Honi Ipar, 1914 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1914-01-01 / 1. szám
22 sok száz millió" márkára"rogó keresetét és 180.000 munkaadónak ugyanakkora termelési költségét van hivatva biztos alapra helyezni. Milliárdokra szóló jogügyletekről van itt szó, amelyekre még nincsenek megállapított jogelvek. Nincs tisztázva, hogy a tarifaszerződésben foglalt megállapodás csak az aláíró »szervezetek«-et kötelezi-e, vagy mindazokat, akik a szerződések aláírásakor ama szervezetek tagjai voltak. Megtörtént, hogy egyes munkaadók vagy munkások egyszerűen kiléptek a szervezetből, amelynek vezetői a szerződést aláírták és ezzel a szerződést magukra nézve nem létezőnek nyilvánították. De egyes bíróságok ezt a módszert megengedhetetlennek deklarálták. Itt két teória áll egymással szemben, a »Solidartheorie« és a »Singulartheorie«. És a bíróságok a két teória közt ott állanak, mint Balaam számára a két jászol közt. Akadtak munkaadók, akik a »szervezetük« által aláírt tarifaszerződés megszegésével olcsóbb béreket állapítottak meg és tisztességtelen versenyt támasztottak munkaadótársaiknak. Egyes német bíróságok ezt az eljárást — az »abdingen«-t — a jó erkölcsökbe ütközőnek nyilvánították és a német polgári törvény 153. §-ának alkalmazásával az ilyen szerződésszegést birsággal sújtották. De csak per analogiam. Kimondottan tarifaszerződés megszegéséért fizetendő bírságról eddig mit sem tud az európai Corpus juris. Az angol parlamenti bizottság, mely a múlt évben több száz szakértő meghallgatása után az előterjesztett véleményekről kilenc ülésen át tanácskozott, arra az eredményre jutott, hogy a tarifaszerződés legerősebb szankciója a szerződő felek erkölcsi felelőssége, amely elég alapot szolgáltat arra, hogy ezen szerződések megkötése intézményesen kötelezővé tétessék. Németországban a szerződő szervezetek sok esetben határozottan kikötik a rendes bíróságok mellőzését, mert nézetük szerint az itt fenforgó vitás joganyagot, mely a műszaki és konjunkturális problémák és eshetőségek ezernyi finom szálaiból van szőve, csak a szakemberekből álló választott bíróság képes elbírálni, míg a codificatio Prokrustes ágyába lekötött rendes bíróságok ebben a joganyagban képtelenek eligazodni és igazságos ítéleteket hozni. A sztrájkőrszemek kiállításának a megtiltásáról a múlt évi német Handelstag elé határozati javaslatot terjesztettek, de a kereskedelmi és ipari egyesületeknek ez a nagy érdekképviselete nem látta opportunusnak a javaslat elfogadását, miután a német birodalmi gyűlés egy ízben már elvetett egy ilyen értelmű indítványt. Ezek után természetes, hogy a tarifaszerződések megszegése, valamint a sztrájkok és kizárások által kölcsönösen okozott károk elbírálása és a megítélhető kártérítések tekintetében a legheterogénebb felfogások érvényesültek a különféle választott és rendes bíróságoknál és hatóságoknál. Az elmélet embereinek felfogásai közt nagy űr tátong, és pozitív törvényes rendelkezések nem érlelődhettek. Csak az óperenciás tengerentúli Queenslandban alkottak olyan törvényeket, melyek a sztrájkok eltiltását kísértették meg, a közszolgálati üzemekben való sztrájkot vagy kizárást 50-től 1000 font sterlingig (1200-tól 24.000 koronáig) terjedő bírsággal sújtják. Új-Dél-Walesben az ipari választott bíróság (»Industrial Arbitration Court«) a jogosulatlan sztrájk esetén a munkaadó-szervezetet 24.000 korona bírsággal sújtja, a munkásszakszervezetet pedig, amely a sztrájk kitörését nem igyekezett minden eszközzel meggátolni, 1200 korona bírsággal. De a sztrájkok meg sem szűntek meg Ausztráliában sem. Angliában a Board of Trade elnöke, Sidney Buxton, a parlament elé már három törvényjavaslatot terjesztett, amelyekkel a tarifaszerződések betartására akarta kényszeríteni úgy a munkaadókat, mint a munkásokat. A harmadik javaslatba bevette azt a határozmányt, hogy a tarifaszerződést aláírt szervezetek kauciót tesznek le, mely a szerződés megszegése esetén kirovandó bírságok fedezetéül szolgál. Egy másik határozmány megtiltja a szerződést aláírt szervezeteknek a szerződésszegő tagok segélyezését. Sőt az angol parlament az Osborne bill nevű törvényben szabályozta, hogy a szakszervezeteknek a bevételeiket milyen célokra szabad fordítaniuk. Vannak, akik a munkaközvetítés révén akarják megteremteni a tarifaszerződések szankcióját, olyformán, hogy a paritásos alapon szervezett hivatalos munkaközvetítők a tarifaszerződést megszegő félnek vagy egyénnek nem közvetíthetnének munkát, illetve munkást. Miután a mostani bérharcokban mindgyakrabban szerepelnek a hatalmi kérdések és az »alkotmányos gyártelep« elvei, fölemlítjük még, hogy igen sok tarifaszerződés nemcsak a munkabéreket,, de a gyárak munkarendjét is megállapítja. Nem lehet szándékunk ezen cikk keretében a sztrájktörvényben megoldandó problémák tüzetes fejtegetése.. Csak azt kívántuk jelezni, hogy Tisza István grófnak újévi nyilatkozata a munkásviszonyok legvitásabb, legkényesebb kérdéseinek a megoldását veszi munkába és olyan törvényalkotást helyez kilátásba, mely a modern szociálpolitika legújabb vívmányait igyekszik nálunk életbe léptetni. De vájjon lehetséges-e ez ? A múlt év derekán Lujo Brentano, a müncheni közgazdasági társaság közgyűlésén felolvasott egy levelet, melyben Mond Alfréd, Anglia egyik legnagyobb gyárosa kifejtette, hogy az angol munkaadók korántsem idegenkednek a munkások szakszervezeteitől, sőt ezeknek a megszilárdulásától remélik a szociális békét. (Igaz, hogy az angol munkaadók most olyan védelmi szervezetet akarnak létesíteni, mely milliárdokkal rendelkeznek). Németországban viszont egyre erősbödik egy szervezet, melynek a neve »Haupt ausschuss der Arbeiterverbände wirtschaftsfriedlicher Richtung«, amelyhez, most már több mint 200.000 munkás, tartozik. Ez a két tény is tanúsítja, hogy nemi puszta frázis gróf Tisza István uj évi beszédének következő passzusa: »Az emberiség halad előre abban a magasztos feladatában, hogy a társadalom alsó néprétegeit vegye ki a nyomorból,, vegye ki a sötétségből. Ezen a téren a haladás óriási és nem utópia az a hit,, hogy a proletariátus, a munkásosztályfel fog emelkedni az emberi életviszonyok oly színvonalára, ahol bírni fog, az emberhez méltó exisztenciának öszszes előfeltételeivel.« Hogy a magyar miniszterelnök az újévi beszédét és ezzel a nyilatkozattal fejezte be, az arról tanúskodik, hogy a szociális kérdések megoldása nálunk isa kormány programm kulmináló pontja lett.. És ez a programmpont nem valósulhat meg a munkaadók rovására, mert az ipari munkások jólétének egyedüli biztos, alapja elvégre is csak a virágzó nemzeti ipar lehet, mely dominál az országban és expansív erővel terjeszkedik a világpiacon. JERTAGRAFIA a legújabb és teljesen tiszta alapon, éles leggyorsabb lBIiyill3SUI*NOl koromfekete vonalakkal hatósági beadványi tervekhez alkalmas kiviitelben megbízható pontossággal, vil-— alanyfény mellett mint kiváló különlegességet készít -LEI I MCD I CO műszaki papírgyára, BUDAPEST, V., VÁCI ÚT 4. Telefon 28—48. Sürgöny- I LILIID LLU cím : „Positiv " Budapest. Külön osztály vidéki megbízások elintézésére TISZTÍTÓ és fényező rongyok, valamint egyéb TISZTIK) ANYAGOK. Egyszer használt JUTA- IS VASZOHGYNGYSZEREK, KÖTELEK, TELEKOW BUNZL ÉS BIACH, Budapest, IX., Soroksári út 94. sz. HONI IPAR