Honi Ipar, 1914 (15. évfolyam, 1-24. szám)

1914-01-01 / 1. szám

22 HONI IPAR sok száz miüió" márkára"TUgó keresetét és 180.000 munkaadónak ugyanakkora termelési költségét van hivatva biztos alapra helyezni. Milliárdokra szóló jog­ügyletekről van itt szó, amelyekre még nincsenek megállapított jogelvek. Nincs tisztázva, hogy a tarifaszerződésben fog­lalt megállapodás csak az aláíró »szerv e- zetek«-et kötelezi-e, vagy mindazokat, akik a szerződések aláírásakor ama szer­vezetek tagjai voltak. Megtörtént, hogy egyes munkaadók vagy munkások egy­szerűen kiléptek a szervezetből, amely­nek vezetői a szerződést aláírták és ez­zel a szerződést magukra nézve nem léte­zőnek nyilvánították. De egyes bíróságok ezt a módszert megengedhetetlennek deklarálták. Itt két teória áll egy­mással szemben, a »Solidartheorie« és a »Singulartheorie«. És a bíróságok a két teória közt ott állanak, mint Bálaam szamara a két jászol közt. Akadtak munkaadók, akik a »szerve­zetük« által aláirt tarifaszerződés meg­szegésével olcsóbb béreket állapítottak meg és tisztességtelen versenyt támasz­tottak munkaadótársaiknak. Egyes né­met bíróságok ezt az eljárást — az »abdingen«-t — a jó erkölcsökbe ütkö­zőnek nyilvánították és a német polgári törvény 153. §-ának alkalmazásával az ilyen szerződésszegést birsággal sújtot­ták. De csak per analogiam. Kimondottan tarifaszerződés megszegéséért fizetendő birságról eddig mit sem tud az európai Corpus juris. Az angol parlamenti bizottság, mely a múlt évben több száz szakértő meg­hallgatása után az előterjesztett véle­ményekről kilenc ülésen át tanácskozott, arra az eredményre jutott, hogy a tarifa- szerződés legerősebb szankciója a szer­ződő felek — erkölcsi felelőssége, amely elég alapot szolgáltat arra, hogy ezen szerződések megkötése intézményesen kötelezővé tétessék. Németországban a szerződő szerveze­tek sok esetben határozottan kikötik a rendes bíróságok mellőzését, mert néze­tük szerint az itt fenforgó vitás jog­anyagot, mely a műszaki és konjunk­turális problémák és eshetőségek ezernyi finom szálaiból van szőve, csak a szak­emberekből álló választott bíróság képes elbírálni, mig a codificatio Prokrustes ágyába lekötött rendes bíróságok ebben a joganyagban képtelenek eligazodni és igazságos ítéleteket hozni. A sztrájkőrszemek kiállításának a meg­tiltásáról a múlt évi német Handelstag elé határozati javaslatot terjesztettek, de a kereskedelmi és ipari egyesületek­nek ez a nagy érdekképviselete nem látta opportunusnak a javaslat elfogadását, miután a német birodalmi gyűlés egy ízben már elvetett egy ilyen értelmű indítványt. Ezek után természetes, hogy a tarifa- szerződések megszegése, valamint a sztrájkok és kizárások által kölcsönösen okozott károk elbírálása és a megítélhető kártérítések tekintetében a leghetero- genebb felfogások érvényesültek a kü­lönféle választott és rendes bíróságok­nál és hatóságoknál. Az elmélet embe­reinek felfogásai közt nagy ür tátong, és pozitív törvényes rendelkezések nem érlelődhettek. Csak az óperenciástengerentuliQueens- landban alkottak olyan törvényeket, melyek a sztrájkok eltiltását kísértették meg, a közszolgálati üzemekben való sztrájkot vagy kizárást 50-től 1000 font sterlingig (1200-tól 24.000 koronáig) ter­jedő birsággal sújtják. Uj-Dél-Walesben az Ipari választott biróság (»Industrial Arbitration Court«) a jogosulatlan sztrájk esetén á munkaadó-szervezetet 24.000 korona birsággal sújtja, a munkás- szakszervezetet pedig, a mely a sztrájk kitörését nem igyekezett minden eszköz­zel meggátolni, 1200 korona birsággal. De a sztrájkok még sem szűntek meg Ausztráliában sem. Angliában a Board of Trade elnöke, Sidney Buxton, a parlament elé már három törvényjavaslatot terjesztett, a melyekkel a tarifaszerződések betartá­sára akarta kényszeríteni úgy a munka­adókat, mint a munkásokat. A harmadik javaslatba bevette azt a határozmányt, hogy a tarifaszerződést aláirt szerveze­tek kauciót tesznek le, mely a szerződés megszegése esetén kirovandó bírságok fedezetéül szolgál. Egy másik határoz- mány megtiltja a szerződést aláirt szer­vezeteknek a szerződésszegő tagok segé­lyezését. Sőt az angol parlament az Osborne-bill nevű törvényben szábá- lyozta, hogy a szakszervezeteknek a bevételeiket milyen célokra szabad for- ditaniok. Vannak, akik a munkaközvetítés ré­vén akarják megteremteni a tarifaszerző­dések szankcióját, olyformán, hogy a paritásos alapon szervezett hivatalos munkaközvetítők a tarifaszerződést meg­szegő félnek vagy egyénnek nem köz­vetíthetnének munkát, illetve munkást. Miután a mostani bérharcokban mind- gyakrabban szerepelnek a hatalmi kér­dések és az »alkotmányos gyártelep« elvei, fölemlítjük még, hogy igen sok tarifaszerződés nemcsak a munkabéreket,, de a gyárak munkarendjét is megálla­pítja. Nem lehet szándékunk ezen cikk: keretében a sztrájktörvényben megol­dandó problémák tüzetes fejtegetése.. Csak azt kívántuk jelezni, hogy Tisza István grófnak újévi nyilatkozata a munkásviszonyok legvitásabb, legkénye­sebb kérdéseinek a megoldását veszt munkába és olyan törvényalkotást he­lyez kilátásba, mely a modern szociál­politika legújabb vívmányait igyekszik: nálunk életbe léptetni. De vájjon lehet­séges-e ez ? A múlt év derekán Lujo Brentano, a. müncheni közgazdasági társaság köz­gyűlésén felolvasott egy levelet, mely­ben Mond Alfréd, Anglia egyik legna­gyobb gyárosa kifejtette, hogy az angol munkaadók korántsem idegenkednek a munkások szakszervezeteitől, sőt ezek­nek a megszilárdulásától remélik a szo­ciális békét. (Igaz, hogy az angol munka­adók most olyan védelmi szervezetet akarnak létesíteni, mely milliárdokkaí. rendelkeznék). Németországban viszont egyre erősbö- dik egy szervezet, melynek a neve »Haupt ausschuss der Arbeiterverbände wirt­schaftsfriedlicher Richtung«, amelyhez, most már több mint 200.000 munkás, tartozik. Ez a két tény is tanúsítja, hogy nemi puszta frázis gróf Tisza István uj évi beszédének következő passzusa: »Az emberiség halad előre abban a magasz­tos feladatában, hogy a társadalom alsó néprétegeit vegye ki a nyomorból,, vegye ki a sötétségből. Ezen a téren a haladás óriási és nem utópia az a hit,, hogy a proletáriátus, a munkásosztály- fel fog emelkedni az emberi életviszo­nyok oly színvonalára, ahol bírni fog, az emberhez méltó exisztenciának ösz- szes előfeltételeivel.« Hogy a magyar miniszterelnök az új­évi beszédét ép ezzel a nyilatkozattal fejezte be, az arról tanúskodik, hogy a szociális kérdések megoldása nálunk is- a kormány pro gramm kulmináló pontja lett.. És ez a programmpont nem valósulhat meg a munkaadók rovására, mert az. ipari munkások jólétének egyedüli biztos, alapja elvégre is csak a virágzó nemzeti ipar lehet, mely dominál az országban és. expansiv erővel terjeszkedik a világ­piacon. JERTAGRAFIA a legújabb és teljesen tiszta alapon, éles leggyorsabb lBIiyill3SUI*IIOl koromfekete vonalakkal hatósági beadványi tervekhez alkalmas kivtitelben megbízható pontossággal, vil-- — = lanyfény mellett mint kiváló különlegességet készít ­LEI I MCD I CO műszaki papírgyára, BUDAPEST, V., VÁCI-UT 4. Telefon 28—48. Sürgöny- I LLLIIlD LLU óim : „Positiv " Budapest. Külön osztály vidéki megbízások elintézésére TISZTÍTÓ és fémyezó rongyok, valamint egyéb TISZTIK) ANYAGOK. - Egyszer használl JUTA- ÍS VASZOHGÚNGYSZEREK, KÖTELEK. TELEK>W BUNZL ÉS BIACH, Budapest, IX., Soroksári-ut 94. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents