Honi Ipar, 1934 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-01 / 1. szám
HONI IPAR XXVII. évf., 1. sz. A MAGYAR IPAR PÁRTOLÁS ÉS IPARFEJLESZTÉS LAPJA KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT 1934 január 1 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V., SAS UTCA 29 TELEFON: AUT. 261—65 Postavtncarokpénztári csekkszámla: 36.266 SZERKESZTI: SUGÁR OTTÓ TARTALOM Cikkek Fenyő Miksa: 1934. (3. oldal.) Ipari kivitelünk növekedése (5) Dr. Alapy Victor: A társadalombiztosítás szanálásának eredménye (6) Az ifjúság problémája és az iparfejlesztés (8) Dr. Schiller Ottó: A »boldog« textilipar (9) A városi lakosság közteherviselése (10) Stromfeld Ferenc: Az 1933'as »prosperity« (11) Hol a macska? (12) A beteg tisztviselő első hatheti táppénze (12) Fái Géza: Gyapjúközpont — mindenki ellen (13) Balkányi Kálmán (18) A német ipari érdekképviseletek halála (18) A harmadik transzferrendelet (19) A bánhidai centrálé (37) Vámtarifamódosítások (39) A Honi Ipar fekete táblája (14-17) Irsai Szabó Tiborné: Hol vehetünk magyar árut? — A Hangya sarlóbehozatala — Legyen szerencsénk, Puch úr! — Wolff Károly mint hídfestékszakértő — Nemlétező osztrák gyárak importja — A magyar teherautók háttérbeszorítása — Egy pesti szabó kis tükre — Az ötödik kerék (Pirelli-pneu) — Gyöngyházgombcsempészet Az egyes iparágak köréből (2027) Forgalmi adórendszerünk átszervezése (Vegyészeti-, vas-, textil-, építőipari-, fa- és egyéb fázisadók) Villamosenergiagazdálkodásunk — Mennyit exportált női kalapiparunk? — »10 Olíó cseh textilmunkás Pesten« — 15 millió új tatarozási hitel — Textil-, építő-, vegyészeti-, vas-, gép- és élelmiszeripari hírek Iparfejlesztés (28—33) A lakihegyi leadó — Hogy származik a túltermelés? — Az új trolley buszok — Nagy acélvázas építkezés Budapesten — Az új benzolgyár — A Koreska cég új gyártelepe — Új magyar iparcikkek és szabadalmak — Gyáralapítások és gyárbővítések Közszállítás (34—36) A főváros közmunkaprogramja — A honvédség posztószállítása — Elégtétel a magyar festékgyártó iparnak — Versenytárgyalási hírek Szemle (37—41) ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre ... 30.— P Külföldre......... 40.— P Egyes szám ... 2.— P MEGJELENIK: HAVONTA KÉTSZER »Hullatja levelét az idő vén fája.« Mintha csak az imént lett volna, amikor íróasztalomnál ültem és horoszkópot állítottam a Honi Ipar számára az 1933. esztendőről. Teli kétséggel és kényelmetlen érzéssel, — mint valami tragikus történet illusztráló fejléce — néz reám múltesztendei cikkemből a kérdőjelek sora a magyarság problémáiról. Beaudelaire novellájának komor hősére gondolhattam,, akinek homlokára az van tetoválva: »pas de chance«, nincsen remény — nincsen remény. Az utolsó esztendők konferenciáinak meddő sorát vonultattam el magam előtt: Genfet, Locarnót, Stresát és a mi kies helyet csak a természet az emberi tehetetlenség kigúnyolására tartogat és rezignáló következtetéseket vontam le ezekből a küszöbön álló londoni világgazdasági konferenciát illetően. Szólottam a mi külön bajainkról, amelyek függetlenek Génftől és Londontól, MacDonaldtól és Titulescutól és megállapítottam, hogy itt, ezeknél a mi külön bajainknál van valamelyes lehetősége a gyógyulásnak. Csak épen hogy cselekednünk kell. Csak épen hogy mennünk kell másmilyeneknek lennünk, mint amilyenek eddig voltunk. Fel kell szabadítanunk magunkat tanulmányainknak, megcsontosodott doktrínáknak, avult tapasztalatoknak zsarnoksága alól. Ki kell lépnünk abból a bűvös körből, melyben egy nemzetnek minden gazdasági cselekedete az államháztartás egyensúlyának bűvészmutatványa körül forog. Szembe kell szállnunk egy sereg gondolkozásbeli lustasággal, — magunkéval, másokéval, akár Tyler úréval is , mely megakadályoz minden új koncepciót, mely nem tud előre kauciót letenni eredményességének biztosítására. Nem szabad engednünk, hogy a koncepciótlanság és gondolatnélküliség Roosevelt balul végződő kísérleteit felhasználja annak igazolására, hogy legjobb, ha nem történik semmi. (Arról persze senki sem beszél, ami Rooseveltnek sikerült, többek között, hogy e réven az állam, a közületek, a farmerek megszabadultak nyomasztó adósságterheik jelentős részétől.) Ezeket és hasonló bölcseségeket írtam meg 1933 karácsonyára és most, hogy az esztendő homokórája lepergett, az az érzésem, hogy tegnap írtam ezeket: ugyanazok a problémák merednek reánk, mint amelyek múlt karácsonyunk fáját tették kietlenné és velük szemben ugyanaz a tétovázó megbujás régi doktrínák sáncárkaiba: budgetegyensúlyról, adómorálról, fedezeti elvről, a magyar pénz értékállandóságának megóvásáról, csupa fogalom, mely semmi egyébre nem alkalmas, mint a koncepciótlanság elpalástolására. Valóban, ha sorra vesszük az elmúlt esztendő gazdasági és szociális eseményeit, nem sok épületes dologról számolhatunk be. A londoni konferencia teljes kudarccal végződött; sem monetáris, sem kereskedelempolitikai téren nem tudott egyetlen eredményt felmutatni. Nem a mi hibánk. A külpolitikai helyzet a francia-német ellentét folytán rendkívül kiéleződött; azok a tervek, melyeket a Dunamedence államainak talpraállítása céljából I 1934 Írta: FENYŐ MIKSA