Honi Ipar, 1928 (21. évfolyam, 1-22. szám)
1928-01-05 / 1. szám
XXI. évf. 1. szám A MAGYAR IPARFEJLESZTÉS ÉS IPARPÁRTOLÁS LAPJA KÖZGAZDASÁGI SOLYÓIRAT 1928. január 5. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V., SAS UTCA 29 TELEFON: TERÉZ 261-55 SZERKESZTI: SUGÁR OTTÓ ELŐFIZETÉSI ÁR: Évre................... 20— P Félévre......... 10.— P Negyedévre. . . 5.— P MEGJELENIK: HAVONTA KÉTSZER Beköszöntő Régi lapot adunk újra a magyar közönség kezébe: a Honi ipart. Több mint húsz éven át állott ez a lap a magyar közgazdaság és különösképen a magyar nemzeti ipar szolgálatában. A kommunizmus kitörése óta szünetel. Most újra életre szólítja az idő. Szükség van ránk, jelentkezünk. A behozatali többlet ijesztő növekedése vaslogikával érvel a pótolható ipari behozatal csökkentése és így a hazai ipari termékek fogyasztásának növelése mellett. Ami annyit jelent, hogy a belső piacon előnyben kell részesíteni a hazai iparcikkeket a külföldiek felett. A szakszerűség fegyverével és az agitáció minden rendelkezésére álló eszközével kell megdolgozni a belső piacot a honi ipar érdekében. Ez az iparpártoló mozgalom felélesztését jelenti, melynek zászlóját a Honi Ipar húsz évig lobogtatta. „Megismertetni és megszerettetni a honi ipart a magyar társadalommal!“ Ezt a célt tűzte ki magának 28 esztendővel ezelőtt a Honi Ipar. És ezt a hivatást akarjuk betölteni most is. A régi tűzzel, de a kor igényeinek megfelelő modernebb újságírói felszereléssel vállaljuk újra a zászlóvivő szerepét. A behozatal megszorítását egészíti ki az ipari kivitel fokozása, amelynek megszervezéséből a Honi Ipar szintén ki akarja venni a maga részét. Ugyancsak a mai helyzetből adódik a magyar iparfejlesztés felkarolása is. E tekintetben ma már tisztábban látunk, mint láttunk akkor, mikor még az autonóm vámtarifa csorbítatlanul érvényesült. Ma már tudjuk, mi az felesleges és mi a fejlesztendő. A Honi Ipar, mely régen a magyar iparfejlesztés speciális közlönye volt, ott akar lenni az iparfejlesztő törvény revíziójánál. És ott akar lenni a közszállításoknak annyira szükséges átszervezésénél. Annál is inkább, mert hiszen a közszállítás szerves kiegészítője az állami iparfejlesztésnek, leghathatósabb módja az állami és közhatósági iparpártolásnak. A magyar társadalom megcsonkított fogyasztóképessége mellett még megnagyobbodott a hatósági beszerzés fontossága. Éber szemmel, erős kritikával akarunk őrködni, hogy a hatósági beszerzéseknél a honi ipar jogos érdekei, a szabad verseny elve, a kereskedelmi szellem épsége és a közgazdasági erkölcs tisztasága csorbát ne szenvedjenek, csakúgy, mint ezt két évtizeden át megcselekedtük. A legvitálisabb nemzeti érdekek fűződnek ahhoz, hogy az adófizetők pénze megfelelő módon kerüljön szétosztásra és hazai erőforrásainkat táplálja. A magyar levegő mostanában szociális reformokkal terhes. Figyelni fogjuk, hogy a tervezett reformok nem mennek-e túl a magyar ipar teherbírásának határain. Küzdeni fogunk a túladóztatás és főképpen a legnagyobb adó, a mértéken felül drága hatósági adminisztráció túltengése, az ország elbürokratizálódása ellen. Az egyes vonatkozásokban célszerűsítésre szoruló magyar ipar belső átállítása, racionalizálása, a termelés olcsóbbítása érdekében, napirenden van. E nagy és kényes kérdés megvitatásának meg fogjuk nyitni lapunk hasábjait. Éppen így a kartellkérdésnek, amelyre, sajnos, a gazdasági pártpolitika tette rá kezét. A mai helyzetben a honi iparnak kétszeresen szüksége van a többi gazdasági ág fentartás nélküli támogatására. Sajnos, ez a harmónia nincsen meg. Szerény hatáskörünkben hozzá akarunk járulni a félreértések elsimításához, a mezőgazdasággal és a kereskedelemmel való jóviszony helyreállításához. Sokat beszélhetnénk még a megkötendő kereskedelmi szerződésekről és az elénk meredő egyéb nagy problémákról. De minek? Már az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy a magyar ipar újra nehéz idők előtt áll. Az autonóm vámtarifa védőpajzsát mindjobban átlyukasztják a kereskedelmi szerződések. Az iparnak a legfelfokozottabb energiával kell dolgozni, hogy fennmaradhasson, sőt fejlődni tudjon a nemzet érdekében. A fennálló kitűnő sajtóorgánumok teljes méltánylása mellett is úgy érezzük, hogy a meginduló harcban iparunknak szüksége van egy minden megkötöttségtől független harcos újságra, mely bátor szókimondással áll ki az ipar jogos érdekeiért, de az ügy érdekében éppen olyan határozottsággal szedi szembe az iparnak esetleges jogtalan törekvéseivel is. Olyan orgánumra, mely küzdelembe bocsátkozik a jogos magyar gazdasági törekvések legnagyobb ellenségével: a magyar közönnyel. Mely az ipari érdeken át mindig a nemzeti érdekeket nézi, mert sohasem felejti el, hogy a magyar ipar a magyar nemzetnek integráns része. Becsülettel akarunk dolgozni és csak annyi támogatást kérünk, amennyi munkánk sikeréhez szükséges és amennyit szándékaink tisztasága és működésünk eredményes volta megérdemel. Honi Ipar szerkesztősége Sugár Ottó felelős szerkesztő * A Honi Ipar új, XXI. évfolyamának első számához minden olvasónk részére megrendelőlapot mellékeltünk. Tisztelettel kérjük olvasóinkat a megrendelőlap kitöltésére és kiadóhivatalunkhoz való beküldésére. A Honi Ipar előfizetési ára: egy évre....................................................20 pengő félévre .....................................................10 ., negyedévre................................................5 „ A megrendelőlapon feltüntetett kívánságra kiadóhivatalunk készséggel küld postatakarékpénztári csekklapot. Postatakarékpénztár! átutalás esetén olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk 36.266. számú postatakarékpénztári csekkszámlánkat. Tisztelettel kérjük, hogy a lapunknak szánt összes küldeményeket szerkesztőségünk és kiadóhivatalunk új helyiségeibe V., Sas utca 29. félemelet címezni szíveskedjenek. Telefonszámunk változatlanul a régi: Teréz 261—55. Lapunkat mégegyszer olvasóink jóindulatába ajánlva, maradunk tisztelettel Honi Ipar kiadóhivatala.