Honi Ipar, 1915 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1915-01-01 / 1. szám

16 utalással még az anyag beszerzését is ki­látásba helyezték. Ez az oka annak, hogy a hadseregszállí­­tások körül elért eredményeink nem nyúj­tanak kárpótlást azért az erkölcsi ku­darcért, mely iparos világunkat, a katonai köröknek a közvetítők által szított bizal­matlansága révén érte. És ha kutatjuk azokat az okokat, ame­lyek lehetővé tették ezeknek ,a sötétben bujkáló elemeknek garázdálkoását,melyek módot adtak nekik a magyar ipar szállító­képessége iránti bizalmatlanságnak növe­lésére, nyíltan kell ráutalnunk arra, hogy azok főkép az illetékes katonai hatósá­gok iparunk szállítóképessége tekin­tetében való tájékozatlanságban gyöke­­redznek. A magyar kormány, a magyar keres­kedelemügyi miniszter mindent elkö­vettek, hogy a béke idején a magyar ipar min­él erősebben fejlődjék és e törekvés­nek meg is van a kellő eredménye. A poli­tikai, közgazdasági, pénzügyi megrázkód­tatások dacára folyton haladtunk, fejlőd­tünk és terjeszkedtünk. És most, amikor a gyáripar legnagyobb részben a hadse­regszükséglet ellátására van utalva, a ma­gyar gyárosoknak fájó szívvel kell tapasz­talnuk, hogy termelőképességükkel, szál­lítóképességükkel illetékes helyen nin­csenek tisztában. Béke idején ez csak a magyar iparra nézve hátrányos, a mos­tani viszonyok között azonban a hadsereg szempontjából is káros következtetéseket von maga után. Olyan szervezet létesítéséről kell tehát gondoskodni, melynek révén a had­ügyi kormány állandóan tájékoztatva legyen arról, hogy a magyar ipar milyen katonai cikkek előállítására, képes és milyen mennyiségben. Csak ezen az útán vethetünk véget annak az abu­­susnak, hogy illetéktelen tényezők méltánytalan haszon mellett, a hadsereg és a gyárosok rovására bonyolítsák le a kettejük közötti összeköttetést! HONI IPAR Az egyes iparágak helyzete 1914-ben. * (Il­­k sorozat.) Leniparunk helyzete. A hazai lenipar mindenkor erősen ki volt téve a jóval fejlettebb és számbeli túlsúlyban levő osztrák iparvállalatok ver­­senyének. Ez a verseny az általános hely­zet folytán július haváig érvényesült a legélesebben és az ideig a gyárak leg­rosszabb auspiciumok mellett dolgoztak. A világpiacon észlelt lentermelési ada­tok igazolják, hogy egymásután követ­kező három esztendőben rossz lenter­méseink voltak és hogy már a folyó év elején nyersanyag alig volt kapható. A lenáru szakma kereskedelmi helyzetének signaturáját az adja meg, hogy amíg a nyersáru hiányzott és a fél-gyártmány aránylag drága volt, a kész szövetek ár­jegyzései igen mély árnivón állottak. Elő­relátható volt,hogy az állandóan rossz len­termések az 1914. évben hatásukat érez­tetni fogják és ez annál pregnánsabban nyert kifejezést az által, hogy külföldön len dolgában kedvező konjunktúrák áll­tak be. Az év második felében kitört háború a szakmában már rég előrevetette árnyé­kát, mert a durvább lenfonalakban mu­tatkozó nagy anyaghiány főképen azokra a hadikészülődésekre vezethető vissza, melyek két év óta az európai államokat lázban tartották. S míg ezen hadifelszere­lésekre szolgáló áruk árai aránytalanul felszöktek, a világpiac finomabb áruk­ban nem volt vásárlóképes. A kitört há­ború természetesen még csak fokozta az anyaghiányt,­ ellenben megkönnyítette a lenszövőgyáraknak nagy készleteik érté­kesítését, melyek különben nehezen ta­láltak volna piacra. A háború kitörésével egy időbe esik a len-campagne befejezése, új áru azon­ban még nem került piacra. Eredetileg a fonódák némikép el voltak látva nyers­anyaggal, az őszre esedékes belföldi ter­més azonban még nem folyt be. Meg kell jegyezni, hogy a belföldi nyerstermésnek nem jut túl nagy­ szerep az árak megállapításában, mert a nyers­fonalakhoz való anyagot főkép Oroszor­szág szolgáltatja. A háború folyama alatt azonban az orosz len behozatala kizárt­nak tekintendő. Fonodáink, de főkép a piac árait meghatározó osztrák fonodák széleskörű exportra vannak berendez­kedve és vásárlóik közé fő­kép Németor­szág és a távolabb fekvő külföld tartoz­nak. Normális időkben finomabb fona­lakban ugyan van behozatal, de jelenté­kenyebb mennyiségben durva fonalakban is nagy az import Franciaországból és Belgiumból. A háború által a fonódák kellemetlen helyzetbe kerültek, mert finomabb fona­lakban nem mutatkozott kereslet és azok számára megfelelő piac sem akadt. Eleinte az összes lenfonalakra kiviteli tilalom ál­lott fenn, később azonban, hogy a belföldi fonódák készleteiken könnyítsenek, meg volt engedve, hogy a 19-es csepűfonalnál­ és 35-ös linefonalnál finomabb számú fo­nalak kivihetők legyenek, ez alatt a tila­lom alatt azonban a belföldi szövődék szenvedtek, mert a lenfonalak árai a tilalom dacára gyorsan felszöktek. A háború folyományaként a fonók a szövőkkel szemben különös álláspontot foglaltak el és pedig azt, hogy mindjárt a háború kitörésekor kijelentették, hogy fennálló kötésekre durva és középerős fonalakra nem fogadnak el lehívásokat, Így kényszerítették a szövőket, hogy ezekre a számokra új kötéseket csinálja­nak, de durva fonalakat szintén csak úgy adtak, hogy a vevőt a durva fonalakon felül még finomabb fonalak átvételére is szorították. A finom fonalak felhasználása a szük­séglet tárgyát képező cikkekre csak úgy volt keresztülvihető, hogy azokat cér­­názva dolgozták fel, úgy pl. hogy egy­szeres 14-es helyett kétszeres 28-as fona­lat kellett felhasználnia, ami nemcsak aránylag drágább, hanem a fonalak cérnázása által is a termelési költségeket lényeges emelését vonta maga után. Meg­felelő nyersanyag híján most már a fo­nodák a durvább számú fonalak foná­sát egyáltalában­­beszüntették s a szövő­dék kényszerülve vannak a fonala­kat másod-harmadkézből horribilis árak mellett beszerezni. A fenti árak emelkedése, mint az alábbi tabellából kitűnik, a háború ki­törése óta 100 százalékot tesz ki, egyes fonalszámokért még magasabb felülfize­­tést kell engedélyezni. A standard­ fonalszámok jegyzései a folyó évben következőképen alakultak, ami igazolja a fent ecsetelt helyzetet: December hónapban azonban meg­szűntek a rendes árjegyzések,­ a áru­­hi­ány aggasztóvá vált. Számos fonalszám kifogyott, a fonódák csak egy harmad pro­dukcióval dolgoznak és készítményeikért fantasztikus árakat kérnek. A fenti tabella, mely a hónapok átlag­árát jelzi, világos képét adja az árfluk­­tuációknak. Ha figyelembe vesszük, hogy a korábbi évek átlagárai a 40-es linefonal­nál 75 koronán, a 20-as tonfonalnál 84 koronán állanak, tisztában lehetünk az­zal, hogy az áralakulások olyan felforga­tást jelentenek a piacon, mely úgy a gyárost, mint a vásárlót a legnehezebb helyzetbe sodorta. Általánosságban mondható, hogy a lenfonódák az árkonjunktúrát évek óta elég jól használhatják ki és ezzel szem­ben a szövődék rosszabb helyzetben vannak, mert kész árunál sohasem lehet a nyersanyag konjunkturális hullámzá­sait annyira érvényesíteni, mint a fél­­készítményeknél. 40-es linefonal 20-as tow-fonal januárban 80 K K 108.— februárban 79 K K 112.— márciusban 80 K K 113. áprilisban 79 K K 112.— májusban 78 K K 111. — júniusban 76 K K 114 — júliusban 80 K K 116 — augusztusban 84 K K 128.­szeptemberben 88 K K 130.­­októberben 115 K K­ 140.— novemberben 130 K K 190.— decemberben 155 K K 200.— CERTAGRAFIA a legújabb és Innumáentanul teljesen tiszta alapon, éles leggyorsabb fCIigillaSOIalOI koromfekete vonalakkal hatósági beadványi tervekhez alkalmas kivitelben megbízható pontossággal, vil­­■■ lanyfény mellett mint kiváló különlegességet készít CCI I MCD I CO műszaki papírgyára, Budapest, V., Váci­ út 4. Telefon 28—48 és 29—15. Sürgöny­­iLLUtLn LLU cím: „Positiv“ Budapest. Külön osztály vidéki megbízások elintézésére.

Next