasztást a hazai iparnak, és hogy megvessük fundamentumát egy biztos jövőnek. Elhatározott társadalmi működésünkkel a magyar ipart olyan fokra kell emelni, hogy a következő kiegyezés megkötésekor nevetséges képtelenségnek tűnjék fel hazánk készületlen volta az önálló vámterületre. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha egy hatalmas szervezet keretében csatasorba állítjuk a magyar közönséget a magyar ipar érdekében. Nem a termelők részéről kiindult szűk szervezetet értjük, mely segélyért kiált, hanem egy az egyetemesség jellegével bíró hatalmas szövetséget, melynek keze elér a társadalom minden osztályába. Induljon ki az ilyen mozgalom akár arisztokratikus, akár demokratikus körökből, mi örömmel fogjuk üdvözölni, mert közszükséget pótol és egy reménysugár, mely a jövőbe világít. Az állam csak örömmel üdvözölhet egy 1903. JANUÁR 1. IV. ÉVF. 1. SZ. •HONI IPARA MAGYAR IPARPÁRTOLÁS ÉS IPARFEJLESZTÉS KÖZLÖNYE. IPARI, KERESKEDELMI ÉS KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT. Felelős szerkesztő megjelenik havonként kétszer Társszerkesztő SUGÁR Ottó minden Hó 1-én És is-én gyárfás Oszkár ELŐFIZETÉSI ÁR, EGÉSZ ÉVRE 10 KORONA, _ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, FÉLÉVRE 5 KORONA. • Vil., MÁRIA TERÉZIA-TÉR 2. Kiadja a „Honi Ipar“ kiadóvállalat. TELEFON : 61—55. TELEFON : 61—55 H/NDEKKER SÁNDOR SODRONYSZÖVET-, FONAT- ÉS KERÍTÉS-GYÁRA BUKAFEST, Vili., ÜLLŐI ÚT 48. Készít mindennemü sodronyszöveteket és lm. fonatokat gazdasági és gyári czélokra. X*1- Sodronykerítéseket mindenféle kivitelijei.. I^1 *