Honi Ipar, 1941 (2. évfolyam, 1-22. szám)
1941-01-01 / 1. szám
ELŐFIZETÉSI ÁR Egész évre .... 30.— P Külföldre.............40.— P Egyes szám .... 2.— P SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, V., Gr.TISZA ISTVÁN U. 1 TELEFON : *18-48-22 Postatakarékpénztár csekkszámla: 36.266 , t ífi* 1941 január 1 j 1. szám A MAGYAR IPARPÁRTOLÁS ÉS IPARFEJLESZTÉS LAPJA. KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT MEGJELENIK MINDEN HÓNAP ELSEJÉN ÉS TIZENÖTÖDIKÉN UXU\^« KIL » *r Kossuth és Széchenyi százesztendős vitája az iparról 1841. Télkió (január) 2. napján, szombaton — azaz pontosan száz évvel ezelőtt — nyomatta ki Landerer Lajos nyomdája Kossuth lajos Pesti Hírlapjának első számát... Akkor — az új sajtóorgánum megjelenésének izgalmas óráiban — talán egyedül csak a lap szerkesztőjének látnokian lobogó hite és fantáziája érezte, hogy milyen sorsfordító cselekedet történt Magyarország életében. Ma már tudjuk valamenynyien, hogy a Széchenyi indította »reform« ezen a történelmi napon kapott olyan szárnyakat, amelyek szélsebes iramban röpítették az addig ezer földi röggel küzködő gondolatot a beteljesedés mennyboltja felé... A Pesti Hírlap hamarosan sokezer példányában Kossuth lángoló mondatai ébresztettek, ostoroztak, gyújtottak alvó lelkeket és szundikáló koponyákat. A politikai, erkölcsi, társadalmi és gazdasági reform tervének nagy és átfogó gondolata is, száz meg száz részletmozzanata is, mint káprázatos rakéta, — néha ezer szikrára pattanva — sistergett a köztudat még épen csak derengő homályába, s mit eddig csak a »legnagyobb magyar« titáni ereje s néhány széleshomlokú erős társa, mert most egyszerre százan és százan tódultak a »kezdemény« izmokat próbáló pályájára. Kossuth hírlapja nemcsak az első és legnagyobb modern magyar szerkesztő eszméket szikrázó cikkeit közölte. Másokét is, kik ihletve gyúrva hozták levelesládájába a kezdeményező ötleteket és terveket. Már az első évfolyam elején közölte például a Pesti Hírlap Almási Balogh Pálnak, az Európát látott híres homeopata orvosnak cikkét, amelyben a sokoldalú, tudós férfiú (milyen sok és milyen jellegzetesen magyar »ezermester«-típust mutat felénk a nemzeti ébredésnek e tündöklő kora) egy »Hasznos ismereteket terjesztő társaság« alapítását indítványozza. A kor páratlan vállalkozó kedvére, lendületére jellemző, hogy a társaság szinte tüstént meg is alakult és hónapokon belül — a felismert gyakorlati szükségletnek megfelelően — át is alakult: Iparegyesületté... * Ha nem száz évnek előtte történt volna, azt mondhatnánk, hogy a huszadik század Amerikájának tempójában dolgoztak azok a nagyszerű, lelkes magyarok, akik 1841-ben az Országos Iparegyesületet alapították. Mert nemcsak iparostanonc iskolát, reáliskolát teremtett páratlanul agilis első elnökük, a későbbi első magyar felelős miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos, nemcsak a már kész iparosok számára rendeztek továbbképző népszerű előadásokat, nemcsak szerszám- és gépmintagyűjteményt szerveztek, hanem mindjárt az első évben hozzáláttak az első magyar ipari kiállítás megrendezéséhez is. Még ugyanebben az évben, 1841-ben megnyílt a pesti Redout helyiségeiben ez a kiállítás, amelyen közel 200 kiállító vett részt (névsorukat a Pesti Hírlap közölte) és hogy milyen páratlan propagatív hatása volt, azt a következmények mutatták meg. A következő években mindig szélesebb keretek között rendezett kiállítások olyan lobogóan lelkes érdeklődést neveítek a közönségben a hazai gyártmányok iránt, hogy Kossuth nemsokára érettnek látta a helyzetet az Iparvédegylet megalakítására. Az 1841-ben elvetett mag 1844-re hatalmas, gyümölcstermő, védőárnyékú fává terebélyesedett. Megindult a Védegylet addig páratlan arányú gazdasági mozgalma és szinte hónapok alatt megteremtette a modern magyar nagyipar fejlődési alapjait. A Védegyletnek — melynek tagjai becsületszavas nyilatkozatokban kötelezték magukat arra, hogy 1850-ig a tudomány és művészet termékeit kivéve, külföldi gyártmányt nem vásárolnak — egy éven belül 142 fiókja és negyedmilliónál több tagja lett. Az igazgatója — Kossuth Lajos — nemcsak az agitáló cikkek lángoló sorozatát írta a magyar iparfejlesztés érdekében a Pesti Hírlapban s 1845-től kezdve az első modern magyar közgazdasági szaklapban, az ő szerkesztésében megjelenő »Hetilapban«, nemcsak ő maga ismertette bámulatosan sokoldalú tájékozottságát bizonyító cikkekben a legújabb gyáripari gyártási módszereket, hanem őt maga — sajátkezűleg írt — levelekben irányította, igazgatta, buzdította, nevelte, tanította a 142 fiók vezetőit is. Almási Balogh Pál »Hasznos ismereteket terjesztő társaság«-ából öt év alatt olyan hatalmas arányú magyar iparpártolási mozgalom lett, immár a magyar közélet ragyogó csillagjainak: Kossuthnak, Batthyánynak, Wesselényinek, Deáknak, Klauzálnak vezetése alatt- , hogy egyedül 1845-ben 56 új selyem-, posztó- és gyapjúipari, továbbá 36 vas- és gépipari gyár alakult, a Védegylet ezévi kiállításán már 516 iparos vett részt és 25 ezer látogatója volt a fejlődés útjára indult magyar ipar büszke termékeinek ... A mozgalom szép és lelkes lendületének, tervek és gondolatok bő gazdagságát buzogtató erejének jellemzéséül említjük csak meg, hogy a Védegyleten belül gr. Keglevich István vezetésével alakult Gyáralapító Társaság, amely gyárterveket is készíttetett, 1845-ben kiállított egy mintalengyárat ábrázoló tervezetet is. Ez a tervezet — messze a jövőbe tekintő képzelőerővel — a gyár mellé már együttes munkáslakásokat, közös konyháit is épített és a gyár kalkulációs számításaiban munkásosztalék bevezetését javasolta... * Amikor 1844-ben List Frigyes, a kor nagy, divatos német közgazdásza Pestre jött és az iparpártolási mozgalom reformlázban égő vezetői páratlanul meleg és lelkes ünneplésben részesítették, csak egy ember volt Magyarországon, aki visszahúzódva, elkomorodó tekintettel szemlélte ezt a »védvámostüntetést«: Széchenyi István, a »min den reformok atyja ...« Pedig hiszen ői is akart ipart, ő is kívánta, követelte a gazdasági fejlődést, az előbbrehaladást, mert senki nálánál jobban és alaposabban nem ismerte népe és nemzete »iparnélküli bénaságát«. Széchenyi látta tán legjobban azt az áldatlan nyomorúságot és gyarmatsorsot amit az jellemzett, hogy például 1938-ban Ausztriába irányuló kivitelünk mindössze 61 millió forint volt, mikor 161 millió forint értékű ipari árut hoztunk onnét be, és hogy 1840-ben az egész magyar iparűző lakosságnak száma mindössze 125 ezer fő volt, tehát minden 89 lakosra esett egy iparos, míg Ausztriában minden 13-ra jutott egy; ugyanakkor gyáraink száma az egész országban (a papírmalmokat, üveghutákat és hámorokat is beleszámítva) mindössze 450 volt és a gyári munkásság országos létszáma alig húszezer. Széchenyi is vallotta List Frigyes híres mondását, hogy az »iparnélküli ország olyan, mint a félkarú ember«, de ő egyrészt fázott attól, hogy a gyenge