Honi Ipar, 1940 (33. évfolyam, 1-13. szám, 1. évfolyam, 1-9. szám)
1940-01-01 / 1. szám
XXXIII. évf., 1. sz. A MAGYAR IPARPÁRTOLÁS ÉS IPARFEJLESZTÉS LAPJA KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT SZERKESZTŐSÉG és kiadóhivatal.: BUDAPEST, V., SAS UTCA 29 TELEFON: 1 126-650. Postatakarékpénztári csekkszámla: 36.256 ALAPÍTOTTA: SUGÁR OTTÓ ELŐFIZETÉSI ÁR: Rész évre ... 30.MP Külföldre....... 40.— P Egyes szám ... 2.— P 1940 január 1. MEGJELENIK: HAVONTA KÉTSZER 1940 Történelmi időkben nincs sok jogosultsága a szilveszteri horizontról való visszapillantásnak. Csak nyugodt korszakban jelent az újév caesarát az idő végtelen sodrában. Az idén az újév, az időfordulat már szeptemberben kezdődött, amint huszonöt és húsz év előtt is, de sokszor azelőtt is az ősz jelentette a korszakváltozást. A Vendémiaire többször volt határkő, mint a január. De akárhogyan is választjuk a kezdőpontot, történelmi időkben nem vissza, hanem előre kell tekinteni, nem a múltat kell elemezni, hanem a jövőt kell fürkészni. Az európai háború kitörése új feladatot, hivatástudatának új arculatát jelentette a magyar gyáripar számára. A világgazdasági háborúvá kiszélesedett és eltorzült európai háborúban a kereskedelem nemzetközi útvonalainak eltorlaszolódása, a régebben bőségesen buzogó beszerzési források bedugulása közepette új misszió vár a magyar gyáriparra: egyedül, önmaga gondoskodjék a minden fajtájú felszereltség eszközeiről. Amint a Trianon utáni évtizedben az elvesztett ipari telephelyek felépítése, a mezőgazdasági népességfelesleg levezetése volt az ipar feladata, amint a gazdasági válság idején a pénzértékállandóság megóvása és az államháztartási egyensúly biztosítása hárult elsősorban a gyáriparra, úgy a most kezdődő periódusban gyáriparunk rendeltetése, hogy mindkét értelemben a magyarság acálcseréjű arzenálja legyen. * Szeretnénk belátni derék szabadkereskedőink lelkébe, akiknek akarata ellenére fejlődött a magyar gyáripar azzá, ami: vajjon nem örülnek-e ők is, hogy eszméik téveseknek bizonyultak? Milyen helyzetben lenne ma egy iparnélküli Magyarország, amikor nemcsak a hadviselők, hanem a semlegesek is a beviteli tilalmak sorompói helyett inkább a kiviteli tilalmak zárógátjai között építik fel gazdaságpolitikájukat? Mi lenne, ha »üvegházi ipar« helyett »kertországot« teremtettünk volna? Hogyan teremthette volna elő Agrár-Magyarország, legfeljebb félmilliárdos agrárkiviteli képességével, hárommilliárdos készáruszükségletét idegen országokból? Mi lenne, ha a százmilliós nyersanyagbehozatali gond helyett ennek harmincszorosát tevő készáru megszerzésének feladatát kellene vállalnunk? Az ország biztonságáért kereskedő honvédség mögött ott van az ellátás biztonságát adó gyáripar, ennél fényesebb igazolása nincs a Trianon utáni iparvédő politikának. * Az ötéves terv pénzügyi fedezete igen nagy hányadának előteremtése közepette, magára vállalva a szociális feszültség levezetése anyagi terheinek túlnyomó részét, az ipar minden energiáját a mérlegre dobta, hogy a most ráháruló nagy feladatokra felkészülhessen. A Gazdaságkutató Intézet legutóbbi jelentése szerint az év harmadik felében az ipari termelés volumene már 56,3%-kal több, mint 1929-ben, a konjunkturális évek csúcspontján és 24%-kal több, mint egy évvel ezelőtt. A vegyészeti ipar majdnem kétszer, a textilipar több, mint kétszer, a papíripar két és félszer annyit gyárt, mint tíz évvel ezelőtt. Az ipari termelés egész területén 55 ezerrel több munkás dolgozott, mint az előző évben, és ha feltesszük, hogy ez építkezések visszaesése miatt a kis- és kézművesipar munkáslétszáma nem igen növekedett , valószínűnek lehet mondani, hogy a szaporulat túlnyomó része a gyáriparra esik. A kifizetett munkabér évi értéke 64 millió pengővel több, mint az előző évben. A megnövekedett belföldi kéréstét és a nyersanyagbehozatali akadályok mellett is iparcikk-kivitelünk nyolcmillió pengő híján fedezte a nyersanyagbehozatal költségeit. * A közelmúlt idők ipari helyzetének ez az igen kedvező képe nem fog-e módosulni a küszöbön álló hónapokban? Önámítás lenne számításon kívül hagyni a jövő fejlődést meghatározó kedvezőtlenebb tényezőket. A termelés mértékét elsősorban nem a kereslet fogja megállapítani hamm a rendelkezésre álló nyersanyag. Ha a háború első heteiben a meglévő nyersanyagok gazdaságos felhasználása mellett a gyáripar nyersanyagellátása biztosítva is volt, magától értetődő, hogy a tengeri szállítási nehézségek miatt a nyersanyagellátás gondja növekedni fog. A másik oldalon viszont meg lehet állapítani, hogy a világpiaci árak eddigelé a magyar árszínvonalat alig befolyásolták, mert a készleteket a régi áron kellett eladni, a következő nyersanyagszállítmányok azonban már csak az időközben bekövetkezett magasabb világtőzsdei jegyzések alapján szerezhetők be. Ebből pedig messze kiható változások bekövetkezése lesz elkerülhetetlen. Egyrészt, még a gyáripar haszonszázalékának csökkentése mellett is, sok cikk tekintetében az áremelkedés be fog állani, másrészt pedig az árpolitika egyik kikerülhetetlen következése lesz, hogy az eladott áruk utáni bevétel már csak kisebb nyersanyaghányadnak külföldről való beszerzésére lesz elegendő. Ezzel pedig együtt járna a termelés volumenének csökkenése. A magyar ipar termelésének az eddigi szinten való megtartására az egyedüli biztosíték, ha sikerül az ipar kivitelének fenntartása, sőt továbbmenő fokozása. Túlságosan is sokrétű annak a programnak vázolása, mi szükséges ahhoz, hogy az ipari exporttevékenység fokoztassék. Fontosság és sürgősség szempontjából az iparnak ez a feladata semmiképen sem áll mögötte a többi feladatnak. Ellenkezőleg, minél jobban sikerül kimélyíteni az exporttevékenységet, annál kevesebb nehézséget okoz majd úgy az árpolitikai célok, mint a belföldi szükséglet ellátásának biztosítása. Ennek a feladatnak felismerésétől és kormányzati oldalról való megkönnyítésétől függ a magyar ipar jövője a háborús időkben.