Honi Ipar, 1940 (33. évfolyam, 1-13. szám, 1. évfolyam, 1-9. szám)

1940-01-01 / 1. szám

XXX11I. évi., 1. sz. A MAGYAR IPARPÁRTOLÁS ÉS IPARFEJLESZTÉS LAPJA KÖZGA Z DA SÁ GI FOLYÓ IRAT 1940 január 1. SZKKKESZTOSÉG és kiadóhivatal.: BUDA PEST, V., SAS-UTCA 29 TELEFON: "12G-650. Postatakarókpóiiztari csekkszámla: 36.2R6 ALAPÍTOTTA: SUGÁR OTTÓ ELŐFIZETÉSI ÁR: Rsész övre ... 30.— P Küllőidre ....... 40.— P Egyes szäm ... 2.— P MEGJELENIK: HAVONTA KÉTSZER 1940 Történelmi időkben nincs sok jogosultsága a szilveszteri horizontról való visszapillan­tásnak. Csak nyugodt korszakban jelent az újév caesurát az idő végtelen sodrában. Az idén az újév, az időfordulat már szeptem­berben kezdődött, amint huszonöt és húsz év előtt is, de sokszor azelőtt is az ősz je­lentette a korszakváltozást. A Vendémiaire többször volt határkő, mint a január. De akárhogyan is választjuk a kezdőpontot: történelmi időkben nem vissza, hanem előre kell tekinteni, nem a múltat kell elemezni, hanem a jövőt kell fürkészni. Az európai háború kitörése új feladatot, hivatástu- jdatának új arculatát jelentette a magyar gyáripar szá­mára. A világgazdasági háborúvá kiszélesedett és eltör' zult európai háborúban a kereskedelem nemzetközi útvo­nalainak eltorlaszolódiása, a régebben bőségesen buzogó beszerzési források bedugulása közepette új misszió vár a magyar gyáriparra: egyedül, önmaga gondoskodjék a minden fajtájú felszereltség eszközeiről. Amint a Trianon utáni évtizedben az elvesztett ipari telephelyek felépítése, a mezőgazdasági népességfelesleg levezetése volt az ipar feladata, amint a gazdasági válság idején a pánzértákál- landcság megóvása és az államháztartási egyensúly bizto­sítása hárult e’sősorban a gyáriparra, úgy a most kezdődő periódusban gyáriparunk rendeltetése, hogy mindkét ér­telemben a magyarság acálcserejű arzenálja legyen. * Szeretnénk belátni derék szabadkereskedőink leikébe, akiknek akarata e.lenére fejlődött a magyar gyáripar azzá, ami: vajjen nem örülnek-e ők is, hogy eszméik téveseknek bizonyultak? Milyen helyzetben lenne ma egy ipamélküli Magyarország, amikor nemcsak a hadviselők, hanem a semlegesek is a beviteli tilalmak sorompói helyett inkább a kiviteli tilalmak zárógátjai között ópttik fel gazdaságpolitikájukat? Mi lenne, ha »üvegházi ipar« helyett »kertországot« teremtettünk volna? Hogyan teremthette volna elő Agrár-Magyar ország, legfeljebb félmilliárdos agrárkiviteli képességével, hárommilliárdos készáruszükségletát idegen országokból? Mi lenne, ha a százmilliós nyersanyagbehozatali gond helyett ennek har­mincszorosát tevő készáru megszerzésének feladatát kellene vállalnunk? Az ország biztonságáért kezeskedő honvédség mögö'.t ott van az ellátás biztonságát adó gyáripar: ennél fényesebb igazolás^ nincs a Trianon utáni iparvédő politikának. * Az ötéves terv pénzügyi fedezete igen nagy hányadá­nak előteremtése közepette, magára vállalva a szociális feszültség levezetése anyagi terheinek túlnyomó részét, az ipar minden energiáját a mérlegre dobta, hogy a most ráháruló nagy feladatokra felkészülhessen. A Gazdaságkutató Intézet legutóbbi jelentése sze­rint az év harmadik felében az ipari termelés volumene már 56.3%-kai több, mint 1929-ben, a konjunkturális évek csúcspontján és 24%-kai több, mint egy évvel ez­előtt. A vegyészeti ipar majdnem kétszer, a textilipar több, mint kétszer, a papíripar két és félszer annyit gyárt, mint tíz evvel ezelőtt. Az ipari termelés egész terü­letén 55 ezerrel több munkás dolgozott, mint az előző év­ben, és ha feltesszük, hogy ez építkezések visszaesése miatt a kis- és kézművesipar munkáslétszáma nem igen növekedett — valószínűnek lehet mondani, hogy a szapo­rulat túlnyomó része a gyáriparra esik. A kifizetett mun­kabér évi értéke 64 millió pengővel több, mint az előző évben. A megnövekedett belföldi kérésiét és a nyers­anyagbehozatali akadályok mellett is iparcikk-kivitelünk nyolcmillió pengő híján fedezte a nyersanyagbehozatal költségeit. * A közelmúlt idők ipari helyzetének ez az igen ked­vező képe nem fog-e módosulni a küszöbön álló hónapok­ban? önámítás lenne számításon kívül hagyni a jövő fejlődést meghatározó kedvezőtlenebb tényezőket. A ter­melés mértékéi elsősorban nem a keres’et fogja megálla­pítani hamm a rendelkezésre álló nyersanyag. Ha a háború első heteiben a meglévő nyersanyagok gazdaságos felhasználása mellett a gyáripar nyersanyagellátása biz­tosítva is volt, magától értetődő, hogy a tengeri szállí­tási nehézségek miatt a nyersanyagellátás gondja növe­kedni fog. A másik oldalon viszont meg lehet állapítani, hogy a világpiaci árak eddigelé a magyar árszínvonalat alig befolyásolták, mert a készleteket a régi áron kellett eladni, a következő nyersanyagszállítmányok azonban már csak az időközben bekövetkezett magasabb világ­tőzsdéi jegyzések alapján szerezhetők be. Ebből pedig messze kiható változások bekövetke­zése lesz elkerülhetetlen. Egyrészt, még a gyáripar ha- szonszázalékának csökkentése mel'ett is, sek cikk tekin­tetében az áremelkedés be fog állani, másrészt pedig az árpolitika egyik kikerülhetetlen következése lesz, hogy az eladott áruk utáni bevétel már csak kisebb nyersanyag­hányadnak külföldről való beszerzésére lesz elegendő. Ezzel pedig együtt járna a termelés volumenének csök­kenése. A magyar ipar termelésének az eddigi szinten való megtartására az egyedüli biztosíték, ha sikerül az ipar kivite’ének fenntartása, sőt továbbmenő fokozása. Túlsá­gosan is sokrétű annak a programnak vázolása, mi szük­séges ahhoz, hogy az ipari exporttevékenység fokoztassék. Fontosság és sürgősség szempontjából az iparnak ez a feladata semmiképen sem áll mögötte a többi feladatnak. Ellenkezőleg, minél jobban sikerül kimélyíteni az export- tevékenységet, annál kevesebb nehézséget okoz majd úgy az árpolitikai célok, mint a belföldi szükséglet ellátásának biztosítása. Ennek a feladatnak felismerésétől és kor­mányzati oldalról való megkönnyítésétől függ a magyar ipar jövője a háborús időkben.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents