Honi Ipar, 1934 (27. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-01 / 1. szám

HONI IPAR XXVII. évf., 1. sz. A MAGYAR IPAR PÁRTOLÁS ÉS IPAR FEJLESZTÉS LAPJA KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT 1934 január 1 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V., SAS-UTCA 29 TELEFON: AUT. 261—65 Postavtwcarókpénztári csekkszámla: 36.266 SZERKESZTI: SUGÁR OTTÓ ELŐFIZETÉSI ÁR: Esész évre ... 30.— P Külföldre ......... 40.— P Egyes szám ... 2.— P MEGJELENIK: HAVONTA KÉTSZER TARTALOM Cikkek Fenyő Miksa: 1934. (3. oldal.) Ipari kivitelünk növekedése (5) Dr. Alapy Victor: A társadalombiztosítás szanálásának eredménye (6) Az ifjúság problémája és az iparfejlesztés (8) Dr. Schiller Ottó: A »boldog« textilipar (9) A városi lakosság közteherviselése (10) Stromfeld Ferenc: Az 1933'as »prosperity« (11) Hol a macska? (12) A beteg tisztviselő első hatheti táppénze (12) Fái Géza: Gyapjúközpont — mindenki ellen (13) Balkányi Kálmán (18) A német ipari érdekképviseletek halála (18) A harmadik transzferrendelet (19) A bánhidai centrálé (37) Vamtarifamódositások (39) A Honi Ipar fekete táblája (14-17) Irsai Szabó Tihorné: Hol vehetünk magyar árut? — A Hangya sarlóbehozatala — Legyen szerencsénk, Pueh úr! — Wolff Károly mint hídíestékszakértő — Nemlétező osztrák gyárak importja — A magyar teherautók háttérbeszorítása — Egy pesti szabó kis tükre — Az ötödik kerék (Pirelli-pneu) — Gyöngyházgombcsempészet Az egyes Iparágak köréből (20-27) Forgalmi adórendszerünk átszervezése (Vegyészeti-, vas-, textil-, építőipari-, fa- és egyéb fázisadók) Villamosenergiagazdálkodásunk — Mennyit exportált női kalapiparunk? — »10 Olíü cseh text’lmunkás Pesten« — 15 mil­lió új tatarozási hitel — Textil-, építő-, vegyészeti-, vas-, gép- és élelmiszeripari hírek Iparfejlesztés (28—33) A lakihegyi leadó — Hogy származik a túltermelés? — Az új trolley buszok — Nagy acélvázas építkezés Budapesten — Az új benzolgyár — A Koreska cég új gyártelepe — Új magyar iparcikkek és szabadalmak — Gyáralapítások és gyárbőví­tések Közszállítás (34—36) A főváros közmunkaprogramja — A honvédség posztószállí­tása — Elégtétel a magyar festékgyártó iparnak — Verseny- tárgyalási hírek Szemle (37—41) I 1934 Irta: FENYŐ MIKSA »Hullatja levelét az idő vén fája.« Mintha csak az imént lett volna, amikor íróasztalomnál ültem és horosz­kópot állítottam a Honi Ipar számára az 1933. esztendőről. Teli kétséggel és kényelmetlen érzéssel, — mint valami tragikus történet illusztráló fejléce — néz reám mult- esztendei cikkemből a kérdőjelek sora a magyarság problé­máiról. Beaudelaire novellájának komor hősére gondolhat­tam,, akinek homlokára az van tetoválva: »pás de chance«, nincsen remény — nincsen remény. Az utolsó esztendők konferenciáinak meddő sorát vonultattam el magam előtt: Genfet, Locarnót, Stresát és a mi kies helyet csak a ter­mészet az emberi tehetetlenség kigúnyolására tartogat és rezignáló következtetéseket vontam le ezekből a küszöbön álló londoni világgazdasági konferenciát illetően. Szólot­tám a mi külön bajainkról, amelyek függetlenek Génitől és Londontól, MacDonaldtól és Tituloscutól és megállapí­tottam, hogy itt, ezeknél a mi külön bajainknál van vala­melyes lehetősége a gyógyulásnak. Csak épen hogy csele­kednünk kell. Csak épen hogy mernünk kell másmilyenek­nek lennünk, mint amilyenek eddig voltunk. Fel kell szaba­dítanunk magunkat tanulmányainknak, megcsontosodott doktrínáknak, avult tapasztalatoknak zsarnoksága alól. Ki kell lépnünk abból a bűvös körből, melyben egy nemzet­nek minden gazdasági cselekedete az államháztartás egyen­súlyának bűvészmutatványa körül forog. Szembe kell szállnunk egy sereg gondolkozásbeli lustasággal, — ma­gunkéval, másokéval, akár Tyler úréval is — mely megakadályoz minden új koncepciót, mely nem tud előre kauciót letenni eredményességének biztosítására. Nem szabad engednünk, hogy a koncepciótlanság és gon- dolatnólküliség Roosevelt balul végződő kísérleteit fel­használja annak igazolására, hogy legjobb, ha nem történik semmi. (Arról persze senkisem beszél, ami Rooseveltnck sikerült; többek között, hogy e réven az állam, a közületek, a farmerek megszabadultak nyomasztó adósságterheik je­lentős részétől.) Ezeket és hasonló bölcseségeket írtam meg 1933 kará­csonyára és most, hogy az esztendő homokórája lepergett, az az érzésem, hogy tegnap írtam ezeket: ugyanazok a problémák merednek reánk, mint amelyek múlt karácso­nyunk fáját tették kietlenné és velük szemben ugyanaz a tétovázó megbujás régi doktrínák sáncárkaiba: budget- egyönsúlyról, adómorálról, fedezeti elvről, a magyar pénz értékállandóságának megóvásáról, csupa fogalom, mely semmi egyébre nem alkalmas, mint a koncepciótlanság el- palástolására. Valóban, ha sorra vesszük az elmúlt esztendő gazdasági és szociális eseményeit, nem sok épületes do­logról számolhatunk be, A londoni konferencia teljes kudarccal végződött; sem monetáris, sem kereskedelem­politikai téren nem tudott egyetlen eredményt felmutatni. Nem a mi hibánk. A külpolitikai helyzet a francia-német ellentét folytán rendkívül kiéleződött; azok a tervek, me­lyeket a Dunamedence államainak talpraállítása céljából

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents