Honi Ipar, 1912 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1912-01-01 / 1. szám
wppx. "» appwi, -'ll . XIII. Ivf.1. szilhoni IPAR A MAGYAR IPARPÁRTOLÁS ÉS IPARFEJLESZTÉS KÖZLÖNYE. IPARI, KERESKEDELMI ÉS KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT A MUNKAADÓK SZOCIÁLIS ÉRDEKEIT, A VÁLLALKOZÓK ÉS NAGYIPAROSOK KÖZSZÁLLÍTÁSI ÜGYEIT FELÖLELő ÉS IPAR MINDEN ÁGÁBAN MŰSZAKI ISMERETEKET TERJESZTŐ SZAKLAP. A MAGYAR GYÁRIPAR FÜGGETLEN ORGÁNUMA. SZERKESZTŐSED / KIADÓHIVATAL BUDAPEST VI. KER., KIR^¥,t UTCA 34. SZÁM. HELYI ÉS INTEI#$\^ijPELEFON-SZÁM 61—55. FELELŐS SZERKESZTŐ: SUGÁR OTTÓ. TÁRSSZERKESZTŐ: 2 ELŐFIZETÉSI HÍR : BELFÖLDÖN: KÜLFÖLDÖN: Egész évre — 16 kor. Egész évre — 24 kor. Fél évre — — 8 kor. Fél évre — — 12 kor. Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. GYÁRFÁS OSZKÁR. rl. Vámpolitika és kartellkérdés. Irta : Kunz József, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés alelnöke. Ausztriából nap-nap után kapjuk a hadüzeneteket. Ott már nagyban készülnek a legközelebbi kiegyezésre és a külfölddel újból megkötendő kereskedelmi szerződések körül 1916-ig megvívandó küzdelmekre. Ankéteket tartanak a drágaság okai, a kartellek hatásai, a vagyonhiány következményei tárgyában. Kutatják, hogy az 1906-ban életbe léptetett kereskedelmi és vámpolitika milyen következményekkel járt Ausztria mezőgazdaságára és iparára nézve. Adatokatgyűjtenek arról, hogy miért növekedett ■oly nagy arányokban a külföldi élelmicikkek és az exotikus ipari nyersanyagok behozatala és miért nem emelkedetterősebben az osztrák iparcikkek exportja. Olyan vámpolitikát akarnak 1916-ban életbeléptetm, mely hathatósabban védi az osztrák ipar érdekeit az osztrák és a magyar piacokon a nyugati verseny ellen, a Balkán félszigeten pedig a gabonavámoknál és a húsforgalom tekintetében adandó nagyobb kedvezmények fejében módot ad az osztrák iparnak a régi pozíciók visszaszerzésére. E rendszeres, állhatatos osztrák támadásokra nálunk is kezdenek végre-valahára reagálni. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnöke a gazdákhoz intézett felhívásban a külön vámterülettel fenyegeti az osztrákokat. Az ország összes kereskedelmi kamarái és legnagyobb ipari és kereskedelmi érdekképviseletei megalakították a vámpolitikai központot és megállapították ennek működési programmját, mely természetesen arra irányul, hogy mezőgazdaságunk és iparunk termelési viszonyainak beható mérlegelése után tisztába jöjjünk külkereskedelmi helyzetünkkel, a világpiacon való versenyképességünk előfeltételeivel, megállapítsuk azokat a vámpolitikaielveket, melyek helyzetünk megerősítésére, a külföldi piacokon való térfoglalásunk előfeltételeinek megteremtésére legalkalmasabbaknak látszanak. A leglényegesebb kérdés természetesen ■slz, hogy a vámközösség fenntartása esetén tudjuk-e a fennálló agrárvámot és az iparunk érdekében való vámvédelmet úgy megállapítani, hogy az egyrészt kielégítse a hazai fogyasztók igényeit, másrészt pedig megfeleljen a magyar ipar jövőbeli aspirációinak. Ha ez sikerül, akkor megelégedhetünk a külön vámterület »jogi« állapotával és nincs szükségünk arra, hogy kereskedelmi politikánk alapjait felforgassuk, vámrendszerünk mostani kereteit megbontsuk. De ha ebbeli törekvéseink Ausztria konoksága és önzése miatt meddőségre volnának kárhoztatva, akkor nincs más hátra, mint nyíltan, kertelés nélkül ráállni a gazdasági függetlenség alapjára. Mostani vámpolitikánk irányzatát Németország nyomán határoztuk meg. Kénytelenek voltunk vele. A nyomást, melyet a német agrárius politika reánk gyakorolt, a Balkánon tovább adtuk. Ha Németország akadályokat gördített mezőgazdasági cikkeink kivitele elé, nekünk viszont korlátokat kellett szabnunk a Balkánról származó termények ide való behozatalának. Ha a német állatorvosok szigorúak voltak velünk szemben, nekünk kettőzött szigorral kellett fellépnünk a Balkánnal szemben. Ha a déli határon engedékenyek lettünk volna, ürügyet szolgáltattunk volna az északi határ elzárására. Ha csökkent a német kivitelünk, csökkentenünk kellett a Balkánról való behozatalt, mert ellenkező esetben a belföldi piacokon is rontottuk volna az árakat. Csak az a furcsa, hogy ez a ránk erőszakolt politika minket Szerbiával vámháborúba kevert, a bolgárokkal való szerződés megkötését a mai napig is meggátolta, a románokat és a bennünket érdeklő ipari vámjaik emelésére késztette és a teret, amelyet ezekben az országokban elvesztettünk, és a németek foglalták el. Szerbia behozatalában azelőtt az osztrák és magyar provenienciák domináltak, most a német áruk kerültek ott első helyre. Az oda való magyar kivitel 1910-ben félannyit se tett mint a vámháború előtt. A Bulgáriába és Romániába való magyar kivitel nem csökkent ugyan lényegesen, sőt némileg emelkedett is, de távolról sem olyan mérvekben, mint ennek a szépen fejlődő két országnak a fogyasztóképessége. Iparcikkekből való feleslegeinket a török piacokon kellett elhelyeznünk, ahol szépen halad ugyan a kultúra, de ahol a bel- és külpolitikai viszonyok prekárius jellege óvatosságra késztet bennünket. Most úgy ahogy rendezve vannak a viszonyaink a szomszéd Balkán államokkal, de az elveszített harcmezőt nem hódíthatjuk vissza egy-kettőre. Egyelőre csak anynyit tudunk, hogy az osztrák gyárosok a Keletről leszorult áruikat a magyar piacra dobták és hogy az agrárpolitika az élelmiszerek példátlan drágaságát eredményezte, most, mikor az isten két évben egymásután bő terméssel áldotta meg az országot. Az osztrákok panaszkodnak, hogy a mostani vámrendszer mellett a közös vámterület nyersanyagbehozatala óriási arányban emelkedett, az osztrák gyártmányok kivitele pedig pangásnak indult. Az, hogy a közös vámterület több ipari nyersanyagot importál mint valaha, nem mondható bajnak, mert ez a monarchia iparának a fejlődését tanúsítja- Ha Ausztria-Magyarország több élelmiszert importál mint eddig, ezt sem lehet nekünk bűnül felróni. Ez inkább azt látszik bizonyítani, hogy a hírhedt agrárvámok mégsem prohibitív jellegűek és a közös vámterületen élvezett magyar monopólium nem sokat ér. A statisztika szerint a közös vámterület gyártmánykivitele nem igen fejlődik. De miután tudjuk, hogy az osztrák gyárak az utóbbi években nagy arányokban fokozták termelésüket, azt kell hinnünk, hogy a közös vámterület fogyasztása erősen növekedett. Ausztriáról ezt nem tudjuk bizonyítani, mert Ausztria a maga külön külkereskedel- HAIDEKKER SÁNDOR sodronyszövet-, fonat- és kerités-gyára BUDAPEST, VIII. kerület, Üllői út 48/23. szám. Készít mindennemű sodronyszöveteket és fonatokat gazdasági és gyári célokra. Sodronykeritéseket kovácsolt vaskerettel és anélkül, mindenféle kivitelben. Hintáit és árajánlatok kívánatra díjmentesen küldetnek. Vas