Honi Ipar, 1939 (32. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-01 / 1. szám
XXXII. évf., 1. sz. A MAGYAR IPARPÁRTOLÁS ÉS IPARFEJLESZTÉS LAPJA KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V., SAS UTCA 29 TELEFON: 123-892 Postatakarékpénztár csekkszámla: 36.266 ALAPÍTOTTA: SUGÁR OTTÓ ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre ... 30.— P Külföldre... 40.— P Egyes szám ... 2.— P 1939 január 1. MEGJELENIK: HAVONTA KÉTSZER TARTALOM Cikkek Pap Miklós: Sugár Ottó öröksége (3 oldal) Krónika (4) Változás a MÁV felvidéki tarifapolitikájában? (5) A második zsidótörvény és az ipar (6) Lengyel Géza: Kereskedelempolitikánk 1938-ban (7) Kraszner Lajos: A magyar ipar honfoglalása a Felvidéken (9) Hermann Imre dr.: A csepeli Szabad Kikötő fejlődése (10) Haidekker Sándor: Gondolatok a középgyáripar hitelproblémájáról (12) Ábrahám Mózes dr.: A Kúria gazdasági vonatkozású döntései 1938-ban (13) A Honi Ipar fekete táblája (11-12) Motorosítás (I. Az élelmiszerüzem teherautói — II. A BÁRT autóbuszai) — Sürgős!! — A kiszenvedett külföldi kotrógép Szociális törvényhozás (16-18) Végh Jenő: 1938: a szociálpolitika esztendeje Családi munkabérpénztárak létesítése — A kereskedelemben alkalmazottak minimális fizetése Iparfejlesztés (19-24) Májer György: Lezárult az állami kedvezmények korszaka Aktívszéngyártásunk újabb eredményei — Új magyar iparcikkek és szabadalmak Külkereskedelem (25) A Cseh-Szlovákián átmenő exportszállítmányok bérmentesítése — Az exportcikkek adómegtérítése Az egyes iparágak köréből (26-29) Morvay Oszkár dr.: A bőripar 1938-ban Vas- és gépiparunk 1938-ban — Az ország villamosítása Közszállítás (30-32) A Közszállítási Szabályzat módosítása — Versenytárgyalási hírek — Esedékes versenytárgyalások Szemle (33) Sugár 010 öröksége Roppant örökség súlya nyomja íróasztalomat: ez az íróasztal Sugár Ottóé volt.. . Azé a kivételes tudású, szikrázó tehetségű, bátorszívű és tiszta tollú újságíróé, akinek háromévtizedes kemény, áldozatos munkája fogalommá avatta a magyar gazdasági újságírás területén a Honi Ipart és a saját nevét. Azé a hangyaszorgalmú, acélakaratú, forrólelkű és töretlen jellemű férfié, akinek sokrétű, gazdag és színes egyénisége hivatássá nemesítette a foglalkozást és művészetté a munkát. Azé a Sugár Ottóé, aki — míg élt — nélkülözhetetlen volt s amióta meghalt, pótolhatatlan .. . Halál és örökség... — megdöbbentő és fájdalmas érzés ezeket a szavakat leírni. A szorongást, a megilletődést még fokozza, hogy az élet könyörtelenül halad tovább, a könnyel és virággal borított sírhant mellett nem szabad megállni, csupán egyetlen percre: az elárvult íróasztalon vár az örökség... Csupa feladat, csupa felelősség, csupa nehéz és gyönyörű szolgálat ez az örökség, igazi férfimunka. Az ismeretlen és igénytelen utódnak, aki az őrhelyre lép, hogy a szolgálatot átvegye, minden erejét össze kell szednie, hogy most, múlt és jövő mesgyéjén, a meghatottság ésbüszkeség egymást kergető érzései között, hiba nélkül teljesíthesse kötelességét. Miből áll ez a kötelesség? Előre néző, felemelt fejjel, meg nem görbült derékkal továbbmenni azon az úton, amelyet Sugár Ottó harmincegy esztendőn át épített a Honi Ipar számára. Vigyázni, hogy a Honi Ipar ezentúl is a honi iparé legyen. Békésen és sokat dolgozni, ha lehet... elszántan és sokat harcolni, ha kell. .. a magyar iparosodásért, a magyar ipar érdekeiért. Tudni azt, hogy ez a munka és ez a harc nem áll, nem állhat ellentétben semminő általános nemzeti célkitűzéssel. Tudni, hinni, hogy a magyar ipar fejlesztése és védelme egyet jelent az egyetemes magyar nemzeti vagyon gyarapításával és megoltalmazásával. Érezni, hogy a honi ipar közös, nagy, nemzeti ügy, amelynek szolgálatában a Honi Iparnak nemcsak kezdeményezni, ösztönözni és dicsérni szabad, hanem vitázni, bírálni, keményen sebezni is kell. És sohasem elfelejteni: a Honi Ipar nem ismer személyi érdekeket, személyi kérdéseket, személyi vonatkozásokat, hanem egyedül és kizárólag füstölgő gyárkéményeket. . . íme: ezek a múlt hagyományai és a jövő szándékai. Ez a kijelölt út, amelyről az utód egyetlen pillanatra