Honi Ipar, 1912 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1912-01-01 / 1. szám

wppx. "» appwi, -'ll .­ XIII. Ivf.1. szilh­oni IPAR A MAGYAR IPARPÁRTOLÁS ÉS IPARFEJLESZTÉS KÖZLÖNYE. IPARI, KERESKEDELMI ÉS KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT A MUNKAADÓK SZOCIÁLIS ÉRDEKEIT, A VÁLLALKOZÓK ÉS NAGYIPAROSOK KÖZSZÁLLÍTÁSI ÜGYEIT FELÖLELő ÉS IPAR MINDEN ÁGÁBAN MŰSZAKI ISMERETEKET TERJESZTŐ SZAKLAP. A MAGYAR GYÁRIPAR FÜGGETLEN ORGÁNUMA. SZERKESZTŐSED /­ KIADÓHIVATAL BUDAPEST VI. KER., KIR^¥,t UTCA 34. SZÁM. HELYI ÉS INTEI#$\^ijPELEFON­-SZÁM 61—55. FELELŐS SZERKESZTŐ: SUGÁR OTTÓ. TÁRSSZERKESZTŐ: 2 ELŐFIZETÉSI HÍR : BELFÖLDÖN: KÜLFÖLDÖN: Egész évre — 16 kor. Egész évre — 24 kor. Fél évre — — 8 kor. Fél évre — — 12 kor. Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. G­YÁ­R­FÁ­S OSZKÁR. rl. Vámpolitika és kartellkérdés. Irta : Kunz József, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés alelnöke. Ausztriából nap-nap után kapjuk a hadüzeneteket. Ott már nagyban készül­nek a legközelebbi kiegyezésre és a kül­földdel újból megkötendő kereskedelmi szerződések körül 1916-ig megvívandó küzdelmekre. Ankéteket tartanak a drágaság okai, a kartellek hatásai, a vagyonhiány következményei tárgyában. Kutatják, hogy az 1906-ban életbe lép­­tetett kereskedelmi és vámpolitika milyen következményekkel járt Ausztria mező­­gazdaságára és iparára nézve. Adatokat­­gyűjtenek arról, hogy miért növekedett ■oly nagy arányokban a külföldi élelmi­cikkek és az exotikus ipari nyersanya­gok behozatala és miért nem emelkedett­­erősebben az osztrák iparcikkek exportja. Olyan vámpolitikát akarnak 1916-ban életbeléptetm, mely hathatósabban védi az osztrák ipar érdekeit az osztrák és a magyar piacokon a nyugati verseny ellen, a Balkán félszigeten pedig a gabona­vámoknál és a húsforgalom tekintetében adandó nagyobb kedvezmények fejében módot ad az osztrák iparnak a régi pozí­ciók visszaszerzésére. E rendszeres, állhatatos osztrák táma­dásokra nálunk is kezdenek végre-vala­­hára reagálni. Az Országos Magyar Gaz­dasági Egyesület elnöke a gazdákhoz intézett felhívásban a külön vámterülettel fenyegeti az osztrákokat. Az ország összes kereskedelmi kamarái és legnagyobb ipari és kereskedelmi érdekképviseletei megalakították a vámpolitikai központot és megállapították ennek működési pro­­­grammját, mely természetesen arra irányul, hogy mezőgazdaságunk és ipa­runk termelési viszonyainak beható mér­legelése után tisztába jöjjünk külkeres­kedelmi helyzetünkkel, a világpiacon való versenyképességünk előfeltételeivel, megállapítsuk azokat a vámpolitikai­­elveket, melyek helyzetünk megerősí­tésére, a külföldi piacokon való tér­­foglalásunk előfeltételeinek megterem­tésére legalkalmasabbaknak látszanak. A leglényegesebb kérdés természetesen ■slz, hogy a vámközösség fenntartása esetén tudjuk-e a fennálló agrárvámot és az iparunk érdekében való vámvédel­met úgy megállapítani, hogy az egyrészt kielégítse a hazai fogyasztók igényeit, másrészt pedig megfeleljen a magyar ipar jövőbeli aspirációinak. Ha ez sikerül, akkor megelégedhetünk a külön vámterület »jogi« állapotával és nincs szükségünk arra, hogy kereske­delmi politikánk alapjait felforgassuk, vámrendszerünk mostani kereteit meg­bontsuk. De ha ebbeli törekvéseink Ausztria konoksága és önzése miatt meddőségre volnának kárhoztatva, akkor nincs más hátra, mint nyíltan, kertelés nélkül rá­állni a gazdasági függetlenség alapjára. Mostani vámpolitikánk irányzatát Németország nyomán határoztuk meg. Kénytelenek voltunk vele. A nyomást, melyet a német agrárius politika reánk gyakorolt, a Balkánon tovább adtuk. Ha Németország akadályokat gördített mezőgazdasági cikkeink kivitele elé, nekünk viszont korlátokat kellett szab­nunk a Balkánról származó termények ide való behozatalának. Ha a német állatorvosok szigorúak voltak velünk szemben, nekünk kettőzött szigorral kellett fellépnünk a Balkánnal szemben. Ha a déli határon engedékenyek lettünk volna, ürügyet szolgáltattunk volna az északi határ elzárására. Ha csökkent a német kivitelünk, csökkentenünk kellett a Balkánról való behozatalt, mert ellen­kező esetben a belföldi piacokon is rontottuk volna az árakat. Csak az a furcsa, hogy ez a ránk erő­szakolt politika minket Szerbiával vám­­háborúba kevert, a bolgárokkal való szerződés megkötését a mai napig is meggátolta, a románokat és a bennünket érdeklő ipari vámjaik emelésére késztette és a teret, a­melyet ezekben az orszá­gokban elvesztettünk, és a németek foglalták el. Szerbia behozatalában az­előtt az osztrák és magyar provenien­­ciák domináltak, most a német áruk kerültek ott első helyre. Az oda való magyar kivitel 1910-ben félannyit se tett mint a vámháború előtt. A Bulgáriába és Romániába való magyar kivitel nem csökkent ugyan lényegesen, sőt némi­leg emelkedett is, de távolról sem olyan mérvekben, mint ennek a szépen fejlődő két országnak a fogyasztó­képessége. Iparcikkekből való felesle­geinket a török piacokon kellett elhe­lyeznünk, a­hol szépen halad ugyan a kultúra, de a­hol a bel- és külpolitikai viszonyok prekárius jellege óvatosságra késztet bennünket. Most úgy ahogy rendezve vannak a vi­szonyaink a szomszéd Balkán államokkal, de az elveszített harcmezőt nem hódíthat­juk vissza egy-kettőre. Egyelőre csak any­­nyit tudunk, hogy az osztrák gyárosok a Keletről leszorult áruikat a magyar piacra dobták és hogy az agrárpolitika az élelmi­szerek példátlan drágaságát eredmé­nyezte, most, mikor az isten két évben egymásután bő terméssel áldotta meg az országot. Az osztrákok panaszkodnak, hogy a mostani vámrendszer mellett a közös vámterület nyersanyagbehozatala óriási arányban emelkedett, az osztrák gyárt­mányok kivitele pedig pangásnak indult. Az, hogy a közös vámterület több ipari nyersanyagot importál mint valaha, nem mondható bajnak, mert ez a monarchia iparának a fejlődését tanúsítja- Ha Ausztria-Magyarország több élelmiszert importál mint eddig, ezt sem lehet nekünk bűnül felróni. Ez inkább azt lát­szik bizonyítani, hogy a hírhedt agrár­vámok még­sem prohibitív jellegűek és a közös vámterületen élvezett magyar monopólium nem sokat ér. A statisztika szerint a közös vám­terület gyártmánykivitele nem igen fejlődik. De miután tudjuk, hogy az osztrák gyárak az utóbbi években nagy arányokban fokozták termelésüket, azt kell hinnünk, hogy a közös vámterület fogyasztása erősen növekedett. Ausztriá­ról ezt nem tudjuk bizonyítani, mert Ausztria a maga külön külkereskedel- H­AIDEKKER SÁNDOR sodronyszövet-, fonat- és kerités-gyára BUDAPEST, VIII. kerület, Üllői­ út 48/23. szám. Készít mindennemű sodronyszöveteket és fonatokat gazdasági és gyári célokra. Sodronykeritéseket ková­csolt vaskerettel és anélkül, mindenféle kivitelben. Hintáit és árajánlatok kívánatra díjmentesen küldetnek. Vas

Next