Honi Ipar, 1941 (2. évfolyam, 1-22. szám)

1941-01-01 / 1. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR Egész évre .... 30.— P Külföldre.............40.— P Egyes szám .... 2.— P SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, V., Gr.TISZA ISTVÁN­ U. 1 TELEFON : *18-48-22 Postatakarékpénztár­ csekkszámla: 36.266 , t ífi* 1941 január 1 j 1. szám A MAGYAR IPARPÁRTOLÁS ÉS IPARFEJLESZTÉS LAPJA. KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT MEGJELENIK MINDEN HÓNAP ELSEJÉN ÉS TIZENÖTÖD­I­KÉN UXU\^« KIL » *r Kossuth és Széchenyi százesztendős vitája az iparról 1841. Télkió (január) 2. napján, szom­­baton — azaz pontosan száz évvel ez­előtt — nyomatta ki Landerer Lajos nyomdája Kossuth la­jos Pesti Hírlap­jának első számát... Akkor — az új sajtóorgánum megjelenésének izgalmas óráiban — talán egyedül csak a lap szerkesztőjének látnokian lobogó hite és fantáziája érezte, hogy milyen sors­fordító cselekedet történt Magyarország életében. Ma már tudjuk valameny­­nyien, hogy a Széchenyi­ indította »re­form« ezen a történelmi napon kapott olyan szárnyakat, amelyek szélsebes iramban röpítették az addig ezer földi röggel küzködő gondolatot a beteljese­dés mennyboltja felé... A Pesti Hírlap hamarosan sokezer példányában Kossuth lángoló monda­tai ébresztettek, ostoroztak, gyújtottak alvó lelkeket és szundikáló koponyákat. A politikai, erkölcsi, társadalmi és gaz­dasági reform tervének nagy és átfogó gondolata is, száz meg száz részletmoz­zanata is, mint káprázatos rakéta, — néha ezer szikrára pattanva — sister­­gett a köztudat még épen csak deren­gő homályába, s mit eddig csak a »leg­nagyobb magyar« titáni ereje s néhány széleshomlokú erős társa, mert­ most egyszerre százan és százan tódultak a »kezdemény« izmokat próbáló pályájára. Kossuth hírlapja nemcsak az első és legnagyobb modern magyar szerkesztő eszméket szikrázó cikkeit közölte. Má­sokét is, kik ihletve gyúrva hozták le­velesládájába a kezdeményező ötleteket és terveket. Már az első évfolyam ele­jén közölte például a Pesti Hírlap Al­­mási Balogh Pálnak, az Európát látott híres homeopata orvosnak cikkét, amelyben a sokoldalú, tudós férfiú (mi­lyen sok és milyen jellegzetesen ma­gyar »ezermester«-típust mutat felénk a nemzeti ébredésnek e tündöklő kora) egy »Hasznos ismereteket terjesztő tár­saság« alapítását indítványozza. A kor páratlan vállalkozó kedvére, lendületére jellemző, hogy a társaság szinte tüstént meg is alakult és hóna­pokon belül — a felismert gyakorlati szükségletnek megfelelően — át is ala­kul­t: Iparegyesületté... * Ha nem száz évnek előtte történt volna, azt mondhatnánk, hogy a husza­dik század Amerikájának tempójában dolgoztak azok a nagyszerű, lelkes ma­gyarok, akik 1841-ben az Országos Ipar­­egyesületet alapították. Mert­ nemcsak iparostanonc iskolát, reáliskolát terem­tett páratlanul agilis első elnökük, a későbbi első magyar felelős miniszter­­elnök, gróf Batthyány Lajos, nemcsak a már kész iparosok számára rendeztek továbbképző népszerű előadásokat, nemcsak szerszám- és gépmintagyűjte­­ményt szerveztek, hanem mindjárt az első évben hozzáláttak az első magyar ipari kiállítás megrendezéséhez is. Még ugyanebben az évben, 1841-ben megnyílt a pesti Redout helyiségeiben ez a kiállí­tás, amelyen közel 200 kiállító vett részt (névsorukat a Pesti Hírlap közölte) és hogy milyen páratlan propagatív hatása volt, azt a következmények mutatták meg. A következő években mindig szé­lesebb keretek között rendezett kiállítá­sok olyan lobogóan lelkes érdeklődést neveítek a közönségben a hazai gyárt­mányok iránt, hogy Kossuth nemsokára érettnek látta a helyzetet az Iparvéd­egylet megalakítására. Az 1841-ben elvetett mag 1844-re hatal­mas, gyümölcstermő, védőárnyékú fává terebélyesedett. Megindult a Védegylet addig páratlan arányú gazdasági moz­galma és szinte hónapok alatt megte­remtette a modern magyar nagyipar fej­lődési alapjait. A Védegyletnek — mely­nek tagjai becsületszavas nyilatkozatok­ban kötelezték magukat arra, hogy 1850-ig a tudomány és művészet termé­keit kivéve, külföldi gyártmányt nem vásárolnak — egy éven belül 142 fiókja és negyedmilliónál több tagja lett. Az igazgatója — Kossuth Lajos — nemcsak az agitáló cikkek lángoló sorozatát írta a magyar iparfejlesztés érdekében a Pesti Hírlapban s 1845-től kezdve az első modern magyar közgazdasági szaklap­ban, az ő szerkesztésében megjelenő »Hetilapban«, nemcsak ő maga ismer­tette bámulatosan sokoldalú tájékozott­ságát bizonyító cikkekben a legújabb gyáripari gyártási módszereket, hanem őt maga — sajátkezűleg írt — levelekben irányította, igazgatta, buzdította, ne­velte, tanította a 142 fiók vezetőit is. Almási Balogh Pál »Hasznos ismerete­ket terjesztő társaság«-ából öt év alatt olyan hatalmas arányú magyar iparpár­­tolási mozgalom lett,­­ immár a ma­gyar közélet ragyogó csillagjainak: Kos­suthnak, Batthyánynak, Wesselényinek, Deáknak, Klauzálnak vezetése alatt- , hogy egyedül 1845-ben 56 új selyem-, posztó- és gyapjúipari, továbbá 36 vas- és gépipari gyár alakult, a Védegylet ezévi kiállításán már 516 iparos vett részt és 25 ezer látogatója volt a fejlődés útjára indult magyar ipar büszke ter­mékeinek ... A mozgalom szép és lelkes lendületé­nek, tervek és gondolatok bő gazdagsá­gát buzogtató erejének jellemzéséül em­lítjük csak meg, hogy a Védegyleten be­lül gr. Keglevich István vezetésével ala­kult Gyáralapító Társaság, amely gyár­­terveket is készíttetett, 1845-ben kiállí­tott egy mintalengyárat ábrázoló terve­zetet is. Ez a tervezet — messze a jövőbe tekintő képzelőerővel — a gyár mellé már együttes munkáslakásokat, közös konyháit is épített és a gyár kalkulációs számításaiban munkásosztalék beveze­tését javasolta... * Amikor 1844-ben List Frigyes, a kor nagy, divatos német közgazdásza Pestre jött és az iparpártolási mozgalom re­formlázban égő vezetői páratlanul meleg és lelkes ünneplésben részesítet­ték, csak egy ember volt Magyarorszá­gon, aki visszahúzódva, elkomorodó te­kintettel szemlélte ezt a »védvámos­­tüntetést«: Széchenyi Ist­ván, a »min­­ den reformok atyja ...« Pedig hiszen ői is akart ipart, ő is kí­vánta, követelte a gazdasági fejlődést, az előbbrehaladást, mert senki nálánál jobban és alaposabban nem ismerte népe és nemzete »iparnélküli bénasá­gát«. Széchenyi látta tán legjobban azt az áldatlan nyomorúságot és gyarmat­sorsot amit az jellemzett, hogy például 1938-ban Ausztriába irányuló kivitelünk mindössze 61 millió forint volt, mikor 161 millió forint értékű ipari árut hoz­tunk onnét be, és hogy 1840-ben az egész magyar iparűző lakosságnak száma mindössze 125 ezer fő volt, tehát minden 89 lakosra esett egy iparos, míg Ausztriában minden 13-ra jutott egy; ugyanakkor gyáraink száma az egész országban (a papírmalmokat, üveghu­tákat és hámorokat is beleszámítva) mindössze 450 volt és a gyári munkás­ság országos létszáma alig húszezer. Széchenyi is vallotta List Frigyes hí­res mondását, hogy az »iparnélküli or­szág olyan, mint a félkarú ember«, de ő egyrészt fázott attól, hogy a gyenge

Next